Catelyn:
Hajnali gondolatok
Más illata van az esőnek, korán reggel a betonon Máshogy simogat a szellő, de hogy miért érzem így, nem tudom... Máshogy sietnek munkába úgy tűnik, az emberek... Lehetnék én is valaki más, valaki új, de nem merek... A lámpafények-homályában elvesznek a csillagok Kiabálnék lábujjhegyen, nézzetek le, itt vagyok! A sok magasra nőtt épület, annyi szépet eltakar... Idegen vagyok egy idegen helyen, talán ez, ami felkavar... Mikor a régi önmagam voltam, még tudni véltem, hogy ki vagyok... De már nem vagyok ő, de még az sem, akit majd egyszer itt hagyok... A jövőbe nézve nem is sejtem, egy pillanat múlva ki leszek... Kicsi vagyok egy nagy városban, gyere értem, mert elveszek! Gyere el értem, jövő énem, és vígasztalj meg, hogy semmi baj! Talán ma még idegen kicsit a tömeg, a fény, a halk zsivaly... És idegenek a hűs betonról visszaverődő illatok, De odafent, hogyha nem is látom, ott ragyognak a csillagok... Van ami nem fog megváltozni, akkor sem, hogyha más leszek... Van ami a részem marad teljesen mindegy, hogy mit teszek... Jó tanácsom jelen-magamnak, légy hű magadhoz, mert szétesel! Gyere el hozzám, jövő énem, bizonyítsd be, hogy létezel! Tatabánya, 2023. Szeptember 19.
