Negyven felett

 Catelyn:

Negyven felett

Azt mondták, hogy negyven felett kegyetlen az élet!

Úgy szeretném elhinni, hogy ki ezt mondta: téved!

De már érzem, negyven felett kezdődnek a bajok:

Itt már recseg, amott ropog, ez-az pedig sajog...

A memóriám -azt állítják- nem olyan, mint régen...

Nem a romantika miatt remeg meg a térdem...

Nem látok már annyira jól, se közel se távol...

Elaludnék -de jó lenne! - akármikor, bárhol...

Keserves az ébredés is... Kell még negyed óra!

Sok van még a nyugdíjamig... Ne beszéljünk róla!

Nem is tudom, érdemes-e nekem arra várni?

Mennyi minden fog odáig rettentően fájni?!

Negyven felett, borzasztó mód gyűlnek csak a gondok!

Ha javítok valamin, hát máson biztos rontok...

Habár lehet, a fájdalom azt jelzi, hogy élek,

De azért gáz, hogy mozogni -ez is fáj majd?! -félek...

Tatabánya, 2026. április 27.

Kép forrása: MI

Filléres

Catelyn:

Filléres

Én még azt tanultam, hogy a húsz fillér is kincs...

Sokat számít, ahol minden napra jut egy: nincs!

Nem vehetnek ezt vagy azt, spórolni kell "arra"!

Örülnek, ha kenyér jut, nem költenek vajra...

Új cipőt, ha nagyon kell, csakis akkor vesznek,

Amit tudnak -jól jöhet!- mindent félretesznek!

A fillérek azután egyre-másra fogynak...

Észrevétlen -enni kell!- hétköznappá kopnak...

 

Legközelebb eltesszük. Hogyha tudunk többet!

Spórolni kell! Mégis min? A semmiből? Csak ötlet...

Ábrándozás: hogyha majd... Azon nyomban vége...

Eltolják az álmokat a problémáik félre...

 

Dolgozni kell. Dolgozni! Aztán, talán, egyszer...

Derűs nyugalomba öregszik az ember...

 A vállát persze ugyanúgy -jaj, de nehéz! - nyomja,

Habár már az ifjakért, a mindennapok gondja...

 

Félretesz a kicsiből, neki az is elég...

Alig eszik, minek ide minden napra ebéd?

Ez is van még, azt sem vesz most, csak azt, amit muszáj...

Kesereg, hisz őbelőle lett mostanra uszály…

 

Nem panaszkodik a gyermek. De ő fél, hogy teher...

Kesereg, hogy mekkora kár, ha valamit lever...

Sír, hogy többet nem tud adni, pedig hogyha menne!

A gyermekei élete most biztos könnyebb lenne!

 

Hiába, hogy nem is kérnek, akkor is tesz félre!

Ne legyen majd annyi gondjuk a temetésére!

Kiválasztja a ruhát is, előveszi néha...

S nevet, hogyha rákérdeznek, higgyék csak, hogy tréfa...

 

Bicske, 2025. Szeptember 08.

Képek: Délután talált húsz filléres, egy olyan utcán, ahol elég sűrűn járok évek óta. 

Egyébként nekem az ötven filléres a híddal sokkal jobban tetszett. 

És felnőtt fejjel jöttem rá, hogy a húsz fillérest ha így tartjuk a mintája három búza kalász. Ki nézte rajtam kívül mindig fejjel lefelé? 

Semmilyen

 Catelyn:

Semmilyen

 

Fiatalnak idős vagyok – idősnek meg fiatal…

Elég furcsa ez a kora fosztott lét – mint hivatal…

Felnőtt lettem, aztán ennyi – isten veled, ifjúság!

Idős korom, ne közelíts, nem vágyom én most még rád!

 

De azt hiszem ez sem jó így, semmilyen se állapot!

Hogy zajlott az alakulás -idősebbek – nálatok?

Könnyen ment, vagy nehéz volt egy kicsikét az átmenet?

Van esetleg segéd anyag, ami ezen átvezet?

 

Fiatalnak idős vagyok, idősnek meg fiatal…

Megpróbálom úgy gondolni: nem probléma, nem zavar…

De a csókolom-tól ráz a hideg, mert néni még nem vagyok!

A ráncaimmal – alig látni! – egyelőre megvagyok…

 

Nem járok már fogócskázni, fájnak már a lábaim…

Nem is olyan nagyok már a nagyra törő vágyaim…

Nyugalmon és békén kívül nem szeretnék semmi mást,

Hiszen egyre nehezebben viselem a változást…

 

Nem szeretek itthon ülni, de néha fáj az indulás!

Pihenni kell – rám is férne néhanap, ez nem vitás!

De azért ha meggondolom, ráérek még pihenni,

Persze azért óvatosan, nem kell mindig sietni!

 

Néha mintha ifjú volnék, már-már szinte szaladok!

Másnap meg csak botladozva, sóhajtozva haladok…

De többnyire így-se úgy se, vagy ahogy épp alakul…

Csak azért is megmutatom! Önmagamnak – makacsul!

 

Fiatalnak idős vagyok, idősnek meg fiatal…

Elég furcsa, kettős érzés: eső után zivatar…

Megbékélek előbb-utóbb, nincsenek már érveim…

Nem tudom, mit hoznak-visznek tova szálló éveim…

 

Hogyha egyszer idős leszek, és biztos nem fiatal,

Azt hiszem, hogy akkor lesz a helyzet az, hogy nem zavar…

De jelenleg felnőtt vagyok, semmi több vagy kevesebb…

Reménykedem csupán, hogy már nem lesz ennél nehezebb…

 

Tatabánya, 2025.  február 2.