Szabadnak születtem

 Catelyn:

Szabadnak születtem

Szabadnak születtem, az én életem élem!

Szabad akaratomból az én hibáim vétem,

És magamat okolom, mert nem hibás más, senki!

Az én érdekemben is csak én tudok mit tenni!

Szabadnak születtem, gyönyörűen, vadon!

Szerelemből testet öltve egy régen volt-napon...

Egy rövidke gyönyörért de nagy ár egy élet!

Nem adott cserébe elegendő szépet...

Szabadnak születtem. Akartam-e élni?

Lenne lehetőség a "nincs"-be visszatérni?

De csak úgy mint hogyha sosem lettem volna,

Nem mint volt, csak -de kár- megfeledkeztek róla...

Szabadnak születtem. Szabad vagyok. Talán...

Hiába kopogok a sok "nem lehet" falán...

Tétován toporgok, át akarok menni!

Kiskapukat kutatok, megpróbálok tenni...

Szabadnak születtem, de a magam rabja vagyok!

Az általam felhúzott akadályok nagyok,

Lépni kell nagyokat, nekifutni, szállni...

Legyőzni önmagam, mindent megpróbálni!

Szabadnak születtem. Szabad leszek újra!

Nem tör le -felállok! - a világ minden búja!

Szabad leszek egyszer, mert az akarok lenni!

Az én célom, és ezért csak én tudok tenni!

Tatabánya, 2025. Január 27.

Kép forrása: MI

Szolga sors

 Szolga sors

Ha rabszolga lennék -szeretném tudni - mennyit érne a vérem?

Érne e annyit, mint manapság a napról-napra jó bérem?

Tudnék mást, mint az ostor alatt hangosan jajgatva sírni?

Meddig tudnám a teheimet erőmön felül is bírni?

Ha rabszolga lennék... Lenne e vágyam valami egészen másra?

Meddig várnék a láncaimról végleges leoldozásra?

Ha rabszolga lennék... Bilincsem tépve taposnám rabságom földbe?

Ha rabszolga lennék... Az maradnék reszketve mindörökre?

Ha rabszolga lennék... Meghallanák vajon csendes imámat?

Ostorozva olvasnák vádlón rám az összes hibámat?

Rabszolgaként akarnék vajon igazán szabadon élni?

Képes lennék a szolga-szállón titokban, dacból remélni?

Hisz szolga vagyok... Saját magam semmibe sosem vett rabja...

Én vagyok az ostor végén, aki az ütéseket mind adja...

Saját magamra sújtok vádlón, nekem fakad fel vérem...

Saját magamat bántalmazom, és saját magamat félem...

Ha letépném a rab láncaim, amiket magamra vettem...

Megtartottam eddig - mást igazán nem is tehettem...

De a rozsda alatt már viszket a bőröm, szabadulásra vágyom!

Jövök szabadság, hogyha kell a testrészeim levágom!

Atomokra tépem magam, lehullik az összes bilincs!

Ajtó nyílik mélyen bennem, nyikordul egy kilincs...

Szabad vagyok, bár valahogy mindig szabad voltam...

Nem is értem hogy tarthattam magam szolga sorban...

Buszon, 2024. Október 25.

Kép forrása: MI