A medve és a jóslat

 Catelyn:

A medve és a jóslat

Két hete, hogy barlangjában kesereg a medve.

Előbújni -érthető mód- nincsen túl sok kedve...

A medvék között -régóta már!- elfogadott nézet:

Aki tavaszt rosszul jósol, nem érdemel mézet!

Pedig őt nem vezette hátsó szándék soha!

Nem is érti, miért vannak az emberek oda?

Félálomban kiszédelgett, meg is bánta menten!

Pisszegett sok nézelődő: maradjatok csendben!

A rend kedvéért -ahogy illik - brummantott egy párat...

Megcsodálta a hó teher alatt nyögő fákat...

Élvezte a tél-illatot terelgető szellőt,

A tekintete követett egy messze szálló felhőt...

Átgondolta, hogy nincs spájza, így nincs bent mit enni...

Itt is fázik, ott is fázik, nem fog visszamenni!

Az emberek örültek, hogy közeleg a tavasz!

Két hete volt... A medvére nagyon sok a panasz!

Két hete a barlangjában kesereg a medve...

Lehangolt, és igazából semmihez sincs kedve...

Óg-móg, dohog, sóhajtozik: ostoba egy játék!

Mi a fenét jósolhatna mégis meg egy árnyék?

Sőt a jövőt -hogy is tenné - a medve sem látja...

A tavaszt ő is -bundában bár- dideregve várja...

A barlangban jégcsap csepeg, minden pontja ázik...

A mackó meg -nem szégyelli!- kint is, bent is fázik!

A nagyapja ágyelő volt, az apja meg bunda...

Szakmailag ennél feljebb sejti, ő sem jutna...

Majd jövőre jobb lesz talán - kesereg az árva...

Felfesti a barlangjára: februárban zárva!

Mit bánja, hogy toporog a barlangnál sok gügye!

Kövessék a neten, hogy áll az évszakok ügye!

Előjön, majd amikor már biztos lesz a tavasz!

Nem érheti akkor ugye, semmiféle panasz?

Tatabánya, 2026. február 16.

Kép forrása: MI

Az első gólya

 Catelyn:

Az első gólya

Idén kissé túl korán jött haza egy gólya.

Nem lehetett neki sok elhozni valója…

Nem hozhatott szuvenírt, nem volt vele táska,

Nem kísérte lépteit se szúnyog, se sáska.

Olyan földön sétált, ahol nem sarjadt a vetés.

Februárban -hideg van – az élelem meg kevés.

Egyedül nem rakhatna – nem is illik – fészket,

Békából is hiányos ilyenkor a készlet.

Jó nagyokat lépkedett, néha megállt némán.

Mintha várna valakit, az eget nézte mélán.

De hiába, nem felelt, neki az ég kékje…

Kitárta a szárnyait, hogy a meleg érje…

Sápadt, téli napsugár, melengette lágyan,

Gyönyörködött a madár, a tavasztalan tájban.

Csendben volt, hogy érkeztét ne észlelje senki,

Érezte, hogy korai neki itthon lenni!

Lépegetett, nézte közben a nagy, üres eget.

Csontjaiban érezte a februári szelet.

De már megjött, mit is lehetne ilyenkor tenni?

Nincs értelme, ahonnan jött, ugye visszamenni?

Hiszen mire odaérne, fordulhatna menten.

Helyeselve a világtól, így is van ez rendben!

„Tavasszal jött, ahogy illik – mint minden más gólya,

És mondhatnak róla bármit, nem volt nála pólya!

Nem kelepelt túl korán, és nem járt későn haza!

Tóban, mezőn, réteken lett tele a hasa!

Párt talált, és amikor az udvarlással végzett,

Tojásokkal töltötték meg a csinos fészket!

Megnőttek a fiókák, úgy, ahogyan illik.

Jó vadász lett mindegyik, nevük messze hírlik!

A környéken fogy az egér, a sáska, és a béka…

Legyen áldott a gólya és az összes ivadéka!”

De hát ez még messze van, havat hoz a felhő…

Hópihéket terelget a februári szellő…

A gólya madár tétován ácsorog a réten.

Gondolkodik, mi a fenét csináljon itt télen?

Tatabánya, 2026. február 13.

Kép forrása: MI

Sok a jóból

 Catelyn:

Sok a jóból

Elegem van már a télből, bármily szépen hull a hó!

Valahol, egy kis szigeten, húsz fok fölött volna jó!

Hallgatnám a hullámokat, hűs kókusztejet innék…

Magammal csak teafiltert, meg sok könyvet vinnék!

Heverésznék naphosszat egy függőágyban ringva…

Lengedeznék ellazulva, ringatna a hinta…

A kajával bajban lennék – nem gyilkolok halat…

Gyümölcs lenne számomra a megfelelő falat…

Szóval jó egy távoli gyümölcs-sziget lenne,

Lehet persze zöldség föld is -megmunkálva! – benne!

Szállíthatnak házhoz is, nem kell oda tulaj…

Elhozza a rendelésem bárhonnan egy tutaj!

Nem lenne se hó, se jég, és nem lenne hideg!

Hangulatom sem lenne fagyos, vagy csak rideg…

Élvezném az életet, a békét és a nyugit…

Nem kívánnék tömeget, hangos, zajos bulit!

Jó is lenne – sok embernek volna hozzá kedve…

Megvárom, hogy mit jósol, majd nemsoká’ a medve!

