Catelyn:
Életképek a buszról
Esik. Bár némileg költői túlzás. Két esős szakasz között vagyunk éppen. Jelenleg nem esik. De fog. Legalábbis ezt sugallják a felhők.
Nézek ki az ablakon. Semmi újdonság. Ezerszer látott táj, amit még ugyanennyiszer vagy többször is be fogok járni. Szerintem akkor sem lesz benne változás.
Most még korán sötétedik. Nincs kedvem elővenni a könyvet a táskámból, nem is látnám. A telefonomon meg nincs „kóbor net”, ahogy azt egy idősebb nőrokon becézi. Szerintem helyesebb megnevezés mint a mobil internet. Valahogy barátságosabb.
Hirtelen megüti valami a fülem.
- Hol van a roller?!.
Pár üléssel arrébb rögtönzött két fős nyomozóhatóság próbálja megfejteni az esetet, csak úgy a távolból. Home office. Illetve jelenleg busz-office. Vagy bus office? Mindegy.
A gyanúsított/áldozat üvöltve tesz bejelentést a hatóságnak (ti. Feltételezett szülők).
Nyomozó 2. (anya, ha már a személyi száma így kezdődik) próbálja levezetni az ismert tényeket. Vagyis hogy tegnap este az egyik gyerek a barátjánál volt rollerrel, amikor ő hazaért, kérdezte, hogy hol a roller, ugye nem hagyta kint az esőn, mire a gyanúsított/áldozat vagy testvére nyugtázta, hogy fel lett téve töltőre.
Nyomozó 1. Utasítja a megszeppent bejelentőt, hogy ugyan nézze már meg a szobában, ahol lennie kellene az ismeretek jegyében, hogy valóban ott található-e.
Bejelentő bánatosan jelzi, hogy nincs.
Ny1. Utasítja Ny2-t, hogy hívja fel a barátot, ahol tegnap az érintett utoljára járt, hogy nem maradt-e ott. (Nem).
A gyanúsítottak köre szélesedik, hiszen elvileg ismerősök ígérték, hogy mennek valami kacatokért, valamint kiderül, hogy nyitva maradt valami, aminek nem kellett volna.
Sőt Ny1.-nek eszébe
jut, hogy tulajdonképpen ő bizony reggel már nem látta a keresett
érték tárgyat. Nem mintha figyelte volna, csak úgy mellékesen
jut eszébe.
Levezet egy gyors családfa-kutatást, miszerint a
„gyereked hazudik mint a vízfolyás”.
Bennem rejlő nyomozó bámulatos következtetéseket von le. A főgyanúsított anyuka korábbi kapcsolatából származik. (hogy is volt? A maga gyereke meg az én gyerekem verik a mi gyerekünket? Novella volt vagy anekdota? Utána kell néznem.)
Vagy úgy van, mint nálunk. Én mindig azé vagyok, akinek épp tetszik, amit csinálok. Ha valami nem stimmel, akkor rögtön anyád/apád lánya vagy! Fura dolog ez a genetika.
Anyuka hallgat. Kicsit megsajnálom. Illetve nem is tudom. Szólnia kellene valamit. De lehet, hogy a tapasztalatok miatt ad némán igazat. Ők tudják.
Nevetés üti
meg a fülemet. Kiskamaszok hajolnak össze egy telefon fényes
kijelzője felett. Még a mögöttük ülők is előre hajolnak, hogy
minél jobban lássák a móka tárgyát. Elmosolyodok. Csak úgy.
Iuventus ventus.
Egy némileg idősebb „fajtársuk” (homo adolescentus) elnézően ingatja a fejét. A kamaszok meg nem értett bölcsességével. Csak úgy, magának.
Nénike kesereg – a vélhetően – barátnőjének.
-Messze laknak – véli Néni1. - Kevés a nyugdíj – teszi hozzá búsan.
- Még jó, hogy ingyen utazunk – így Néni2.
