Szerzői jogvédelem

Az itt megjelent írások a szerző (Catelyn), vagyis én saját írásai(m), ezért a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény alapján szerzői jogvédelem alá esnek. Megtiszteltek vele, ha kifejezitek véleményeteket (akár negatív akár pozitív), de egyúttal szeretném kérni, hogy ha megosztjátok műveimet, legyetek kedvesek feltűntetni engem, mint szerzőt. Köszönettel: Catelyn
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: gyerekek. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: gyerekek. Összes bejegyzés megjelenítése

2025. szeptember 18., csütörtök

Megosztó

 Catelyn:


Megosztó

 

A szülők feltöltik a netre, ha a gyerek cuki.

Kommentelnek: „Az enyém meg…” „Videó van?” „Muti!”

„A gyerekem azt csinálta!” „Jaj de ügyes, édes!”

Miért is kell mutogatni? Egyszerűen rémes!

Mert a világ -tudjuk régről – nagyon szép, és kerek:

Előbb-utóbb fel fog nőni bizony az a gyerek!

Nem biztos, hogy örülni fog a pelenkás képnek,

Mit a neten évek óta idegenek néznek!

 

Idézgetik, mosolyogják, egyszer mit is mondott…

Nem okoz a felnőtteknek lehet semmi gondot,

De majdan a felnőtt-gyerek szégyenkezve pirul,

Hisz a képen – mit most néznek – arcán spenót virul!

 

Meztelenül ül a kádban, mindent lehet látni…

Azt is amit – manapság már ki is illik vágni…

Kitakarni, matricázni, de fel se kéne rakni…

Mit fog később szegény gyerek a kortársaktól kapni!


Meg kell őrizni a percet, minden emlék érték…

De a gyerekek, hogy kitedd sosem maguk kérték!

Elég, hogyha nektek cukik, csak a család látja,

Hogy a pici ezt  vagy azt hogyan és mért csinálja?

 

Nem kell, sem ma sem később, hogy idegenek tudják,

Hogy a kamasz gyerekeid, mennyire is lusták!

Suli után hova járnak, merre jönnek haza,

És a jó fej apa-anya mennyire is laza?

 

Nem érti a csacsi szülő, ha a gyerek kéri:

Ne tegye ki, nem szeretné, sőt jogait sérti…

Hiszen ő csak büszke rá és szeretné, ha látnák,

Csemetéje mesén-tanult balerina táncát…

 

Persze, neki ő a legszebb, legügyesebb, cuki!

Dicsérte is szombaton a kisboltban a Juli!

Ő is mutatott az unokájáról pár képet:

„Látod, hogy húzza az orrát? Eb-piszokba lépett!”

 

Mintha, amíg nincs neten, a gyerek nem lenne!

Lehet, ezért nincs is nekik semmi furcsa benne?

Megosztják majd idegenek, születnek a mémek,

És kerülnek rossz kezekbe kissé intim képek…

 

Nem mindenki tekint rájuk épp úgy, mint a család.

A felnőttek közt akad hazug, rossz szándékú, galád…

Gúnyolódnak, kinevetik, sokszor csúnyát írnak…

Hihetetlen, kitalálni mennyi rosszat bírnak?

 

Sír a szülő, a gyerekét, nem érti, mért bántják?

Hiszen olyan aranyos, és segítőkész, látják?

Sértődötten letöröl -kis időre – pár képet…

Aztán kezdi előröl majd: „Láttatok már szépet?”

 

De, ahogy már említettük, a világ szép, kerek.

Elborzad a képek láttán majd egyszer a gyerek.

Megfogadja, hogy ő soha! A családnak csakis!

De nekik is nagyon ritkán, szépet – elég az is!

 

Tatabánya, 2025. szeptember 18.


2024. május 9., csütörtök

Leszel a barátom?

 Catelyn:

Leszel a barátom?

Leszel a barátom? Mondd, akarsz-e játszani?
Szeretnél -vállvetve – gyermeknek látszani?
Erődöt építünk párnából, pokrócból!
Túl sokat eszünk majd porcukros gombócból!

Tejfölös pohárban ebédet főzünk!
Elképzelt csatákban bárkit legyőzünk!
Bármilyen okokból nyomokat kutatunk!
Egymásnak – csak neked! - titkokat mutatunk!

Térképet rajzolunk az elásott kincshez!
Kalandra kelünk a „Sehol se – Nincshez”!
Őszintén őrizzük az aranyszőrű bárányt!
Megszelídítjük a legrémisztőbb sárkányt!

