Vallomás

Catelyn:

Vallomás

Ez a vers magamnak – tőlem – egy vallomás…

Egészen halk szavú – ne hallja senki más…

Tinta illattal egy papíron suttogok:

Megfelelni igazán -magamnak – nem tudok…

A legszigorúbb bírám – mindig is – én leszek.

Megintem magam, ha úgy érzem: vétkezek,

De nem tanulok belőle, ezerszer hibázok,

És önmagamat megszidva – magammal vitázok…

Hiszen annyi mindent kellene már tudnom!

Túl sok vizsgán kellett eddig nagyot buknom...

A tananyag a sorsom volt, a tanítóm az élet…

Minden sorsfordulat egy újabb szintet lépett...

Nem bízom magamban. Nagyon nehéz hinni!

Pedig olyan sokra soha nem akartam vinni!

Az életem csalóka, itt nem szándékos semmi…

A véletlenek összjátéka, igazából: ennyi…

Ember vagyok csupán. A hibáimmal élek.

Ha megkarcolom magam, mint mindenki más: vérzek.

Felállok, ha elestem, próbálgatok járni…

Mosolygok – hát nem hiszik, hogy nekem is tud fájni…

Most elmondom magamnak! Ha muszáj a világnak!

Helye van a létben – helye! – a hibáknak!

Tanítanak minket! Lassan, de tanulok!

Bár mindenkinek elég jó nem leszek! Nem tudok...

Tatabánya, 2026. április 9.

Kép forrása: MI

Légy önmagad!

 Catelyn:

Légy önmagad!

Más kedvéért megváltoznod -miért tennéd? - nem szabad!

Légy nyugodtan, úgy, ahogy vagy -tökéletlen -önmagad!

Mert lehet, hogy néhány ember "azt a típust" szereti,

Olyan is lesz -hihetetlen? - aki pont "azt" neveti!

Légy nyugodtan, úgy ahogy vagy -ha nem is tetszik - egyedi!

Boldog, aki önmagáért, nyugodt szívvel teheti!

Mihelyt mások diktálják, hogy: "Legyen hajad hupikék!"

Nagyon hamar hozzáteszik: "Legyél másabb! Nem elég!"

"Ruhád legyen neked szabott! Motoron járj dolgozni!"

Nem lesz soha elég időd új-magadat megszokni...

Ő azt mondja, ő azt szeretné, más, hogy máshogy változzál!

A népszerűségért -magadból- mennyi mindent áldoznál?

Azt mondják, hogy boldog leszel -te önmagadat kutatod...

Tényleg örülsz a változásnak, vagy mások miatt mutatod?

Fel sem tűnik, úgy mantrázod: "Valami más! Egyedi!"

Csak mert valaki megint a "másik típust" szereti...

Mások miatt megváltoznod -miért tennéd? - nem szabad!

A megtagadott tükörképed lesz majd, aki megtagad...

Sajnálom, ki saját magát elfogadni nem meri...

Megkeseredik, amint az első lépést megteszi...

Tatabánya, 2025. március 7.

Kép forrása: MI

Jó leszek?

 Catelyn:

Jobb leszek?

Elhatároztam: ezentúl jobb ember leszek!

Hogy végleg? Ebben magam sem hiszek!

De igyekszem, és sokkal több jó dolgot teszek,

És talán kevesebbet hisztizek…

Nem fogok nyávogni, mint egy macska,

A karmaimat idén nem élezem!

Nem ugrok senkire, mint vadász a vadra,

S bár torkot is harapnék -nem teszem…

Elfeledve pihen az ásó és a kapa,

Kiásatlan marad most sok gödör…

Rajtam kívül is van mindenkinek baja,

És gyilkos indulat - most - nem gyötör…

Hogy mit hoz a holnap? Még én sem sejtem…

Titkokat rejt még a jövendő…

Beteljesül vajon végül a tervem?

Igyekezetem most még növekvő!

Az eredménye? Holnap kérdezd újra!

Lehet, hogy majd bal lábbal kelek…

Az is lehet, hogy néhány óra múlva,

Ennyire béketűrő már nem leszek…

Na jó. Megpróbáltam, de tényleg!

Azt hiszem, jobb ha ilyen maradok!

Örüljetek annak, ameddig csak éltek,

Hogy inkább morgok, mint harapok!

Talán sosem leszek jó ember,

De minden hibám az enyém!

Azért megpróbáltam jobb lenni egyszer,

És erről szól ez a költemény!

Bicske, 2023. január 6.

Belső harcok

 Catelyn:

Belső harcok

Legyél sors, karma, szerencse vagy Isten,

Tetteidben semmilyen logika nincsen…

Ne rakj rám többé, könyörgök, terheket,

Ha nem adsz a megoldásukhoz terveket!

Javaslatot is kérek, hogy a legjobb melyik lenne,

És milyen buktatók lehetnek még benne?

Ha ezt vagy azt választom, mi fog majd változni?

Jó szándékom ellenére kik fognak átkozni?

A fejem már zsong, folyton csak töprengek...

Mutasd meg a jövőt, hogy helyesen dönthessek!

Ne legyenek bennem tétova kétségek!

Válasszal szülessenek rögtön a kérdések!

Útba igazításokat ne hiába kérjek,

Automatikusan a helyes útra lépjek!

S ha ember voltam kitör, tudjam, hogy tévedtem,

És ne féljek vállalni: hibáztam, én tettem!

Korlátaim vannak, de ne tartsanak vissza!

Legyen szívem, elmém erényes és tiszta!

Vagy legalább jó; szent tudom, hogy nem leszek!

De a problémáim alatt félek, hogy elveszek…

A terheimnél nagyobbá, fel akarok nőni!

Még ha önmagamat is kell ezért legyőzni!

