Van remény

 Catelyn:

Van remény

Kell egy kis fény az élet egére, ha összemosódik a szürkeség!

Napsugaracska, amitől olvadni látszik olykor a büszkeség!

Amitől magába roskad a gőg, a dac, és az „én már csak tudom”…

Valami, egy aprócska kavics, a unalomig koptatott, járt úton…

Egy fénysugár, ami mosollyal hasít keresztül minden felleget!

Biztatás, egy halovány emlék, vigaszos sóhaj: nem lehet…

De talán, mégis, talán ma más lesz, összesimul a pillanat!

Egy új emlék születik, mélyen a szívben, ami már örökre itt marad!

Egy aprócska jel, egy piciny törődés, halovány, illanó gondolat!

Valami, ami megmutat valami elfejtődött-fontosat!

Igenis kell az élet egére, olykor-olykor egy csöppnyi fény!

Hogy eszünkbe jusson, történjen bármi, hogy jobb lesz, mindennap van remény!

Kellenek néha az égen a felhők, és az esőben is talán lesz öröm…

Én úgy döntöttem, hogy az életem egén, a felhők rétegét megtöröm!

Mert tudom, hogy odafent, habár nem látom, a nap fénye akkor is ott ragyog!

Rossz? Lehet… Lesz talán rosszabb, de köszönöm kérdésed, jól vagyok!

Nem panaszkodom, nincs okom sírni, vagy legalábbis már nem akarok!

A felhő pamacsokat összeszorítva, ragyogó szivárványt facsarok!

Neked adom, leld örömöd benne, csak eső kellett és csöppnyi fény!

Mégis benne van minden mi fontos, az üzenete, hogy van remény…

Tatabánya, 2024. július 30.

Kép forrása: MI

Zsibvásár

 Catelyn:

Zsibvásár Piacot nyitok a problémáknak! Dobja be mindenki, ami van! Cseréljük el a régi rosszat, új nyűgre, önként, boldogan! Úgy tűnik, hogy a más terhe könnyebb, megoldani egy pillanat! Ilyen könnyű kereszt alatt összeroppanni nem szabad! Tessék jönni, szabad a vásár! Minden probléma: szinte új! Mások lelki hullámverése a kezeink között elcsitul! A kanyargó kétségek kisimulnak, ami görbe volt: egyenes! A probléma tulaja lehet ifjú, de a megoldás sohasem gyerekes! Válasszon bátran, ami tetszik! Nézzen körül a polcokon! Legeltesse nyugodtan szemét a legkülönfélébb gondokon! Van itt minden, vagy ha nincs, lesz majd, óriási a kínálat! Hibák, vétkek, mardosó önvád, és akad itt bőven bírálat! Hamis tudás, rosszindulat, pletyka – mindez szinte körbe fon! Idegenek ítélete – mi alapján? - összenyom… Akad szégyen, keserű könny, ki tudja milyen gondolat… Nehéz az élet – és az árnyék egyetértően bólogat… Jöjjön, cserélje el a gondját, remélve könnyebb lesz a más… Ki tudja – talán – rövid időre pozitív lesz a változás… De nyílik az ajtó, beoson csendben, visszakérni majd, ami volt… Az új keresztje súlya alatt a dereka ugyanúgy meghajolt… Messziről nézve könnyebbnek látszott, most mégis a régit keresi… Fejét a régi, kopott igába, önként és dalolva helyezi… Feszül az izom, de most mintha könnyebb lenne a teher… Vagy erősebb lett észrevétlen, és mindent könnyebben emel... Újabb visszatérő vevő, aki keresi a régi gondokat… Fürkésző tekintettel nézi végig a probléma-polcokat… És örül, hogyha a tekintete azon, ami volt, megakad… Könnyűnek látszik minden régi, nehéznek tűnő feladat… Piacot nyitok a problémáknak! Dobja be mindenki, ami van! Lehet cserélni egy az egyben, régit egy újra boldogan! Itt csak a pénztár elhagyása után tehet majd panaszt! Olyan lehetőség ez, amit megbán mindenki, aki elszalaszt! A visszacserélt termékek mellé egy tanulságos lecke jár! Hiába keres, a gondok között könnyebbet senki nem talál! Hisz mindenkinek a maga baja, a másénál sokkal nehezebb… De a kesergéstől a problémákból sohasem lesz kevesebb… Tessék csak jönni, szabad a vásár! Ma itt minden gazdát cserél! Probléma, baj, bosszúság, bánat – mindegyikük csak egyet ér! Tegye le mindenki a terhét, amíg a másét felveszi… Mutassa meg, mit tud a mások problémájával kezdeni… Talán nem is olyan nehéz, mint tűnt, a megkopott kereszt… Az irigység, a kétség, a keserv, ami emelni nem ereszt… Ezeket kell talán letenni, és bizakodni a jövőt… Nem könnyebb terheket kell kérni, hanem a meglévőkhöz sok erőt! Tatabánya, 2023. október 10.