Szerzői jogvédelem

Az itt megjelent írások a szerző (Catelyn), vagyis én saját írásai(m), ezért a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény alapján szerzői jogvédelem alá esnek. Megtiszteltek vele, ha kifejezitek véleményeteket (akár negatív akár pozitív), de egyúttal szeretném kérni, hogy ha megosztjátok műveimet, legyetek kedvesek feltűntetni engem, mint szerzőt. Köszönettel: Catelyn
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: változás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: változás. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. május 7., csütörtök

(Fel)növő

 Catelyn:

(Fel)növő

Lassacskán felnövök. Nem vagyok már gyermek!
A vállaim lenyomják problémák és terhek...
Gyötörnek gondok, és kínoznak bánatok!
Fojtóan ölelnek csalóka látszatok...

Tanulom mit, miért, hogyan kell tenni!
Nem tudok dönteni: maradni? Menni?
Tudni a biztosat? A jövendőt várni?
Remélni, nem is fog annyira fájni?

Ha akarom, elhiszem: mindenem rendben!
A mindenség kavarog csendesen bennem...
Nem érti a test, miért kíván mást a lélek...
Örülnöm kellene, gondolom, hogy élek...

Tanulok! Tanulok! Mégsem tudok semmit!
Ha elalszom, megnyugszom, legalább egy cseppnyit,
De álmomból arra riadok: reszketek!
Rémít a gondolat: és ha már nem leszek?

Meg fogok tanulni, felnőtt módon lenni?
Ha megkérded mi bajom, azt felelem: semmi!
Vagyis, hát... Valami... Hogy mi az? Hát... Nem tudom...
Jól vagyok! Jól leszek... Talán... Majd... Suttogom...

Egész kicsi vagyok... Eltemet a félszem!
Nem tudom, hogy mi a baj, csak a létét érzem...
De a külvilág felé - nem tudhatják! - titkolom...
Hogy milyen okból teszem? Ezt mutatták? Nem tudom...

Bizonytalan vagyok. Nem vígasztal semmi!
Nem szeretek - kettesben -önmagammal lenni...
De nyugodt szívvel mondom -hidd csak el!- meg leszek!
Miközben e percben épp -magamban!- elveszek...

Tatabánya, 2026. Május 7.

Kép forrása: MI





2026. április 17., péntek

Pitypang

 Catelyn:

Pitypang

Amikor megteremtették réges-rég a világot,
Egyetlen egy színben nőttek, pompáztak a virágok…
Volt közöttük mindenféle, nem ez volt a hiba,
De hogy melyikük a legszebb, arról szólt a vita!

Keseregtek, zsivalyogtak, panaszkodtak sorra…
Szirmaikat hullajtották, bánatosan porba…
Meghallották odafent is – hangos volt! - a panaszt,
Leküldték a virágokhoz a tündériTavaszt!

Megkérdezte tőlük halkan, mégis mi a vágyuk?
Hiszen mindek olyan szép az illatos ruhájuk!
“Igen ám, de tiszta fehér, a virágok közt minden!”
“Éppen ezért – szólt a Tavasz – vitára ok nincsen!”

Bólogattott egyik- másik, de nem hagyták mégse!
Nem elégedetlenek, hát ne is értsék félre!
De annyira egyformák mind, elveszik a lényeg…
A Tavaszt ettől, szép szeliden elfogta a méreg!

“Legyen – mondta! - ha nektek sok, ami fehér, tiszta…
Változzatok – ahogy tetszik – és soha többet vissza!
Mondjátok meg, bátran, mégis kinek, mi a vágya,
Intek, és majd magát rögtön azonképpen látja!”

Szólt a rózsa: -”Habár szirmom csupa fehér selyem,
Szeretném, ha sokkal tarkább lehetne a fejem!
Rózsaszín, és sápadt fehér, piros, talán sárga?”
Bűbájt szólt az ős-rózsákra a Tavasz tündér szárnya…

A pipacs – ki irigykedett – látta, szép a piros:
Úgy gondolta, ő is úgy lehetne tényleg csinos!
Kívánságát elrebegte, elpirult a szirma…
Csak a Tavasz tűnt úgy, mintha kicsit bizony sírna…

A búza virág, aki nagyon szerette a szépet,
Elirigyelte az égtől a simogató kéket!
A szekfű, aki szintén változatosságra vágyott,
A csupa fehér virág fej most sok-sok színre váltott!

Volt akiknek a létezés fehéren is tetszett,
Hogy megváltozzon bármi rajtuk, senki semmit nem tett!
Nem kívántak tarka szirmot, jó volt nekik minden!
Nem várták, hogy a Tavasz rájuk varázslatot hintsen!

Lilult, pirult, kéklet, sárgult, zöldelt rét és mező,
Végül aztán az ős-pittypang keveredett elő…
Megkérdezte őt a Tavasz, mégis milyen lenne,
De túl sok volt a tanácstalan gondolatból benne!

-”Adok egy nap haladékot, gondold csak át bátran!”-
Szólt a Tavasz – simogatva, szokatlanul lágyan…
Hosszú volt az egyetlen nap, még hosszabb az este,
Miközben a pitypang csendben önmagát kereste!

“Legyek piros, mint a pipacs, kék vagy inkább sárga?
Lila, ekrü, halvány barack, bézs, vagy talán mályva?”
Szemre vette maga körül, mindegyik virágot,
És megszemlélte lentről nézve a hatalmas világot…

A válaszát – mint a búzavirág – ő is ott fent lelte!
A ragyogó nap sárga színe nagyon érdekelte!
Habár mikor lement a nap, a hold fehére tetszett,
És vágyaira pontot a csillagok sora festett…

Eltelt a nap, jött a Tavasz – dicsérte őt minden,
De hiába is érdeklődött, pitypang-döntés nincsen…
Vonogatta leveleit, ingatta a fejét,
Nem találta a tarkák között sehogy sem a helyét…

-”Nem bánom- szólt – mindegy nekem, milyen szín a szirmom,
Nem is lenne szabad elégedetlenül sírnom!
Csak annyit kérek, legyek hasznos, szeressen a világ!”
Mosolygott a Tavasz, hiszen jól döntött a virág…

-”Legyél sárga, mint a napfény – ez legyen a kezdet,
Aztán változz – szólt a Tavasz, és hold-szín ruhát festett -
Aztán bízd a jövőd, sorsod, mindened a szélre,
Válljon szirmod csillagokká, és szálljanak az égre!"

Az ős-pitypang – a ma élőknek szerény, kedves őse,
Így lett a nemzettség sorsának a felelőse!
Néha sárga, néha fehér, néha száll a szélben…
Örülve, hogy így döntöttek valamikor régen…

Ez a mese réges-régi, mondják a virágok…
Akkor írták, amikor építették a világot!
Tündér nyelven jegyezték le, levegőbe írva,
Pecsétet tett rá sok virág, szirom-könnyet sírva!

Bicske, 2026. április 17.

Kép forrása: MI