Catelyn:
Angyali
Az őrangyalom nem akárki, őriz engem szüntelen!
Őriz éjjel, őriz nappal! Maradnom kell bűntelen!
Dolgozik ő minden percben, suttog halkan: Nem szabad!
Hesseget – és távoz tőlem minden piszkos gondolat!
Az őrangyalom mindig itt van! Szárnyas, égi sorscsapás!
Nem gyötört még rajta kívül engem ennyit senki más!
Ha elaludnék, párnámra ül – sosem vagyok egyedül!
Pedig néha rosszul esik, hogy ennyire lebecsül!
Tudja: néha úgy lennék rossz, követnék el nagy hibát!
Bűnös vagyok, gyarló, gyenge: lássa meg a nagyvilág!
De amíg ő mellettem van, azért mégse tehetem…
Nem akarom, hogy őt bántsák – szerencsétlent szeretem…
Mégis mit gondolhatnának róla úgy az emberek?
Ha olyasmit követnék el, amit -érte – nem merek?
Rosszul végzi a munkáját? Ügyetlen vagy nem figyel?
Pedig hűségesen őriz, nem is megy el senkivel!
Nem tudom, hogy mi lesz vele, hogyha egyszer meghalok…
Mit csinálnak az állás nélkül maradt őrző angyalok?
Keresnek egy másik embert? Remélve, hogy könnyebb lesz?
Mi van, ha majd nem működik együtt vele, bármit tesz?
Leülnek egy felhőszélre, kinyújtják a szárnyaik?
Messze földre hajtják őket bakancslistás vágyaik?
Vagy majd csak úgy tengnek-lengnek, várnak néhány nagy csodát?
Esetleg az újoncoknak nyitnak angyal-iskolát?
Szerintem az én angyalom önként megy majd nyugdíjba.
Hallom ahogy sokszor sóhajt, lemondóan: nem bírja!
Aztán újra vállamra ül, súgja épp mit nem szabad…
Az idege jó vastag cérna, soká tart, míg elszakad…
Jó csapat vagyunk mi ketten, én: még szinte bűntelen!
Dolgozik, hogy így maradjon, éjjel-nappal szüntelen!
Gyötör, ha kell, néha dicsér, a haja sokszor égnek áll!
Aggódom, hogy mi lesz hogyha nálam jobbat nem talál?
Tatabánya, 2026. február 1.
Kép forrása: MI
