A szú

 Catelyn:

A szú

Emészti a szút a bánat,

Nem rághatja szét az ágyat!

Nem perceghet fent a polcon,

Merengve sok féreg-dolgon…

Szék lábára fáj a foga,

Ténfereg csak ide-oda…

Mert a székek lába fémes…

A szú léte jaj, de rémes!

Bezzeg régen! Mondta apja!

Nemes fán élt népe nagyja!

Bükköt, tölgyet, fenyőt rágtak!

Rostos furnért vacsoráztak!

De vége van már rég a jónak...

Rossz a sorsa most a szúnak…

Sok bútornak fém a lába...

Nincs szegénynek vacsorája!

Szegény féreg búsan perceg…

Nehezek a bogár-terhek...

Mit tegyen, ha nincs mit enni?

Nehéz dolog szúnak lenni!

Emészti a szút a bánat…

Tanakodik: mit csinálhat?

Ha itt marad, meghal éhen!

Nem maradhat mégse tétlen!

Perceg párat: kész a terve!

Meg van sorsa pecsételve!

Átköltözik a konyhába,

A nagy szekrény fiókjába!

Éh-haláltól nem fog félni!

Fakanálon jó lesz élni!

Megindul – ám azon nyomban:

Egy cipő alatt össze roppan...

Negyvenegyes, jobbik -féle…

Nem vehették szegényt észre…

Nem perceg, nem emészti bú…

Nem volt hosszú létű a szú…

Tatabánya, 2026-02-26

A medve és a jóslat

 Catelyn:

A medve és a jóslat

Két hete, hogy barlangjában kesereg a medve.

Előbújni -érthető mód- nincsen túl sok kedve...

A medvék között -régóta már!- elfogadott nézet:

Aki tavaszt rosszul jósol, nem érdemel mézet!

Pedig őt nem vezette hátsó szándék soha!

Nem is érti, miért vannak az emberek oda?

Félálomban kiszédelgett, meg is bánta menten!

Pisszegett sok nézelődő: maradjatok csendben!

A rend kedvéért -ahogy illik - brummantott egy párat...

Megcsodálta a hó teher alatt nyögő fákat...

Élvezte a tél-illatot terelgető szellőt,

A tekintete követett egy messze szálló felhőt...

Átgondolta, hogy nincs spájza, így nincs bent mit enni...

Itt is fázik, ott is fázik, nem fog visszamenni!

Az emberek örültek, hogy közeleg a tavasz!

Két hete volt... A medvére nagyon sok a panasz!

Két hete a barlangjában kesereg a medve...

Lehangolt, és igazából semmihez sincs kedve...

Óg-móg, dohog, sóhajtozik: ostoba egy játék!

Mi a fenét jósolhatna mégis meg egy árnyék?

Sőt a jövőt -hogy is tenné - a medve sem látja...

A tavaszt ő is -bundában bár- dideregve várja...

A barlangban jégcsap csepeg, minden pontja ázik...

A mackó meg -nem szégyelli!- kint is, bent is fázik!

A nagyapja ágyelő volt, az apja meg bunda...

Szakmailag ennél feljebb sejti, ő sem jutna...

Majd jövőre jobb lesz talán - kesereg az árva...

Felfesti a barlangjára: februárban zárva!

Mit bánja, hogy toporog a barlangnál sok gügye!

Kövessék a neten, hogy áll az évszakok ügye!

Előjön, majd amikor már biztos lesz a tavasz!

Nem érheti akkor ugye, semmiféle panasz?

Tatabánya, 2026. február 16.

Kép forrása: MI

Az első gólya

 Catelyn:

Az első gólya

Idén kissé túl korán jött haza egy gólya.

Nem lehetett neki sok elhozni valója…

Nem hozhatott szuvenírt, nem volt vele táska,

Nem kísérte lépteit se szúnyog, se sáska.

Olyan földön sétált, ahol nem sarjadt a vetés.

Februárban -hideg van – az élelem meg kevés.

Egyedül nem rakhatna – nem is illik – fészket,

Békából is hiányos ilyenkor a készlet.

