Utazó

 Catelyn:

Utazó

A motor zúg, a kerék forog!

Elindultam, úton vagyok!

Hopp, megállunk, piros lámpa!

Csöppnyi utas megcsodálja!

Budapesten sok a dugó,

Hirtelen fék... Sofőr, hahó!

Üléstámlán fejem koppan,

Figyelhetne kicsit jobban!

Ablak mellett suhan a táj,

Elsiet, mint kinek muszáj!

Pedig tudom, hogy én megyek!

Búcsút intek völgyek, hegyek...

Isten veled erdő, mező!

Szórványosan hulló eső!

Tarka virág, kint a réten!

Bárányfelhő fent az égen!

Elhagylak most folyó, patak!

Őzgidácska, megláttalak!

Átsuhanunk rajtad város!

Kis falucska, utcád sáros!

Napraforgó, kukorica!

Kerítésen cirmos cica!

Poros úton kopott batár!

Széles-színes látóhatár!

Körülnézek, merre járok?

Annyi minden szépet látok!

Persze ezt is-azt is hallok,

Hosszú az út, amin tartok...

Más utasok: kicsik-nagyok...

Mindenféle gondolatok...

Gyermek-csevej (kissé csacska):

Érdekes a kutya, macska...

Pletyka erről, pletyka arról...

Szomszéd kérdez tőlem, balról...

Kíváncsi, hogy hová megyek?

Nem érdekli, mit felelek...

Nézelődök, szépen csendben,

Kavarog a minden bennem...

Soltszentimre, 2025. augusztus 11.

Kép forrása: MI

Nyári

Catelyn:

Nyári

 

Kukorica, napraforgó, repce.

Cserebogár, szitakötő, lepke.

Ciripelő szöcske had a réten.

Ismerős mind, épp olyan, mint régen!

 

Érlelő nyár, szelíd, esti zápor.

Méz-illatú, gyümölcs-termő mámor.

Tarka virág bólogat a réten.

Éppen olyan, mint ahogy volt régen!

 

Fehér felhők szállnak fent az égen.

Gomolyognak, egymás után szépen.

Hold-sugaras, csillagfényes égbolt.

Pattogó tűz. Olyan mind, mint rég volt!

 

A mindenségből alá hulló dallam.

Lágy gitárszó, valahonnan, halkan.

Az este selymén szerte foszló ének.

Emlékek, mik vissza-visszatérnek.

 

Csobban a csend, szétfolyik a semmi.

Egészen más – mint ahogy volt – lenni.

Múlt idéző, sok megkopott frázis…

Nemsokára „volt” lesz ez a nyár is…

 

Tatabánya, 2025. augusztus 1.

Kép forrása: MI

Mentalitás

Catelyn:

Mentalitás

 

Nem születtem Afrikában – nem bírom a meleget!

Eszkimó sem vagyok, épp csak túlélem a teleket!

Kínaiul nem beszélek, nem ott van az ős-hazám,

És csodálkoznék, ha valaki mandarinul szólna rám…

Ne is kérdezz franciául – nem hinném, hogy felelek.

Széttárom majd karjaimat – többet nem is tehetek…

Bezzeg, hogyha belga lennél – ami szintén nem vagyok,

Értetlenül mosolyogva kívánhatnánk szép napot!

 

Nem megyek Ausztráliába nem bírom a pókokat!

Skorpiót és mérges kígyót – találnék ott jó sokat…

A krokodilt sem kedvelem,  és be kell valljam igazán:

Örülök, hogy a Nílus vidék sosem lesz az én hazám!

 

Spanyolország – marha meleg, túl sok ott a turista!

Ugyanez a helyzet, hogyha elutaznék Párizsba!

Tengerpartok – biztos esne, hogyha oda érkeznék…

Unatkozom, melegem van, nem tudom, mit élveznék?!

 

Írországban mindig esik, Anglia meg túl nemes…

Grönlandon meg túl sok a jég, vigyázni kell, el ne ess!

Görögország, Olaszország -oda megy, ki teheti…

Nem zavarja a nagy tömeg, az is lehet, szereti!

 

Én nem szeretem a tömeget, hosszú útra nincs pénzem…

Mennék mégis -nem jó itthon! – hogy is van ez? Nem értem…

Egy lakatlan sziget lenne  -vagy még az sem? - nekem jó…

Vagy egy messzi, nyugis bolygó - csak drága az űrhajó…

 

Sok a gondom, hol lenne jó? Megoldást most nem tudok…

Bökdösöm a térképet, hogy ide-oda, hogy jutok?

Ez se jó, és az se tetszik, hideg, meleg, egyebek…

Ki gondolná, rajtam kívül, hogy csak magyar lehetek?

 

Tatabánya, 2025. 07. 24.

Hársfa-virág

Catelyn:

Hárs-virág

Kísért a múltból egy ismerős illat!

Távoli emlék – mint égen a csillag!

Szimatolva egyre a forrását keresem!

Nem jut eszembe, de tudom, hogy szeretem!

Hársfa virágzik, oly selymes az illat!

Jöjj hozzám emlék, jöjj el, ha hívlak!

Hársfa virága hullj a teámba!

Vigyél vissza engem, a rég elmúlt nyárba!

Egy más fa virágát – de rég is volt! -szedtük!

Száradni hálós zsákokba tettük,

Ábrándozva közben, de jó is lesz télen,

Teát iszogatni, az otthon melegében!

A fa talán áll még, és virágzik szépen…

Szerető bőséggel, úgy, ahogyan régen,

De télire készülve mások -ha! - szedik…

Az idő múlását talán észre sem veszik…

Talán egyszer… Majd… Ha virágzik a hársfa…

Előtör egy emlék, a hársfa illatára…

Egy másik fa, egy régi nyár, zsákban a levelek…

És az időn túl is érő, csupa szív- szeretet…

Tatabánya, 2024. június 4.

Kép: saját

Nyár

Catelyn:

Nyár

 

Nyár illatú, simogató szellő,

Lágyan gomolygó hófehér felhő,

Méhek súlya alatt meghajoló szirmok,

Lepkeszárnyon szálló tarka tünde-titkok...

 

Tücsökzene és perzselő napsugár!

Hirdeti minden hangosan: itt a nyár!

Villámló viharok, eső – csendes fajta...

Ha rákezd igazán, csodálkozunk rajta!

 

Reszketve susogó falombok éneke...

Gyümölcsök illata, íze, mondd: édes-e?

Barnító napfény és csobbanó hullámok!

Jövendő emlékek: nézzétek, itt járok!

 

Vágyak, remények, és távoli tengerek!

Eddig nem látott, most megismert emberek...

Beszélgetések, amik semmiről sem szólnak...

Várakozás: vajon mit hoz még a holnap?

 

Idegen ágyakban régen ismert álmok!

Zenék, ütemek, énekek és táncok!

Tábortűz, holdfény és csillagos éjszaka...

Bárcsak nem érne véget a nyár soha!

 

Sárguló levelek és hűvösödő esték...

A lombokról lecsepeg a tarka-barka festék...

Látod, már ősz van, a nyár gyorsan tűnt tova...

De még ott bújik szívünkben édes, dús illata...

 

Bicske, 2022. 07. 12