Fűben hemperegve bolyhos felhőt nézünk!
Mézédes csemegét az akácfákról tépünk!
Fogadunk: mekkorát ugorhat egy szöcske?
Ha elkészül az űrhajóm, a Holdra velem jössz-e?

Kicsit összeveszünk, de kibékülünk menten!
Szellemekkel ijesztünk, hogyha függöny lebben!
Nagyzolunk, kinél száll „legfeljebb” a labda!
Neked csak a fáig ment, nekem fel a Napba!

Odakint talál minket minden nap az este!
(Két kíváncsi kisgyerek a csillagokat leste…)
Egymás közelében ér majd utol az álom!
Együtt barangolunk sok, szép, sohasem-volt tájon!

Mondd, akarsz-e igazán a barátom lenni?
Felnőtt-lét nehezét -egy percre csak- letenni?
Ha kinevetnek minket, mert gyermekeknek látszunk,
Visszakacagni feléjük: semmi baj, csak játszunk!

Buszon, 2024. május 09.

Kép: MI











2024. február 6., kedd

Sztereotípiák

Catelyn:


Sztereotípiák


Ma már azt mondják, hogy akárkik lehetnek,

Azok is, akik „csak” lányoknak születnek,

De nem lehetnek teljesen szabadok mégse,

Árnyékot vet rájuk az elvárások fénye...


A születésükkor meg van írva már a sorsuk:

Járt ösvényt taposni: ennyi csak a dolguk!

A jó lányok, higgadtak, nyugodtak, rendesek…

A legnagyobb erényük talán, hogy csendesek…


A jó kislány nem sikít, harap és/vagy karmol!

Legfeljebb duzzogva – de cuki így! - harcol…

A lázadása rövid, szinte már-már néma…

Csak mikor nem hallják, csattan fel néha…


Mert jó kislány nem akar igazából lenni!

De elvárják – mit szólnának? - mit lehet itt tenni?

Ameddig képes, talán még jónak is látszik…

A felnőttek nem tudják: szerep ez, mit játszik…


A lányok repülnének, de letépik szárnyaik!

Semmivé foszlanak magasztos vágyaik…

Kis kötény, fakanál, kisdednyi baba…

Mind arra készít fel, hogyan legyél anya!


A jó kislányokból majd csodás anyák lesznek!

A családjukért mindent önzetlenül tesznek!

Akármilyen nehéz, mindent is (!) kibírnak!

Nem panaszkodnak, tűrnek, és nem sírnak…


A tökéletes kislány: ahogy meg van írva!

Csupa fodor tündér, haja kisimítva…

Olyan tiszta, mintha mindig skatulyában lakna!

Milyen lenne vajon, hogyha szabadságot kapna?


Ha nem sújtaná rögtön dorgáló tekintet,

Amiért vállat vont vagy (jaj neki!) legyintett…

Hogyha ablakot tört, vagy fetrengett a sárban!

Mennyi rosszaság (!) van egy ekkora lányban!


Bezzeg, hogyha inkább egy vagány fiú lenne!

Bármit tenne, nem találna senki furcsát benne!

Nem rossz, csak eleven… Védje is meg magát!

Tegnap éppen neki látták mások el a baját!


Vajon… Minden fiú vagány akar lenni?

De elvárják – mit szólnának? - mit lehet itt tenni?

A fiúk erősek és bátrak, mindent is (!) kibírnak…

Nem panaszkodnak, tűrnek, és nem sírnak…


A kisfiúk és kislányok, amikor nagyok lesznek,

Mindent a megtanult minták után tesznek!

Pedig régen tudták még: a szavak is fájnak!

Mégis ugyanazon a kijárt úton járnak…


Miért nem lehetnek csupán csak gyerekek?

Mindnek egyformán kell a törődés, szeretet!

Hadd szálljanak szabadon a formabontó vágyak!

Élvezzék, hogy szabadon, saját úton járnak!


Elesnek? Lehet. Vagy megütik a lábuk…

Hamarabb szól, mint kellene néhanap a szájuk?

Rossz a társaságuk vagy esetleg tévednek?

Segítséget így is bármikor kérhetnek!


Hisz a gyerek nem a szülő szinte-tükör mása!

Nem a letűnő létezés elvárt folytatása!

Kell, hogy legyenek saját álmaik, vágyaik…

Hadd repüljenek, azért vannak a szárnyaik!


Tatabánya, 2024. február 06.


Kép forrása: MI