Szerzői jogvédelem

Az itt megjelent írások a szerző (Catelyn), vagyis én saját írásai(m), ezért a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény alapján szerzői jogvédelem alá esnek. Megtiszteltek vele, ha kifejezitek véleményeteket (akár negatív akár pozitív), de egyúttal szeretném kérni, hogy ha megosztjátok műveimet, legyetek kedvesek feltűntetni engem, mint szerzőt. Köszönettel: Catelyn
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ábránd. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ábránd. Összes bejegyzés megjelenítése

2025. december 22., hétfő

Jövőre...

 Catelyn:

Jövőre…

Jövőre az ünnepek elől világgá megyek majd, azt hiszem!
Legalább majd nem zavar senkit, ha magamba fordulva hisztizem…
Mézeskalács, fahéj és fenyő, narancshéj illata fojtogat…
Sulykolják, hogy örülni kell most, másfélét érezni nem szabad!

Mindenfelé -szeretni kell most! - csinosan dekorált idézet…
Üzenet, mihez száncsengő trilla és szarvasbőgés a kíséret…
Tömeg, akkora, hogy merre járok, fordulni, lépni már nem lehet…
Reklám – vegyél! Szükséged van erre! - nyomás, ami már eltemet…

Szeress! Szeress! Mindenkit! Most kell! Utálni ott van a többi nap…
Szeresd azt is, akit amúgy nem, mert ha a Jézuska rajta kap!
Pedig aztán ő az, ki érti, és tudja kiről mit gondolok…
Mosolyogni – csak mivel illik – ha őszintén nem megy, hát nem fogok!

Fényes most minden, más is kell lássa, ünnepel -van is mit- most a nép…
Hiszen ünnep van, ilyenkor minden -ami máskor fáj – szinte: szép…
Pedig az élet nem csak egy pár nap, nem csak ekkor kell szeretni!
Mindennap van valami jóság, egy csipetnyi öröm, ok nevetni…

Minden felé, gyertya, lámpa, mécses, csillag és fényfüzér…
Üvölti némán az éjszakába: kinek az ünnepe mennyit ér!
Nem is lenne ünnep, ha mások nem látnák, amit most posztolunk…
Ünnepelni, az ünnep kedvéért -miért is? - régóta nem tudunk…

Szóval jövőre egy csöppnyi szigeten, a hangulatom meg én leszek!
És minden percet szelíd derűvel -ünnepi mélával – élvezek!
Nem mintha zavarna, hogy ünnepel más – úgy, ahogyan én már nem tudok…
Borzaszt ez az álszent valóság, jobban teszem, ha elfutok…

Jövőre a napfényes parton, az ünnepélyes csend meg én…
Hallgatjuk, ahogy dalol a hullám, és vidáman szikrázik rajt a fény…
Este pedig reszketve kelnek táncra a Hold és a csillagok…
Béke lesz majd a világon, bennem, és mindenhol, ahol én vagyok…

Ünnepelek majd valahol, messze… A magam módján, csak csendesen…
Talán nem úgy, ahogy most illik... elő van írva... kell... rendesen…
De ünnep lesz majd, igazi ünnep! Amihez nem is kell fényfűzér…
Jövendő békém, szelíd reményem – nem cseréllek el semmiért!

Mány, 2025. december 22.

Kép forrása: MI




2025. április 28., hétfő

Jó volna!

 Catelyn:

Jó volna!

Jó volna, ó, de jó volna! -szeretnék sok szépet!
Valósággá átalkotnék sok-sok ábránd-képet!
Hisz jó volna, ó, de jó volna, annyi mindent látni!
Szeretnék a semmi mélyén, mindenségben járni!

Jó volna, ó, de jó volna! Annyiféle minden!
Elképzelni elég erőm, az is lehet: nincsen!
De jó volna, jaj, de jó volna, néha, csak egy álom...
Egy apróság, egy szinte semmi... Valósággá váljon...

Jó, volna, ó, de jó volna! Talán, ha nem várom...
Majd, mikor az érdektelen, szürke útját járom...
Nem remélek, nem kívánok, nem szeretnék semmit...
Egy apró morzsa, kis kívánság... Nem érdemlek ennyit?

Jó volna, ó, de jó volna! Majd ha... Talán... Végre...
Hulló csillagot keresve pillantok az égre,
Rádöbbenek ez az a perc, amit mindig vártam,
Csak nincs már, amit kívánhatnék, hiszen itt van: nálam...

Jó volna, ó de jó volna! Soha, semmit vágyni!
A jelenben és a jövőben csak a szépet látni...
Elnézően gondolva a rég elveszett múltra:
Volt -amilyen, most már mindegy, nem kezdhetjük újra...

Bicske, 2025. Április 28.

Kép forrása: MI





2025. április 26., szombat

Új élet

Catelyn:


Új élet

 

Egy új életet venni, én úgy bemennék a boltba!

Összeválogatnám, ami nekem tetszik, sorra!

Gazdagságot kicsit, mellé szépségből egy cseppet!

Mindent elviselni képes, erős, kemény lelket!

 

Magasságot, annyit, hogy épp felérjem a polcot!

Vágyat rendre, elpakolni mindig, minden dolgot!

Tudásszomjat, hiszen annyi mindent kéne tudni!

Bátorságot, ne akarjak magam elől futni!

 

Lakást, kocsit, talán férjet? -ki ne vágyna arra?

A kérdésektől – hogy te még nem?! – attól mászok falra!

A kezdetektől frusztrációt táplálnak csak belém…

Milyen életem legyen - csak nem lenne az enyém!

 

Tökéletes lehetne, vagy annak látnák mások…

Fojtogató ölelésben én tudnám csak: fázok…

Az én életem, én döntésem, nem számít, hogy milyen…

Kellettek a pofonok is, azoktól lett ilyen…

 

Ha bemehetnék a boltba egy új életet venni…

Nem hiszem, hogy képes lennék tényleg ilyet tenni…

Nem lehetek minden percben – senki sem az – boldog!

De enyémek az örömök, és enyémek a gondok!

 

Enyém minden bánat, és az enyém minden könnycsepp…

Enyém minden remény, talán holnaptól majd könnyebb…

Enyém minden mosoly, és én nevetek csak halkan…

Enyém minden szerte foszló, semmit mondó dallam…

 

Ha új életet vehetnék, már nem lenne az enyém…

A mostanit megszoktam már, akármilyen kemény,

És ha jobban megfigyelem, szép is akad benne,

Mégis, néha ábrándozom, máshogy milyen lenne?

 

Tatabánya, 2025. 04. 26.