- Üres kézzel mégsem lehet menni!
- Nem, nem lehet. - helyesel kissé fásultan N2.
Láthatóan nem először folytatják le ezt a párbeszédet.
- Nem jönnek. - kesereg N1.
- Sok a dolog. - von vállat N2.
- Talán az ünnepre! - reménykedik N1.
- Talán…
Ez a talán egyenértékű köznapi nyelvre fordítva egy feltehetően nem túl valószínűvel. A ki van zárva erős lenne egy kicsit.
Hagyjuk meg a reményt.
Talán N2.-nek lenne mit, de nincs kinek. Vagy ugyanabban a cipőben járnak, de ő beletörődött.
Talán.
Buszmegálló.
Többek között két feltűnően fiatal lány. Fiatalságuk feltűnését a lent megkezdett beszélgetésekből elcsípett foszlányok adják.
- Fiú lesz vagy lány?
- Nem tudom…
- Fogod szeretni? - ez most valahogy nagyon fontos kérdés! Talán a saját életüket látják a még meg sem született sorsában.
- Azt hiszem… - bizonytalanul hangzik. A hang tulajdonosa epekedve figyel egy korabeli lányt, aki ugyanabban a már nem lány – de még nem nő képlékeny állapotban leledzik, és mosolyogva nyomkodja a telefonját, ölében az élénk iskola táskával.
Neki is ezt kellene tennie még.
Vállat von:
- Majd lesz valahogy.
Talán annak idején
vele kapcsolatban is elhangzott ugyanígy. Lett is.
Máshogy
kellett volna.
N1. feláll. A következő megállónál le fog szállni. Közel van az áruház, és akciós a farhát. N2. Megértően bólogat. Ha esetleg megtenné, hogy neki is vesz, mert neki most tovább kell mennie. Ha végzett az orvosnál beugrik érte.
N1. vállalja a küldetést, és mindenre elszállt tekintettel száll le a buszról.
A bejáratnál jobb sorsra érdemes férfiak beszélgetnek, miközben körbe jár a kétliteres. A hangadó széles karmozdulatokkal nyomatékosítja mondandóját, miközben bezsebel N1. Részéről egy rosszalló pillantást.
N1. eltűnik a színről, ahogy a férfiak is, ahogy a busz kigördül a megállóból.
Frissen felszállt anyuka a babakocsiban kíváncsian nézelődő kisdednek gügyörész. Mosoly-cunami árad feléjük. Még akkor is, amikor a gyermek erőteljesen fejezi ki nemtetszését. Az nem derül ki, hogy mi nem tetszik neki, de az biztos, hogy nagyon nem.
A gügyörészéstől a hideg ráz. Meg is sajnálom szegényt. Lehet, hogy éppen ettől töri a frász, hogy az édes anyja nem képes vele normálisan kommunikálni.
Nem mintha érdemleges válaszra számíthatna tőle, de azért…
Buszmegálló, többen leszállnak. Köztük a feltűnően fiatal lányok is. Egy fiú vár rájuk. Gyors ölelés, majd megindulnak egymás mellett. Talán ő az apa, talán nem. Nem derül ki semmi. Mintha csak a véletlen sodorta volna őket egymás mellé.
A következőnél leszállok én is, többed magammal. Szétszéledünk, mindenki megy a maga dolgára.
Vásárlás után, újra a buszmegállóban várom, hogy tovább utazhassak. A szemben lévő buszmegállóban ismerős alakokat fedezek fel. A nyomozó pár várja a buszt, vissza, amerről jöttek. Gondolom gyorsan végeztek, vagy a kötelesség szólítja őket.
Ny 1. Mellét feszítve néz szembe a világgal, Ny 2. száját késpenge-vékonnyá szorítva hallgat mellette.
Elgondolkodom.
Vajon hol lehet a roller?
Tatabánya, 2024-03-19
