Szerzői jogvédelem

Az itt megjelent írások a szerző (Catelyn), vagyis én saját írásai(m), ezért a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény alapján szerzői jogvédelem alá esnek. Megtiszteltek vele, ha kifejezitek véleményeteket (akár negatív akár pozitív), de egyúttal szeretném kérni, hogy ha megosztjátok műveimet, legyetek kedvesek feltűntetni engem, mint szerzőt. Köszönettel: Catelyn
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: virág. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: virág. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. április 17., péntek

Pitypang

 Catelyn:

Pitypang

Amikor megteremtették réges-rég a világot,
Egyetlen egy színben nőttek, pompáztak a virágok…
Volt közöttük mindenféle, nem ez volt a hiba,
De hogy melyikük a legszebb, arról szólt a vita!

Keseregtek, zsivalyogtak, panaszkodtak sorra…
Szirmaikat hullajtották, bánatosan porba…
Meghallották odafent is – hangos volt! - a panaszt,
Leküldték a virágokhoz a tündériTavaszt!

Megkérdezte tőlük halkan, mégis mi a vágyuk?
Hiszen mindek olyan szép az illatos ruhájuk!
“Igen ám, de tiszta fehér, a virágok közt minden!”
“Éppen ezért – szólt a Tavasz – vitára ok nincsen!”

Bólogattott egyik- másik, de nem hagyták mégse!
Nem elégedetlenek, hát ne is értsék félre!
De annyira egyformák mind, elveszik a lényeg…
A Tavaszt ettől, szép szeliden elfogta a méreg!

“Legyen – mondta! - ha nektek sok, ami fehér, tiszta…
Változzatok – ahogy tetszik – és soha többet vissza!
Mondjátok meg, bátran, mégis kinek, mi a vágya,
Intek, és majd magát rögtön azonképpen látja!”

Szólt a rózsa: -”Habár szirmom csupa fehér selyem,
Szeretném, ha sokkal tarkább lehetne a fejem!
Rózsaszín, és sápadt fehér, piros, talán sárga?”
Bűbájt szólt az ős-rózsákra a Tavasz tündér szárnya…

A pipacs – ki irigykedett – látta, szép a piros:
Úgy gondolta, ő is úgy lehetne tényleg csinos!
Kívánságát elrebegte, elpirult a szirma…
Csak a Tavasz tűnt úgy, mintha kicsit bizony sírna…

A búza virág, aki nagyon szerette a szépet,
Elirigyelte az égtől a simogató kéket!
A szekfű, aki szintén változatosságra vágyott,
A csupa fehér virág fej most sok-sok színre váltott!

Volt akiknek a létezés fehéren is tetszett,
Hogy megváltozzon bármi rajtuk, senki semmit nem tett!
Nem kívántak tarka szirmot, jó volt nekik minden!
Nem várták, hogy a Tavasz rájuk varázslatot hintsen!

Lilult, pirult, kéklet, sárgult, zöldelt rét és mező,
Végül aztán az ős-pittypang keveredett elő…
Megkérdezte őt a Tavasz, mégis milyen lenne,
De túl sok volt a tanácstalan gondolatból benne!

-”Adok egy nap haladékot, gondold csak át bátran!”-
Szólt a Tavasz – simogatva, szokatlanul lágyan…
Hosszú volt az egyetlen nap, még hosszabb az este,
Miközben a pitypang csendben önmagát kereste!

“Legyek piros, mint a pipacs, kék vagy inkább sárga?
Lila, ekrü, halvány barack, bézs, vagy talán mályva?”
Szemre vette maga körül, mindegyik virágot,
És megszemlélte lentről nézve a hatalmas világot…

A válaszát – mint a búzavirág – ő is ott fent lelte!
A ragyogó nap sárga színe nagyon érdekelte!
Habár mikor lement a nap, a hold fehére tetszett,
És vágyaira pontot a csillagok sora festett…

Eltelt a nap, jött a Tavasz – dicsérte őt minden,
De hiába is érdeklődött, pitypang-döntés nincsen…
Vonogatta leveleit, ingatta a fejét,
Nem találta a tarkák között sehogy sem a helyét…

-”Nem bánom- szólt – mindegy nekem, milyen szín a szirmom,
Nem is lenne szabad elégedetlenül sírnom!
Csak annyit kérek, legyek hasznos, szeressen a világ!”
Mosolygott a Tavasz, hiszen jól döntött a virág…

-”Legyél sárga, mint a napfény – ez legyen a kezdet,
Aztán változz – szólt a Tavasz, és hold-szín ruhát festett -
Aztán bízd a jövőd, sorsod, mindened a szélre,
Válljon szirmod csillagokká, és szálljanak az égre!"

Az ős-pitypang – a ma élőknek szerény, kedves őse,
Így lett a nemzettség sorsának a felelőse!
Néha sárga, néha fehér, néha száll a szélben…
Örülve, hogy így döntöttek valamikor régen…

Ez a mese réges-régi, mondják a virágok…
Akkor írták, amikor építették a világot!
Tündér nyelven jegyezték le, levegőbe írva,
Pecsétet tett rá sok virág, szirom-könnyet sírva!

Bicske, 2026. április 17.