Jó nagyokat lépkedett, néha megállt némán.

Mintha várna valakit, az eget nézte mélán.

De hiába, nem felelt, neki az ég kékje…

Kitárta a szárnyait, hogy a meleg érje…

Sápadt, téli napsugár, melengette lágyan,

Gyönyörködött a madár, a tavasztalan tájban.

Csendben volt, hogy érkeztét ne észlelje senki,

Érezte, hogy korai neki itthon lenni!

Lépegetett, nézte közben a nagy, üres eget.

Csontjaiban érezte a februári szelet.

De már megjött, mit is lehetne ilyenkor tenni?

Nincs értelme, ahonnan jött, ugye visszamenni?

Hiszen mire odaérne, fordulhatna menten.

Helyeselve a világtól, így is van ez rendben!

„Tavasszal jött, ahogy illik – mint minden más gólya,

És mondhatnak róla bármit, nem volt nála pólya!

Nem kelepelt túl korán, és nem járt későn haza!

Tóban, mezőn, réteken lett tele a hasa!

Párt talált, és amikor az udvarlással végzett,

Tojásokkal töltötték meg a csinos fészket!

Megnőttek a fiókák, úgy, ahogyan illik.

Jó vadász lett mindegyik, nevük messze hírlik!

A környéken fogy az egér, a sáska, és a béka…

Legyen áldott a gólya és az összes ivadéka!”

De hát ez még messze van, havat hoz a felhő…

Hópihéket terelget a februári szellő…

A gólya madár tétován ácsorog a réten.

Gondolkodik, mi a fenét csináljon itt télen?

Tatabánya, 2026. február 13.

Kép forrása: MI

Angyali

 Catelyn:

Angyali

Az őrangyalom nem akárki, őriz engem szüntelen!

Őriz éjjel, őriz nappal! Maradnom kell bűntelen!

Dolgozik ő minden percben, suttog halkan: Nem szabad!

Hesseget – és távoz tőlem minden piszkos gondolat!

Az őrangyalom mindig itt van! Szárnyas, égi sorscsapás!

Nem gyötört még rajta kívül engem ennyit senki más!

Ha elaludnék, párnámra ül – sosem vagyok egyedül!

Pedig néha rosszul esik, hogy ennyire lebecsül!

Tudja: néha úgy lennék rossz, követnék el nagy hibát!

Bűnös vagyok, gyarló, gyenge: lássa meg a nagyvilág!

De amíg ő mellettem van, azért mégse tehetem…

Nem akarom, hogy őt bántsák – szerencsétlent szeretem…

Mégis mit gondolhatnának róla úgy az emberek?

Ha olyasmit követnék el, amit -érte – nem merek?

Rosszul végzi a munkáját? Ügyetlen vagy nem figyel?

Pedig hűségesen őriz, nem is megy el senkivel!

Nem tudom, hogy mi lesz vele, hogyha egyszer meghalok…

Mit csinálnak az állás nélkül maradt őrző angyalok?

Keresnek egy másik embert? Remélve, hogy könnyebb lesz?

Mi van, ha majd nem működik együtt vele, bármit tesz?

Leülnek egy felhőszélre, kinyújtják a szárnyaik?

Messze földre hajtják őket bakancslistás vágyaik?

Vagy majd csak úgy tengnek-lengnek, várnak néhány nagy csodát?

Esetleg az újoncoknak nyitnak angyal-iskolát?

Szerintem az én angyalom önként megy majd nyugdíjba.

Hallom ahogy sokszor sóhajt, lemondóan: nem bírja!

Aztán újra vállamra ül, súgja épp mit nem szabad…

Az idege jó vastag cérna, soká tart, míg elszakad…

Jó csapat vagyunk mi ketten, én: még szinte bűntelen!

Dolgozik, hogy így maradjon, éjjel-nappal szüntelen!

Gyötör, ha kell, néha dicsér, a haja sokszor égnek áll!

Aggódom, hogy mi lesz hogyha nálam jobbat nem talál?

Tatabánya, 2026. február 1.

Kép forrása: MI