Kemény küzdelem lesz: én – saját magam ellen…

De hiszem, hogy legyőzöm egyszer végleg – engem…

Óbarok, 2022. 09. 28.

Terveim a jövőre nézve

Catelyn:

Terveim a jövőre nézve

Úgy döntöttem: tétel lesz belőlem!
Gondoljon bármit az utókor felőlem!

Vagyis gondolják ki: mit gondolt a költő?

Szegény lehet -hehe- mivel sokat költ ő?

Esetleg szerelmi vallomás e líra?

Ilyen hülye régies írásmóddal írva?

Hihetetlenül hangzó hittelen hittétel?

Óda a semmihez - micsoda kivétel!

Eposz, minek hőse a pláza kósza ásza?

Barátnője shoppingol - ez ifjú léte gyásza...

Himnusz valamilyen ismeretlen nyelven?

Annyira borzasztó, hogy szinte hihetetlen!

Sőt lehet fokozni: már-már jónak tűnik!

Irodalom könyvek nyögve-nyelve tűrik...

A hozzáértők - talán mindet ők sem értik...

De a nyelvtani hibák mindegyiket sértik!

Mire gondolt mégis, amikor leírta?

Bánatát a papírra vajon miért sírta?

Szomorú volt egyáltalán, vagy inkább nevetett?

Ki vagy mi volt az alany, akit ő szeretett?

Hol írta, miért, és milyen volt a tinta?

Volt a papíron vajon valamilyen minta?

Rondán írt, kapkodott, firkált fura képet?

Hány piszkozat volt végül, amit összetépett?

Tudott vajon egyébként azért szépen írni?

Vagy a kézírásától sokan kezdtek sírni?

Az irományait persze lehet, hogy gépelte.

És ha nem volt költő? Talán csak képzelte!

Mit mondana, vajon mire gondolt régen?

Mikor eme sorokat írogatta szépen?

Biztos gondolatokkal volt a lelke tele...

Semmi hátsó szándék a jövő felé! - hehe...

Szóval úgy döntöttem: egyszer tétel leszek!

Ameddig elérem, annyi mindent teszek!

Írok majd furcsa, érzelmes verseket,

Hogy mire gondolt a költő, megtudni nem lehet...

Talán szerelmi vallomás, talán csacska óda...

Mennyi mindent lehet kigondolni róla!

Fura alak volt ő, még furább versekkel...

Ki arra gondolt régen, hogy tétel lesz egyszer...

Óbarok, 2022. 09. 05.

Furcsa vers

Catelyn:

Furcsa vers

Nemem: igen! Népem: talán!

Az egész világ a hazám!

Szelíd szellő szárnyán szállok

Napsütésben bőrig ázok!

Eső éltet, eső altat

A visszhang is bennem: hallgat!

Lelkem zajos, szívem néma

Bánatom csak könnyű tréfa!

Csókok, csendek hős szerelmek

Járt utamról elterelnek

De én mégis visszatérek!

Újra holdfény útra lépek

Én: a sötét, én a fény is

Én: a semmi-mindenség is

Én: a virág harmat-szirma

Én: a kívül-belül szikla

Én: a gyenge, én a bátor

Oltalmazó puha sátor

Hóviharban tarka villám

Szivárvány színét úgy innám!

Lopnék égről csillag csókot

Lehelnék a napra bókot

Lennék hogyha nem léteznék

De hát vagyok - mit tehetnék?

Egyszer majd semmivé válok

Hamvas ködként szétszitálok

Elnyeli mi voltam a semmi

De bonyolult érzés: lenni!

Olyan fura, hogy csak vagyok

Bennem érzések és dalok

A létezésnek ezer titka,

Bennem mind-mind meg van írva!

Mégis olyan üres vagyok!

Tova illannak a napok...

Meggörbül a tér, az idő

Új világ virága kinő...

Ki a normál, ki a furcsa?

Kinél van az élet kulcsa?

Hogy lesz a van, volt ha nem lesz?

Cselekszik-e aki nem tesz?

Névmás, rag, jelző, és ige!

Minden tudás, gyere ide!

Csak azért, hogy velem legyél,

Simogató szellem- kenyér...

Csacska, furcsa, fájó álom:

Hova tűntél ifjúságom?

Óbarok, 2022. 09. 16.

Álom-lét

 Catelyn:

Álom-lét

Mi van, ha a létezés álom?

És minden nap az ébredést várom?

Ha minden pillanat csupán csak mese?

És nem létezel igazán te se?

Mi lesz hogyha ébredünk egyszer?

Vagy ha nem köszön ránk a reggel?

És ha az a másik élet is álom?

És ugyanúgy az ébredést várom?

Ördögi kör, aminek sosem lesz vége

Örökké álmodunk csak nem vesszük észre…

Talán, ha majd egyszer felkelünk,

Arra ébredünk, hogy nem leszünk…

Úgy szeretnék álmodni valami szépet!

Remélni, hinni, hogy nem érhet véget!

Mert attól félek, ha vége lesz,

Rá kell jönnöm, hogy nem szeretsz…

De mi van akkor, ha te álmodsz engem?

Álom a létezésem, a lelkem…

De álomképként is szeretek élni!

Nem akarok a reggeltől félni!

Álom vagyok, vagy álmodom?

Minden pillanatban változom…

De ha majd egyszer felkelek,

Minden porcikám én leszek!

Az leszek végre, aki igazán vagyok!

Hulljanak semmibe nap után napok!

Szabadságot hoz majd az ébredés,

És feloszlik bennem a kétkedés…

Nem lesznek kételyek, nem lesznek vádak,

Nem fognak kínozni hiába vágyak…

Nem számít, hogy alszom vagy ébredek...

Egyszer… Igazán én leszek!

Óbarok, 2022. 09. 20.