Catelyn:
Érte...
Nem
kértem Uram, ezt a leckét, bár nem én riadok sírva
fel,
De
nem hiszem, hogy létezne bárki, aki ilyen büntetést érdemel!
Nem
tudom, hogy mit kellett tenni, amiért így veri őt a sors,
Magadhoz
szeretnéd talán venni? Legyen a módszered tiszta, gyors!
Miért
bünteted mégis -te teremtetted -, mert vétkezett?
Ember
-miért olyan fontos, hogy számon tartod, ha tévedett?
Ki
vagyok én -egy gyarló féreg -, hogy számon kérjem a tettedet...
De
eddig legalább reméltem, hittem, hogy szereted, nem csak tetteted…
Azt
terheled, akit a legjobban szeretsz? Könyörgöm, inkább haragudj!
De
arról, hogy milyen jó vagy, és kegyes, az emberiségnek ne hazudj!
Hiszen
mint macska az egérrel: játszol... Közben néha felnevetsz?
Jertek
bárányok, íme a jászol... Eljössz, és akkor majd megszeretsz!
Tudod,
hogy jó vagy, úgy szeretném hinni! Magamnak semmit nem kérek!
Felelősségteljes
munka a tied, és tudod, hogy sok dolgot megértek...
Szeretném
hinni -segíts rajta! -bizonyítsd be, hogy létezel!
Tegyél
csodát, ha most az kell, vagy ismerd be: gyarló vagy, vétkezel!
Nem
kérte senki ezt a leckét, bár nem mi riadunk sírva fel...
De
te teremtetted tökéletlennek, és büntetést ezért nem érdemel!
Fontos
neked látom, hiszen számon tartod, mindig ha vétkezik...
Ne
gyötörd, amíg kételkedni kezd, benned, hogy Isten létezik...
Neki
most már nem maradt más csak a lelke mélyén egy csöppnyi hit...
Nézz
rá, ugye már te is látod, hogy megbánta rég a vétkeit...
De
hogyha nekem szól a lecke... Hiszen nekem is vannak vétkeim...
Ne
mást büntess! Egyengesd máshogy az utadon tétova lépteim!
Hinni
akarom, hogy igazán az vagy, akinek gyermekként láttalak!
Jóindulatú,
megbocsájtó, szerető szívű árny-alak...
Adj
erőt neki, hogy talpra álljon, mutasd meg neki, hogy szereted,
Azzal,
hogy a gyönge válláról a terhei egy részét leveszed!
Add
át nekem, hiszen tudod, kibírok bármit nem sírok...
Az
pedig eddig sem zavart, hogy a lelkem mélyében ordítok...
De
most -és ezt őszintén mondom! -önként átveszem a terheit...
Nem
szeretném, hogyha azt hinné: ha van is Isten, nem segít!
Tegyél
jót, légy hozzá kegyes, legyél mindenkihez az!
Vigasztald,
gyógyítsd, hogy lássa, nemcsak büntetés, amit adsz!
Hogyha
még nem, megtanulja majd a leckét, amit kell...
Hiszem,
hogy jó, és ennél ő is százszor jobb sorsot érdemel!
Imádkozott
eddig hiába, most már nincsenek szavai…
Némán
eseng, könyörög, -másért-, hogy segítsen rajta valaki!
Hiszen
látod, nem magát félti, most sem maga miatt sír…
Kegyelmezz
rajta, elviselni több terhet, félek nem is bír!
Engedd,
hogy végre megpihenjen! Talpra állni adj erőt!
Hogy
megtisztítsa minden vétkétől, fakassz a lelkében könny-esőt!
Szeretném,
hogyha
igazán hinné, sőt tudná bizton, hogy szereted…
Törődsz
vele. Törődsz velünk. Igazán, és nem csak teteted…
Bicske,
2024. 02. 14.
