Catelyn:
Idő mérő
Elszakadt az óraszíjam. Szörnyű kín és fájdalom!
De eldöntöttem -megszoktam már- órám veszni nem hagyom!
Óraszíjért szaladgálok. Itt széles van, ott meg nincs...
Gondolta a fene eddig, hogy az óraszíj is kincs...
Az eladó órát adna, ahhoz pedig jár a szíj,
De a szívem a régiért keseregve zokog, sír!
De hát nézzem! Van rózsaszín, hupikék és fekete!
Ennek itt meg strasszkővel van kirakva a kerete!
Homokóra, pásztoróra, napóra és atomos!
Egyetlenegy tényező, mely mindegyikben azonos:
Akármilyen csinos darab, nekem bizony egy se kell!
Honnan lesz új óraszíjam? Kérdezem, de nem felel...
Szíj nélkül a szerkezet most táska zsebben éldegél.
Szíjat talán vágyva vágyik, mostanában nem remél...
Mégis viszem, hiszen érzem ragaszkodik, lelke van...
Lengedezne ő is csuklón -ahogy eddig - boldogan...
Pedig nem szép, ütött-kopott, a szíját már cseréltem.
Ragaszkodom hozzá, habár a miértjét nem értem...
Nem is márkás, nem volt drága, tucat és nem egyedi...
Csakis annak fontos, aki azért így is szereti...
Tatabánya, 2025. Szeptember 15.