Fogas kérdés

 Catelyn:

Fogas kérdés

Fogorvoshoz kéne mennem… Bevallom, hogy rettegek!

Fogadkozom egyre-másra: oda bizony nem megyek!

Foghíjasan koccan össze vacogva a fogsorom…

Pedig mégis el kell menni… Egyszer… Vagyis gondolom…

Kezem tétovázva tárcsáz, időpontot kérni kell… Leteszem, a fogadófél -égi áldás? - nem felel… Talán holnap… Holnapután… Valamikor… Véletlen? Be nem teszem lábam oda, csak egy másik életben! Pedig mégis… El kell menni… Halasztani nem lehet… Rettegésem magam alá, méltatlanul eltemet… Mantrázgatom, -hinni kell csak!-, hogy most félni nem fogok! E rossz szokástól elszakadni, félek, soha nem tudok! Újra telefonon lógok, kicsöng, én meg reszketek… El nem menni -most már muszáj! Én is tudom… - nem merek… Időpontot kérek -kapok felkészülni két hetet… Fogat visszanöveszteni addig vajon hogy lehet? Mert bizony a fogam kitört, ne lássák: nem nevetek… Ennél többet -sajnálatos módon- nem is tehetek... Nem is merek rágondolni, mennyibe fáj majd nekem… Félek, hogy a fogorvosnál ér utol a végzetem… Szóval ha a fehér székben véletlenül meghalok… Megsiratnak – csúnya halál! - tudom, majd az angyalok… De ha majd – egy csoda folytán – mázlim lesz, és túlélem, Rendszeresen elmegyek majd! Vagyis... Most még ígérem…

Bicske, 2025. szeptember 2.

Kép forrása: MI

Borongós

 Catelyn:

Borongós

Életem egén -felettem- gyűlnek csak a fellegek...

Egyre inkább tartok tőle: önmagamban elveszek...

Elnyel -miért is ne félnék?- hirtelen a végtelen...

Nem is tudom, mi értelme annak, hogy még létezem?

Átölelnek, közrefognak, fojtogatnak álmaim...

Törve, tépve, meggyötörve söprik földet szárnyaim...

Csábít az ég, szárnyam tárnám, nem emel a lendület...

Mintha eső helyett szórnák rám a felhők terhüket...

Dörög, villámlik és gyászos-sötét felettem az ég...

Mégis, mintha sorsom súgná: elbírod még, nem elég!

Bárcsak tudnám, mit vétettem! Javítani nem lehet?

Ha elérném, letörölnék minden bánat-felleget...

De kicsi vagyok, nem érem fel, nekem túl magas az ég...

Sebet ejtve, megkarcolva, koppan, hullik már a jég...

Talán fáj, de nem is érzem, megszoktam már, meg lehet...

Talán azt sem veszem észre, ha a sorsom eltemet...

Most még élek. Nem adom fel! Tart amíg tart, vállalom!

Ide nekem balszerencse, keserűség fájdalom!

Kell hogy legyen célja annak, hogyha csöpp, hogy létezem!

Nem adom fel, mert ha mégis, darabokra szétesem...

Tatabánya, 2025. Július 13.

Kép forrása: MI

Zsibvásár

 Catelyn:

Zsibvásár Piacot nyitok a problémáknak! Dobja be mindenki, ami van! Cseréljük el a régi rosszat, új nyűgre, önként, boldogan! Úgy tűnik, hogy a más terhe könnyebb, megoldani egy pillanat! Ilyen könnyű kereszt alatt összeroppanni nem szabad! Tessék jönni, szabad a vásár! Minden probléma: szinte új! Mások lelki hullámverése a kezeink között elcsitul! A kanyargó kétségek kisimulnak, ami görbe volt: egyenes! A probléma tulaja lehet ifjú, de a megoldás sohasem gyerekes! Válasszon bátran, ami tetszik! Nézzen körül a polcokon! Legeltesse nyugodtan szemét a legkülönfélébb gondokon! Van itt minden, vagy ha nincs, lesz majd, óriási a kínálat! Hibák, vétkek, mardosó önvád, és akad itt bőven bírálat! Hamis tudás, rosszindulat, pletyka – mindez szinte körbe fon! Idegenek ítélete – mi alapján? - összenyom… Akad szégyen, keserű könny, ki tudja milyen gondolat… Nehéz az élet – és az árnyék egyetértően bólogat… Jöjjön, cserélje el a gondját, remélve könnyebb lesz a más… Ki tudja – talán – rövid időre pozitív lesz a változás… De nyílik az ajtó, beoson csendben, visszakérni majd, ami volt… Az új keresztje súlya alatt a dereka ugyanúgy meghajolt… Messziről nézve könnyebbnek látszott, most mégis a régit keresi… Fejét a régi, kopott igába, önként és dalolva helyezi… Feszül az izom, de most mintha könnyebb lenne a teher… Vagy erősebb lett észrevétlen, és mindent könnyebben emel... Újabb visszatérő vevő, aki keresi a régi gondokat… Fürkésző tekintettel nézi végig a probléma-polcokat… És örül, hogyha a tekintete azon, ami volt, megakad… Könnyűnek látszik minden régi, nehéznek tűnő feladat… Piacot nyitok a problémáknak! Dobja be mindenki, ami van! Lehet cserélni egy az egyben, régit egy újra boldogan! Itt csak a pénztár elhagyása után tehet majd panaszt! Olyan lehetőség ez, amit megbán mindenki, aki elszalaszt! A visszacserélt termékek mellé egy tanulságos lecke jár! Hiába keres, a gondok között könnyebbet senki nem talál! Hisz mindenkinek a maga baja, a másénál sokkal nehezebb… De a kesergéstől a problémákból sohasem lesz kevesebb… Tessék csak jönni, szabad a vásár! Ma itt minden gazdát cserél! Probléma, baj, bosszúság, bánat – mindegyikük csak egyet ér! Tegye le mindenki a terhét, amíg a másét felveszi… Mutassa meg, mit tud a mások problémájával kezdeni… Talán nem is olyan nehéz, mint tűnt, a megkopott kereszt… Az irigység, a kétség, a keserv, ami emelni nem ereszt… Ezeket kell talán letenni, és bizakodni a jövőt… Nem könnyebb terheket kell kérni, hanem a meglévőkhöz sok erőt! Tatabánya, 2023. október 10.