Szerzői jogvédelem

Az itt megjelent írások a szerző (Catelyn), vagyis én saját írásai(m), ezért a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény alapján szerzői jogvédelem alá esnek. Megtiszteltek vele, ha kifejezitek véleményeteket (akár negatív akár pozitív), de egyúttal szeretném kérni, hogy ha megosztjátok műveimet, legyetek kedvesek feltűntetni engem, mint szerzőt. Köszönettel: Catelyn
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: fejlődés. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: fejlődés. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. január 25., vasárnap

A prímás

 Catelyn:


A prímás

Nem járatták iskolába, olvasni így nem tudott.
Az élet volt a tanítója, sok vizsgáján megbukott.
Mégis, mindig újra kezdte, hogyha kellett, egyedül!
De nehéz a dolga annak, kit a világ lebecsül!

Akarva és akaratlan számtalanszor tévedett.
Büszkeségből – buta módon – bűneivel kérkedett.
Azt hitte, hogy jó úton jár, jó barátok vezetik.
Nem akarta észrevenni, hogy bizony csak nevetik…

Eltévedt hát számtalanszor, azt sem tudta, merre jár…
Nem csodálkoztak már rajta -a vérében van – mit csinál…
Mégis, mikor nem láthatták, szív-szakadva zokogott…
Vizsga volt ez minden-napból, amin talán megbukott…

Pedig ő nem akart semmi mást, csak azt, hogy jó legyen!
Emberként vegyék őt számba -ahogy van-, egy jó helyen!
Mégis, mindig csalódott, mert csodát tenni nem tudott…
Megrémült -tán önmagától? -feladta, és elfutott…

Azért mégis megpróbálta, újra kezdte – miért ne?
Mosolygott, ha megkérdezték – tudják is ők! – megérte?
Mert -bár nem járt iskolába – volt, amit már jól tudott!
Az, aki korán feladta, céljaihoz nem jutott!

Neki pedig volt száz álma, gyötörték a vágyai!
Iskolába jártak mind a fiai és lányai!
Büszke volt, a jó jegyekre – a rosszakra kevésbé…
Dorgálta a rest diákot – nem igyekszik eléggé!

Azt akarta, tanuljanak, nagy emberek legyenek!
Az asztalra, mindent, tisztán, becsülettel tegyenek!
Járjanak majd emelt fejjel, büszkén: honnan indultak!
Ne szégyelljék azt sem, hogyha néha-néha megbuktak…

Amikor leszállt az este, ő volt ébren egyedül.
Fél-álomban hallgatta a család, ahogy hegedül…
Majd amikor elunta az éjnek játszott, szép zenét,
Lefeküdt, és átgondolta -ahogy volt- az életét…

Végig vette a sok jót és végig minden bánatot.
Csalódást és meg nem értést, kín-keserves látszatot.
Végig minden örömet és végig minden nevetést.
Átgondolt sok megbocsátást, megkönnyezett feledést…

Végül mindig hálát adott – habár imát nem tanult.
Átélte, hogy a rossz mindig -valahogyan megfakult...
Nem lett persze tökéletes, csak változott valami,
Ahogy változtak az éjbe szerte-játszott dalai…

Tatabánya, 2026. január 24.


Kép forrása: MI






2024. szeptember 20., péntek

Fejlődöm

 Catelyn:


Fejlődöm

Az ifjú költő -ki voltam én – ügyetlen verseket faragott…
Túl sok korai költemény öltött fel esetlen alakot…
Volt benne bőven csorba-rag, a rímek sírtak, szinte fájt!
Izzadt a múltbéli árny-alak, ha megfelelő rímet nem talált…

Küzdve-küzdött, hogy szép legyen, vagy legalábbis egyedi…
A jövő énem a küszködését, negédes mosollyal neveti…
Játék ma már, ami régen olyan sok fejtörést okozott…
De parázzsá lobbant az ősi láng, ami ifjonci hévvel lobogott…

Valahogy máshogy ugyanaz, amit az ifjú énem rég remélt…
Csalódott százszor ezalatt, és oly sok bánatot megélt…
Reméli mégis szelíden, hogy van benne mégis egyedi…
És nem zavarja, hogyha más, az ügyetlenkedését neveti…

A kevésbé ifjú poéta – aki jelen időben én vagyok,
Gyakorlott kézzel finomít a gondolatoknak alakot…
A szülő-elme könnyezik, büszke: szép, amit alkotott…
S reméli, hogy egyszer tudja azt, amit ma talán nem tudott…

Tatabánya, 2024. szeptember 19.

