Szerzői jogvédelem

Az itt megjelent írások a szerző (Catelyn), vagyis én saját írásai(m), ezért a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény alapján szerzői jogvédelem alá esnek. Megtiszteltek vele, ha kifejezitek véleményeteket (akár negatív akár pozitív), de egyúttal szeretném kérni, hogy ha megosztjátok műveimet, legyetek kedvesek feltűntetni engem, mint szerzőt. Köszönettel: Catelyn
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: mese. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: mese. Összes bejegyzés megjelenítése

2025. augusztus 21., csütörtök

A sárkány szerelme

 Catelyn:


A sárkány szerelme

 

A világ végén, nagyon messze, valamikor réges-rég,

Tűzokádó, szörnyű sárkány magányosan éldegélt!

A barlangja hatalmas volt, de a szíve picike…

Szeretni fog – döntötte el -, asszonyt neki, ízibe!

 

Nem volt rest, és szárnyra kapott, bejárta a világot,

Összeszedett útja közben fűt, fát, bokrot, virágot…

Tiszta selymet, drágakövet, ékes-fényes koronát,

Arany orsót, gyémánt tűt, és – ki tudja mért – boronát…

 

Bútort vett az Ikeában, lámpát meg az Obiban…

Körülnézett -jól jöhet még az infó – egy oviban…

Bio-piacokon vett már zöldséget és gyümölcsöt,

Természetes módon kezelt tyúkszemet és szemölcsöt…

 

Tudta mit, mennyiért vegyen, mi gyanúsan akciós…

Mi a jó ár kilójáért, úgyis hogyha fél kilós…

Tejet, tojást, húsféléket nem vadászott azóta,

Hogy útközben betévedt az ebédért egy kis boltba…

 

Ha húsz dekát kért, annyit kapott! Szalonna vagy szalámi…

Pedig nem volt könnyű a kért súlyt épp jól eltalálni!

Mert a  hentes reszketett, a foga pedig vacogott,

Főleg, ha a sárkány-kénynek megfelelni nem tudott!

 

Habár szegény sárkánynak már csak a szája járhatott,

Ha gondja volt – aki látta – furcsa dolgot láthatott…

Tűzokádó szörnyű sárkány főnököket hívogat,

Miközben -mert megteheti – panaszkönyvbe írogat…

 

Nem rabolt már szűzleányt sem, fent lógott a Tinderen,

-„Van ott minden – mondták neki – mi a földön megterem!”

-„Plázacica, divatmajom, nem csak olyan akárki,

És ha mázlid van fogsz ott még rendes lányt is találni”

 

Lőtt egy menő profilképet, írt egy csábos szöveget…

„Megemelem minden leány előtt ezt a süveget!

Barlangomban van sok jóság, mindenféle drága kincs,

De a sárkány szerencsétlen, ha szingli, mert párja nincs…”

 

Írtak neki rengetegen: -„Szép vagy, szemnek kellemes!

És a szöveged alapján jól látni, hogy szellemes!

Anyagilag független, és hozzád tudunk költözni,

Biztos mindig lesz mit enni, és ruha is öltözni!”

 

Nem mondhatták róla, hogy csak fanyalog, és válogat,

Egymás után vitte randevúra mind a lányokat!

Persze nem volt olcsó hobbi, oda sok szép drága kincs,

De megéri, hisz bús a sárkány, addig, amíg párja nincs!

 

Megtett mindent, amit a kitűzött célért tehetett,

Bókolt, ajándékot hozott, rossz vicceken nevetett…

Egy-egy jól sikerült estén kitt hazavitt részegen,

Biztonságban hagyta otthon, eljött csendben, félszegen…

 

Már mikor feladta volna, akkor  történt a csoda…

Pedig akkor tényleg hitte, nem lesz asszonya soha!

Most meg elment barlangjába egy lány – nem is akárki!

Csodaszép, és rendes nagyon, párját nem is találni!

 

Beköltözött, rendezkedett, pakolt, porolt, felmosott…

Utasította a sárkányt – tegye, mit ő nem tudott…

Mivel a lány picike volt, a barlang meg óriás,

Szinte csak a sárkány húzta már az igát, senki más…

 

Próbált a sarkára állni, dúlt-fúlt, hozzá morgott,

Okádta a tüzet és a szeme vérben forgott!

Csapott ide, csapott oda, hullott minden cseppkő…

Megijedt: „Ha így megy tovább, elvisz majd a mentő!”

 

Udvarolt a szép leánynak: „Édes, drága szentem!

Ha ez köztünk így megy tovább a guta megüt menten!”

Nem szólt semmit a leány, de nagyon és úgy (!) nézett,

Értette a sárkány a szót, minden munkát végzett…

 

Nem panaszkodott már többet, sőt inkább hallgatott,

Mikor munkájával végzett egy sarokba ballagott…

Volt ideje töprengeni: „A szerelem ármány!

Gondolta a fene, hogy az asszony is egy sárkány!”

 

Tatabánya, 2025. augusztus 21.


Kép forrása: MI





2025. június 24., kedd

Mackó mese

 Catelyn:


Mackó mese

 

Nem mindegyik játékmackó olyan cuki, mint hiszik…

Előfordul bizony az is, hogy némelyik hisztizik!

Nem jó ez se, az se, úgy se -bármit mondasz, sehogy se jó!

Pedig a kis mackó lelke olyan tiszta, mint a hó…

 

Csak éppen ma bal lábbal kelt, nem is aludt túl sokat!

