Catelyn:
Boldogság?
Boldogok, akiknek mindennap jut enni!
Akiknek kenyér -hogyha száraz is – akad…
Szomorú, hogy ennyitől is boldognak kell lenni:
Hogy talán holnap is lesz betevő falat…
Lesz fűtött szoba, meleg víz és áram…
Lesz fekhely és hozzá egy puha takaró…
Saját kulcs a – most még – saját otthon-házban…
Nem baj, ha csak álom már a forró kakaó...
Luxus cikk sokaknak a gyümölcs és a zöldség…
Van, aki a tejtermékről álmodni sem mer…
Csak ne jöjjön most semmilyen váratlan költség!
Mindennapra jut így is kiadás ezer…
Hogy lehet félretenni, abból ami nincs?
Hiába a jelszó, hogy spórolni tudni kell!
Olyan tudás ez, ami ma óriási kincs!
De hogy miből, arra senki nem felel…
Nincs. Nem volt. Nem is lesz, mivelhogy…
Ezért vagy azért, így-úgy, de nem lehet!
Az a kis maradék észrevétlen elfogy…
Nyomorba zuhannak némán az emberek…
Egy-egy tétova jaj -visszhangot sem vernek…
Ha földre rogynak, mások már észre sem veszik…
Sokan vannak akik már régóta szenvednek…
És mennyi lesz még, aki ezután elesik…
Hány embernek kell még itt a földre hullni?
Hány ember megy el úgy, hogy semmit nem teszünk?
Meddig tudunk minden fölött csendben szemet hunyni?
Addig, amíg végül már mi is ott leszünk?
Amíg mindennap jut enni, boldogok vagyunk?
Hiszen ha száraz is a kenyér, azért még akad…
A semmiből is annyit talán még félrerakunk,
Hogy holnapra is jut még egy utolsó falat…
Aztán ha jön a nincs, és nem segít már senki,
Néma-büszkeségben, magunkba fordulunk…
Nyomorult egy világ, itt nem érdemes lenni…
És a saját keserű könnyeinkbe fulladunk…
Bicske, 2022. december 28.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése