Szerzői jogvédelem

Az itt megjelent írások a szerző (Catelyn), vagyis én saját írásai(m), ezért a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény alapján szerzői jogvédelem alá esnek. Megtiszteltek vele, ha kifejezitek véleményeteket (akár negatív akár pozitív), de egyúttal szeretném kérni, hogy ha megosztjátok műveimet, legyetek kedvesek feltűntetni engem, mint szerzőt. Köszönettel: Catelyn
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: vidám. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: vidám. Összes bejegyzés megjelenítése

2024. október 28., hétfő

Haj-jaj

 Catelyn:

Haj-jaj…

Fejem, mint egy oroszláné: dús sörényem szerte száll!
Megoldást a problémára – küzd! - a fésű, nem talál…
Bezzeg, hogyha én szeretném, hogy nézzen ki valahogy!
Lógna ugyanúgy, unottan, nem segít lakk, hajhabok…

Nem segít a hajsütővas, a zselé csak ráragad…
Fegyelmezni nem tudom a rakoncátlan szálakat…
Pedig tényleg megpróbáltam, mindent amit lehetett!
Nem riasztja festék, olló – gúnyolódva nevetett…

Nem ijeszti meg a fodrász, semmiféle sapka, sál…
Hiába is próbálkozom, ugyanúgy – sehogysem- áll…
Egyenes, és vékonyszálú, olyan, mint a gombostű…
Ilyen hajjal együtt élni – lássuk be, hogy nem könnyű!

Szebb lenne, ha volna benne hajlam némi tartásra…
Nem is göndör fürtre csak egy ici-pici hajlásra…
Aprócskára, hogy hullámnak nem lehetne becézni…
Egy alig látszó csigácskával képes lennék beérni!

Hiába na, mások fején kívánatosabb a haj…
Persze, hogyha göndör lenne, talán az lenne a baj…
Vagy ha éppen szál se volna, keseregnék rendesen…
Nem hinném, hogy lenne, aki elégedett teljesen…

Kócos fejem a tükörben jót derülve mosolyog…
Önmagamnak korán reggel mennyi gondot okozok!
Vándor útra kel a fésű, simul a haj egészen…
Frizura lesz végül? Kétlem... Mégis, kicsit remélem...

Mány, 2024. október 28.

Kép forrása: MI



2024. május 18., szombat

Első tortám emlékére

 Catelyn:


Első tortám emlékére


Úgy döntöttem, sütök egy tortát, annyira nehéz nem lehet!

(Szinte hallom, a cukrász-védőszent valahol odafent felnevet!)

Ő már érzi, sejti, tudja, mindazt amit én még nem tudok,

Hogy hamarosan süti-csatatéren, tortakrémben fetrengve duzzogok…


Pedig úgy látszik tényleg könnyű, ebből egy kicsi és annyi az!

A piskótatészta a keverőtálból menekülni készen oldalaz…

Fakanalat ragadva rontok a habra, nem menekülhetsz innen el!

Az olvadt csoki válaszra sem méltat, a habverő régóta nem felel…


Porcukor felhő terjeng a légben, tojáshéj reped, olvad a vaj!

A mérleg összevissza mér, vajon mennyi többletből lesz a baj?

Reszket a torta forma, a tészta hömpölyögve tölti fel!

Kicsit túlcsordult itt is ott is, hisztibe kezdek: nem érdekel!


Tekintetemtől reszketve szelídül kezelhetővé a tortakrém…

Magam sem értem – nem tudok sütni – mi üthetett mégis énbelém?

Meglepetten sül a piskóta – hogy sül az még engem is meglepett…

Ha sikerül a formából egyben kiszednem, annyira rossz tán nem lehet…


Előttem hűl csendben a tetem, egy óriási késsel boncolom,

Hogy hogy fogom széppé tenni a krémmel? Reménytelennek gondolom…

Jó vastagon kenem meg kívül, a hibákat tényleg fedje el…

Rondább, mint azt szerettem volna, de első próbának megfelel…


Katasztrófa turista tömeg, a konyhám előtt sorban áll…

Rémesebb helyet elborzadni a környéken tudom, nem talál…

Hogy is hihettem, hogy tortát sütni, annyira nehéz nem lehet?

A mosatlanok romhalmaza úgy érzem, lassan eltemet…


Krém csöpög a szekrényeken, mindenfelé cukor por ül…

Hogy fogom én felszámolni e bús helyzetet egyedül?

Nem is olyan szörnyű, mondjuk, csukott szemmel nem látom…

Miért van, ha sütni kezdek, végül mindig megbánom?


Tatabánya, 2024. 05. 18.


Kép: MI