Kép forrása: MI











2024. február 6., kedd

Sztereotípiák

Catelyn:


Sztereotípiák


Ma már azt mondják, hogy akárkik lehetnek,

Azok is, akik „csak” lányoknak születnek,

De nem lehetnek teljesen szabadok mégse,

Árnyékot vet rájuk az elvárások fénye...


A születésükkor meg van írva már a sorsuk:

Járt ösvényt taposni: ennyi csak a dolguk!

A jó lányok, higgadtak, nyugodtak, rendesek…

A legnagyobb erényük talán, hogy csendesek…


A jó kislány nem sikít, harap és/vagy karmol!

Legfeljebb duzzogva – de cuki így! - harcol…

A lázadása rövid, szinte már-már néma…

Csak mikor nem hallják, csattan fel néha…


Mert jó kislány nem akar igazából lenni!

De elvárják – mit szólnának? - mit lehet itt tenni?

Ameddig képes, talán még jónak is látszik…

A felnőttek nem tudják: szerep ez, mit játszik…


A lányok repülnének, de letépik szárnyaik!

Semmivé foszlanak magasztos vágyaik…

Kis kötény, fakanál, kisdednyi baba…

Mind arra készít fel, hogyan legyél anya!


A jó kislányokból majd csodás anyák lesznek!

A családjukért mindent önzetlenül tesznek!

Akármilyen nehéz, mindent is (!) kibírnak!

Nem panaszkodnak, tűrnek, és nem sírnak…


A tökéletes kislány: ahogy meg van írva!

Csupa fodor tündér, haja kisimítva…

Olyan tiszta, mintha mindig skatulyában lakna!

Milyen lenne vajon, hogyha szabadságot kapna?


Ha nem sújtaná rögtön dorgáló tekintet,

Amiért vállat vont vagy (jaj neki!) legyintett…

Hogyha ablakot tört, vagy fetrengett a sárban!

Mennyi rosszaság (!) van egy ekkora lányban!


Bezzeg, hogyha inkább egy vagány fiú lenne!

Bármit tenne, nem találna senki furcsát benne!

Nem rossz, csak eleven… Védje is meg magát!

Tegnap éppen neki látták mások el a baját!


Vajon… Minden fiú vagány akar lenni?

De elvárják – mit szólnának? - mit lehet itt tenni?

A fiúk erősek és bátrak, mindent is (!) kibírnak…

Nem panaszkodnak, tűrnek, és nem sírnak…


A kisfiúk és kislányok, amikor nagyok lesznek,

Mindent a megtanult minták után tesznek!

Pedig régen tudták még: a szavak is fájnak!

Mégis ugyanazon a kijárt úton járnak…


Miért nem lehetnek csupán csak gyerekek?

Mindnek egyformán kell a törődés, szeretet!

Hadd szálljanak szabadon a formabontó vágyak!

Élvezzék, hogy szabadon, saját úton járnak!


Elesnek? Lehet. Vagy megütik a lábuk…

Hamarabb szól, mint kellene néhanap a szájuk?

Rossz a társaságuk vagy esetleg tévednek?

Segítséget így is bármikor kérhetnek!


Hisz a gyerek nem a szülő szinte-tükör mása!

Nem a letűnő létezés elvárt folytatása!

Kell, hogy legyenek saját álmaik, vágyaik…

Hadd repüljenek, azért vannak a szárnyaik!


Tatabánya, 2024. február 06.


Kép forrása: MI

2023. január 14., szombat

Felnőttem

Catelyn:

Felnőttem


Szeretnék hinni – ahogyan régen

Az ezerszer olvasott tündér mesékben

Várni a herceget, hogy belépjen csendben

És szunnyadó ajkamról lágy csókot csenjen


Várni a csodás álarcos hősre

Az ismeretlenül is ismerősre

Aki egyszerre erős, okos és bátor

S ha szükség van rá, megtalál bárhol…


Szeretnék újra hercegnő lenni

Üvegcipőben táncolni menni

Koronát fonni hajamra virágból

Mikor lett nő a régi kislányból?


Úgy nőttem fel, hogy észre sem vettem

Közben néha sírtam néha meg nevettem

Valamit vártam vagy csak reméltem

De igazán azt hiszem, sohasem éltem


Ha az életem tündérmese lenne

Nem hiába várnék a happy end-re

De sajnos mégsem mese az élet

Ha el sem kezdődött, hogy érhet véget?


Szeretnék hinni – ahogyan régen

Az ezerszer olvasott tündérmesékben

És tudni, hogy van kezdet másik,

És ami rég mese volt, valóra válik!


Óbarok, 2021. május 25.