Catelyn:
Kamasz-panasz
Ments meg Uram, a kamaszoktól engem!
A türelem eléggé híján van már bennem!
A torkomon jön ki a dac és a hiszti!
Bele fogok őrülni egészen bizti!
Insta, Twitter, Facebook meg Tik Tok!
Számomra érthetetlen, fura titkok
Ikonok, szavak, hol van egy szótár?!
Egy pszichológus velem lassan már jól jár…
Bármit mond én már a felét sem értem!
Mondja el magyarul, ezerszer kértem!
De mintha szövege kínai lenne…
Lehet valamennyi értelem benne?
Csapkod, fúj rám, karmolni készül
Ha visszamorgok megsértődik végül…
A világ minden fájdalma rajta…
Vélt sérelmeit egyre hadarja…
Pedig cuki volt, esküszöm, láttam!
Ha nem volt mellettem, hiányzott, vártam!
Mikor történt, nem tudom, de kinőtte…
Rettenetes kamasz lett belőle…
Pedig eskü, én is voltam, kamasz
Talán belőlem is dőlt a panasz…
Az emlékeket csak az idő tette széppé
Nem bizonyítható ideális kamasz képpé…
Nem voltam szent ezt egész biztos tudom
De az ő kamaszkorát rettentően unom!
Állandóan az idegeim eszi…
És észre sem veszi, amikor ezt teszi…
Az emlékek talán egyszer szépek lesznek
A surlódások a múlt ködébe vesznek
De az is lehet, hogy egyszer még kinyírom
Mert úgy érzem néha, hogy többé már nem bírom!
Szóval a kamaszkortól ments meg Uram engem!
Komoly a gond az idegrendszeremben!
Vagy adj türelmet, mert ha alibit s erőt adsz
Előbb-utóbb egy meggyilkolt kamaszt kapsz
Nem akarom bántani, veri őt az élet…
Nem érhet a léte a kezem által véget…
Egyezzünk meg, ezt az időt ugorjuk át szépen!
Vagy legalább legyen cuki, úgy ahogyan régen!
Vagy kevésbé kamasz, kezelhetőbb fajta
Aki amit nem is akar, azért néha hallja…
Óbarok, 2022. 09. 06.