Kép forrása: MI





2025. március 6., csütörtök

Tavasz köszöntő

 Catelyn:


Tavasz köszöntő

Isten hozott, kedves Tavasz! Illatos, szép Kikelet!
Be kell valljam, elég hamar meguntam a hideget…
Már akkor is úgy éreztem, akkor lesz a jó világ,
Amikor a szirmát bontja, a fehérlő hóvirág…

Pedig lassan nincs már szirma, elvirágzott szinte mind…
Gyűrött virág, hervadóban, az út szélén rám tekint…
Nem volt olyan hosszú élte, tavaszt ígért: meghozta!
Szépségét, és üdeségét, szemnek, szívnek áldozta…

Akárhányszor arra jártam, bólogatott kedvesen!
Majd illatos elmúlásba hajolt, szelíd-csendesen…
Itt-ott fehérlik a fűben, egy-egy kósza, kis virág…
Kicsit szomorkás, de mégis, itt van már a jó világ!

Száz sugárral süt már a nap, fényt is ad és meleget!
A fénye mélyén ott ragyog a tavaszias szeretet!
Nem is tudom, de már jobban indulnak a reggelek,
Nem húzódom olyan gyakran, durcáskodva: nem megyek!

Nem marasztal -olyan durván – ágy, párna és takaró!
Nem csábít már lustaságra mindennap a kakaó…
Reggel, kábán bandukolva, nem látok már csillagot…
Simogató szellő igéz, friss, tavaszi illatot!

Kedves virág, fehér virág, szép tavaszi üzenet!
Meghoztad a kipattanó, jövőt rejtő rügyeket!
Mindegyik a majd-virágot, gyümölcseit hirdeti,
Pedig néha -hajnal tájban – a dér még megcsipkedi…

Isten hozott, kedves Tavasz! Örülök, hogy eljöttél!
Bólogató hóvirágban, fényben testet öltöttél!
Maradj, amíg jónak látod, igézd közénk a nyarat!
Úgy gondolom, hogy ez elég háládatos feladat!

Az út szélén fehér virág, vagyis inkább romjai…
Meggyötörték a múlandó, virágnyi-lét gondjai...
Elbúcsúzunk – hallgatólag – hulló szirma búcsút int:
“Jövőre, -ha eljössz erre-, ugyanekkor, újra, itt!”-

Bicske, 2025. március 06.

Kép forrása: MI



2024. június 4., kedd

Hársfa-virág

Catelyn:


Hárs-virág


Kísért a múltból egy ismerős illat!

Távoli emlék – mint égen a csillag!

Szimatolva egyre a forrását keresem!

Nem jut eszembe, de tudom, hogy szeretem!


Hársfa virágzik, oly selymes az illat!

Jöjj hozzám emlék, jöjj el, ha hívlak!

Hársfa virága hullj a teámba!

Vigyél vissza engem, a rég elmúlt nyárba!


Egy más fa virágát – de rég is volt! -szedtük!

Száradni hálós zsákokba tettük,

Ábrándozva közben, de jó is lesz télen,

Teát iszogatni, az otthon melegében!


A fa talán áll még, és virágzik szépen…

Szerető bőséggel, úgy, ahogyan régen,

De télire készülve mások -ha! - szedik…

Az idő múlását talán észre sem veszik…


Talán egyszer… Majd… Ha virágzik a hársfa…

Előtör egy emlék, a hársfa illatára…

Egy másik fa, egy régi nyár, zsákban a levelek…

És az időn túl is érő, csupa szív- szeretet…

Tatabánya, 2024. június 4.


Kép: saját




2024. május 28., kedd

Bori néni virágai

 Catelyn:


Bori néni virágai


Bori néni kiskertjében virágzik a rózsafa.

A levegőben elvegyül a virág édes illata.

Bori néni kertecskéje nem olyan szép, gondozott,

Mint amikor Bori néni a virágok közt dolgozott…


Bori néni virágosa csupa gaz, és csupa gyom…

Hova lett a kert gazdája? Régen elment, jól tudom...

A kicsiny kertben nem jár senki, talán csak a napsugár…

Hol lehet a Bori néni? Nyomra hozzá nem talál…


Bori néni egyszer, régen, jó messzire költözött…

Régi módi divat szerint, ünneplőbe öltözött,

Messze ment ő, repítették, selymes fényű szárnyakon!

Gyöngéd kezek átemelték minden földi bánaton!


Csillagúton koppan lépte, lába nyomán köd szitál…

Harmat csepp a virágszirmon jelzi mikor, merre jár…

És mikor a régi kertjén elmélkedve andalog,

Mosolyogva intik csendre egymást is az angyalok!


Bori néni kertje apró, gaz és alig pár virág…

Mégis onnan fentről nézve, egy egészen más világ!

A növények közt – láthatatlan – Bori néni szíve van,

Lelke, könnye, száz emléke – itt hagyta mind boldogan!


Bori néni öröksége talán csak pár rózsafa,

Messze száll a levegőben, édes-kedves illata…

Miben rejlik varázslata? Épp ésszel nem érni fel!

De Bori néni emlékére a virágoknak élni kell!


Tatabánya, 2024. május 28.


Kép forrása: MI




2024. május 8., szerda

Csipkerózsa

Catelyn:

Csipkerózsa


Kinyílik a csipkerózsa, táncolnak a levelek!

Beszívják a létezéshez elegendő meleget!

Bimbó feslik, virágszirom – tündér szoknya meglebben,

Szinte versenyeznek rajta: melyik nyílik legszebben!


A virágzó ágak közé a méh szinte haza száll.

Minden este gyökerénél szelíd tücsök muzsikál.

A virág színe csókok pírja, mit a tavasz itt hagyott,

A szirmok közé búcsúzóul szórva üde illatot!


Holdfény öleli a tájat, éji harmat csepereg,

A virágok szirma lágyan aláhullva lepereg!

Bokor ölén keserédes, piros gyümölcs születik,

Az út mentén a csipkerózsát tündér-kezek ültetik!


Tatabánya, 2024. május 8. 


Kép MI