Catelyn:
Hinni akarok
Hinni akarok szívből – abban, hogy szép az élet! Pedig a sorsom a lelkembe, ezernyi sebet tépett! Hinni akarom igazán, hogy az álmaim valóra vállnak, És a reményeim a fények felé, talán nem hiába szállnak! Hinni akarok mindenben – épp úgy, ahogyan régen! Az ezerszer elolvasott, butácska tündérmesékben! Hinni, hogy a lelkem újra gyermekien-tiszta, De azt az ártatlan időt nem hozza semmi vissza… Őszinte volt a szerelem, az érzéseink mind szépek! A régi barátságok mára ködbe vesző képek… Elmossa az idő csendben, mind azt, ami voltam, Míg újra alkot a jövőnek mindennap: a múltam… Néha -furcsa érzés –, de én sem tudom, hogy ki vagyok, És ha menni kell, hát nem lesz semmi, mit az utódoknak itt hagyok… De érzem, tudom, sejtem: az sem számít, hogy ki leszek, A legfontosabb talán, hogy ameddig élek, mit teszek… Ha visszanézek, mit tettem, hát a hibák sora elég nagy, De minden hibás döntésem - carpe diem! -az enyém vagy... Jót szeretnék tenni – de ember vagyok, hát vétkezek, És minden hibám azt mutatja – számomra, hogy létezek… Szóval memento mori – és hogyha egyszer meghalok, Nem hiszem, hogy hárfaszóval jönnek értem angyalok… De egyébként meg semmi baj, örülni fogok, hogy élhettem… Ne szégyelld, hogy ismertél – és bocsásd meg, ha vétettem! A hagyatékom, amit pedig e pár sorban rád hagyok: Az élet szép, és minden egyéb csak egy múló állapot…
Óbarok, 2022. október 27.