Nem is éhes olyan nagyon, turkál, egyre válogat…

Aludna is, nagyot ásít, de az ágya nem puha…

Nagyon szorít, nem is olyan kényelmes az új ruha!

 

A cipője nagyon hangos, kopog csak amerre jár!

„Nem lehet így bújócskázni, minden hunyó megtalál!”

Bundájában lóg a masni, hogyha még nem hagyta el…

Hiába sok kedves kérdés, mikor duzzog, nem felel…

 

Szomjas, éhes, fáj a hasa, túl fényes a napsugár!

Hiába, ma úgy tűnik, hogy jót semmiben nem talál!

Pedig amúgy kedves, helyes, ha épp kedve engedi…

Mikor meglát, örül neked, mancsát vígan lengeti!

 

Nem kérdezi, mit is hoztál, örül csak mert miért ne?

Mosolyogva bújik -szinte- bárkinek az ölébe…

Cukorkát adsz, simogatod, átöleled, becézed…

Bólogatsz sok bölcsességre, akkor is, ha nem érted…

 

Megosztod -mert így tanultad -vele, mindazt ami van!

Ő meg örül -bocsszó, tényleg!-, rejti kincsét boldogan…

Csak hogy később eléd tárja, örülj vele mit kapott!

Mintha neki adtad volna a napot, holdat, csillagot…

 

Mert a kis mackók számára minden kacat csupa kincs!

Egy kis mackónál boldogabb lény a semmitől is -tudom – nincs!

Habár mikor kedve rémes, nem is olyan aranyos,

És akkor a legborzasztóbb, mikor dühös, haragos!

 

Nem találja ezt sem, azt sem, ki tette el nem tudja…

A játékot -jaj, de sok van! – nagyon hamar megunja…

Olvasgatna, de nincs kedve – „Unatkozom!”-kesereg…

Nem is sokban különböznek a mackók és a gyerekek!

 

Főleg akkor hasonlóak, mikor alászáll az est…

A csillagpor a szempillákra szelíd, puha álmot fest…

Elringatja bágyadt testét minden, ami csupa jó…

Súgva száll az éjszakába az anya-hangú altató…

 

Tatabánya, 2025. június 24.


Kép forrása: MI





2023. január 9., hétfő

A holdbéli ember

 Catelyn:

A holdbéli ember Fent a Holdon öregember él magában, egyedül... Hogyha éppen kedve szottyan altató dalt hegedül... Csillag-lányok táncra kelnek zenéjére hirtelen, A Hold halvány fény-udvara mesebeli bálterem... Miért él ott magányosan? Azt a mese nem írta, De szemeit -sajnálatból- kislány-énem kisírta... Rossz lehet fent a magasban, magányosan, egyedül... Milyen szomorú dal lehet, mit magának hegedül! Hogyan ment fel? Talán vitték könnyű léptű angyalok? Csalogatták tündér fénnyel hívogató csillagok? Nagyon hosszú létrája volt, az égig felért egészen? De hogy mégis miért ment fel, a mai napig nem értem... Vajon visszajönne közénk újra, hogyha lehetne? Vagy inkább magányosan ott maradni szeretne? Vajon ott van még a Holdon, vagy azóta elrepült? És amikor költözködött, útközben is hegedült? Mesét mondtak, hogy a Holdon öregember éldegél... Teliholdkor hallgatózom, hátha hallom, mit mesél... Előfordul az is, hogy csak altatódalt hegedül... Ugyanolyan szomorúan, önmagának, egyedül... Néha azért integetek: nézz csak le rám, itt vagyok! Ha nem is olyan közel hozzád, mint a fényes csillagok... Én vagyok az egyetlen ki hallotta még a mesét, Hogy a Holdon régóta egy öregember éldegél?

Óbarok, 2023. január 7. Óbarok, 2023. Január 7

2022. november 1., kedd

Mese

Catelyn:

Mese


Én elolvastam a mese végét!

Láttam a könyvet porba hullni!

Történetek hét tengerét,

Láttam végleg elcsitulni!


Láttam Hófehérke halálát!

Láttam sírni a hét törpét!

Láttam, amikor mind feladták,

És az üvegkoporsót összetörték…


Láttam zokogni Hamupipőkét,

Kire a herceg sosem talált,

S fényét vesztett üvegcipőjét

Összetörték a rossz mostohák!


Láttam még a kihalt kastélyt,

Hol Csipkerózsika örök álmot aludt,

Mert elkésett az áldott tündér,

S az átokra gyógyírt ő sem hozott!


Láttam mesék hercegnőit,

Láttam, ahogy mind zokogott!

Láttam a sors istennőjét,

Ki minden mesét elátkozott…


Kinek élete úgy indult, mint mese…

Ki hercegnő volt, egy a sok közül…

De meséje szép véget nem ért sose,

Boldogságának senki nem örült!


Elátkozott hát minden történetet!

Elvarázsolt minden szép mesét!

Minden hercegnő éljen szép életet,

De az övék se legyen sose boldog vég!


Fájjon nekik is, ha elhagyják őket,

S hagyja el mindenki, aki számít!

Megátkozta a szép hercegnőket,

Hogy zokogjanak mind halálig…


Csak azért történjen velük szép is,

Hogy legyen, amit megsirassanak!

S ha velük marad valaki mégis,

Velük együtt mind meghaljanak…


Én elolvastam a mese végét,

És láttam a könyvet a porba hullni!

De a sors kegyetlen istennőjét

Sosem láttam elcsitulni…


Óbarok, 200……