Catelyn:
Fogorvos után
Összementem? Kicsi vagyok! Vagy a szék lett óriás?
Gyermek vagyok újra, félek, ahogy régen – nem vitás…
A doktornő a maszk mögött -úgy tűnik, hogy – mosolyog…
Érdeklődik -nyugtatgatva – félni van -e komoly ok?
Bólogatok, elmesélném, de szólni most nem merek…
Megijeszt az egész szoba, hiába szép: reszketek…
Hagyna még egy kevés időt, de másnak a foga fáj…
Jaj, de nehezen nyílik ki elég nagyra most a száj!
Kinyíllik, a lámpa felgyúl, én a szemem lehunyom…
Ha nem látom, nem is félek! - hátha bejön- mormolom…
Fogaimon tükör koccan, óvatosan nézeget…
Ijesztően hangzanak a szájából a részletek.
Terelget a kis szobába, nem elég a látható.
A röntgensugár a megoldás, alapos és átható.
Foglaljak helyet a székben, nem fognak – még – bántani!
De én azért úgy szeretnék eltűnőset játszani!
Ki kell húzni, szól a döntés – vitatkozni nem lehet.
Jövő hétre várják vissza a begyulladt beteget.
Mert hogy van egy gyulladt gócpont, recept fent a felhőben…
Egyelőre megúsztam, de kedvem mégsem felhőtlen…
Baktatok a patikába, kiváltani gyógyszerem.
Bárcsak volna minden bajra orvos-biztos módszerem!
De sajnos nincs, és már tudom, jövök vissza pótlásra,
És nem vígasztal a dolgozók tüneményes jósága…
Most felhívok néhány embert, tudják meg, hogy túléltem.
Tudom, hogy nem hinnék úgyse, nem füllentem: nem féltem…
Nyüglődésemen cukkolva- nekik szabad… - nevetnek,
De azért még így is tudom, foghíjjal is szeretnek…
Bicske, 2025. 09. 19.
Kép forrása: MI