Ha tavasz jön, nem megyek, dolgoznom is muszáj…

Ha tél marad, nem bánom, érkezhet az uszály!

Csomagolok, pakolok, útitervet szövök,

És nem mondom el senkinek, hogy végül hova szökök!

Írok, hogyha ott leszek, képeslapot küldök…

Fényképet, hogy a tengerben jókedvűen fürdök…

Nyáron majd megérkezem, kipihenve, frissen!

Jókedvemet szerteszét dalolászva hintem…

Tart, amíg tart – szerintem max. vagy másfél napot,

De az is lehet, hogy hamarabb lesz, hogy hülyét kapok…

Szóval tél van. Nekem meg már túl sok is a jóból…

Besokalltam jégből, ködből, friss hótakaróból...

De hamarost leteszem a rosszkedv minden terhét:

Ha telet jósol másodikán, megverem a medvét!

Tatabánya, 2026. január 28.

Kép forrása: MI

 

 Catelyn:

Havazós

Esik a hó. Meglepő ez télen.
A hókotró árválkodik tétlen.
Nem készült fel – hogy is tette volna,
Nem is volt még idén ennyi dolga!

Esik a hó. Esik, jaj de durván!
A MÁV csoport az eget nézi furcsán…
A vezetékek szakadoznak itt-ott…
Lesz majd vonat, fél nap múlva, hipp-hopp!

Esik a hó. Inkább most mint nyáron!
Csúszik az út hetedhét határon!
Sikamlós a poén (meg a járda!)
Ha elesnék, bizony, az most fájna!

Dehogy esem, essen a hó inkább!
Évek óta úgyis egyre ritkább…
Örülök hát, vagyis majd csak fogok,
Hogyha még ma egyben hazajutok…

Esik a hó. Esni fog a héten.
Hogy jól esik, én már most is kétlem…
Megyek reggel, habár lehet csúszok…
Persze, az is lehet, hogy csak túlzok…

Esik a hó. Mintha muszáj lenne…
Bentről nézve akad szép is benne…
Mintha minden egy hógömbben fázna,
Amit fel egy óriás-ded rázna…

Esik a hó. Szép fehéren, csendben.
Egye fene, nem is bánom: essen!
Esik a hó. Kiírom a Face-re…
Esik a hó, nem vettétek észre?!

Tatabánya, 2026. január 5.

Kép forrása: MI

 Catelyn:

Havas

Hó olvad a tenyeremen. Csak ideért még a tél…

Hópelyheket keringőztet andalogva most a szél.

Séta közben régi telek hó-illatát álmodom,

Miközben a szálldogáló hópihéket számolom…

Nem esett sok, nem volt több mint néhány múló pillanat.

Hamarosan emlék lesz csak, mi a hóból itt marad.

Nincsen jégcsap, nincs jégvirág, és hógolyó sem repül…

Vékony réteg hótakaró olvadozva elterül…

Hó olvad a tenyeremen. Fázom, szinte reszketek…

Hiába is vágyom, tudom, újra gyermek nem leszek…

Mégis, csoda nekem a hó, olyan régen nem esett!

Bámulom a kristály-pelyhet szétszitáló felleget…

Nem esik már. Felhőt oszlat csendesen a napsugár…

Hol van a tél? És ilyenkor mégis, vajon mit csinál?

A hó közben olvad némán, a kezemről lecsepeg…

Az ablakokban – a hó után- gyerek sereg kesereg…

Elolvadt már. Nyoma sincsen. Talán holnap esni fog.

Lemondani -hiszen tél van! - a hóról még nem tudok…

Talán holnap. Talán máskor. Talán egyszer… Tavaszig!

Sétálok még kora reggel, boldogan, mert havazik!

Bicske, 2025. december 30.

Kép forrása: MI

Havazik

 Catelyn:

Havazik

Havazik. Talán most örülni kéne,

Pedig tudjuk, nem marad semmi se…

Évek óta nem jut a télre,

Csak néhány eltévedt hópihe…

Néha a pelyhek tétován hullnak,

Mint akinek muszáj most esnie…

Végül mind egy pocsolyába fúlnak,

Pont úgy, ahogyan kell lennie…

Az udvarunkon állt még hóember,

És faragtam jégből szobrokat!

És építettem várat is egyszer,

Kezem alatt nőtt a hókupac!

A fagyott halomba kezemmel vájtam,

Ajtót, lőrést, ablakot…

De hogy igazán nagy legyen, hiába vártam,

Mert a földre hullt hó elfogyott…

Esdve néztem fel a magasba,

Az eget takaró felhőkre…

Hátha még egy kicsit havazna…

Hogy egy torony lehessen belőle…

Egy kevéske hó, egy marék elég lesz!

Egy torony, és pár ház a faluba…

Egy aprócska rész, az óriás egészhez,

És egy picike őr még a kapuba…

Nem esett több hó... Sosem lett készen.

Csepegve olvadt el a vár...

Ritkán látok hófelhőt az égen,

A tél már szinte csak faggyal jár...

Szédülve hullnak a tétova pelyhek!

Talán most örülni kellene?

Indulni készül, messze a felleg…

Kiürült talán a belseje?

Földet ért az utolsó pihe…

Sebesen olvad, nem is vár…

Ha gyorsan elillan, minek jött ide?

Elborít mindent a hideg sár…

Óbarok, 2023. február 3.