Kb. két hete feldobta a Facebook nekem a Nyest ellen küzdők csoportját.
Nyestem nincs (bár a megosztott tapasztalatok alapján valamikor lehetett családi nyestünk, csak én alaptalanul a macskát gyanúsítottam a cuki lábnyomokkal), feltehetően nem is lesz. Viszont a hangulat haláli, a kommentek szuperek, szóval (saját felelősségre!) érdemes olvasgatni.
Már a művész lelkek is ráhangolódtak a témára, versek, dalok, és most már témába vágó prózai művek is kezdenek terjengeni a közösségben.
Ez az enyém:
A nyest érkezése
Május 11. Péntek.
Megérkeztem. Mindenre felkészülten és lelkesen, bár kissé későn, ahhoz, hogy megtegyem a bemutatkozás előkészületeit. A környékbeli nyest-társak kitörő ovációval fogadtak. Kellett már a vérfrissítés, a többségük már lassan leszerel. Rendes környéknek tűnik. A szolgálati helyemen nincs kutya, csak egy inkább szélesebb, mint hosszabb macska. A kollégák szerint zsákmányt legfeljebb fényképen láthatott, nem fog sok vizet zavarni. Nekem megfelel.
Az éjszakát az utca végén lakó Öregnél töltöttem. Egész jól elbeszélgettünk. Megkért, hogy szaladjak át párszor a mozgásérzékelő kamera előtt, had tőrje ki a frász az embereit. Felajánlottam, hogy elrágok pár kábelt a családi autóban, azért az ő fogaival már nem lehet egyszerű mutatvány, de határozottan elutasította a jó szándékomat. A kocsihoz nem engedi, hogy bárki más hozzá piszkáljon, rajta és a szerelőn kívül. Utóbbi egész jól van idomítva, kellemes aromájú, zamatos anyagokat használ a javításokhoz. Mondjuk ez a minimum, amennyit az embere költ a javításokra…
Vidám hangulatú este volt, végig mancs-nyomoltuk a kocsi tetejét, és a motorháztetőt is, lecsúsztam párszor a szélvédőn. Tényleg jó buli. Az antennát távolról csodálhattam, pedig nagyon szívesen megismerkedtem volna azzal is közelebbről, de azért mindennek van határa. Jól nevelt vagyok, tudom, mi az illem.
Május 12. Szombat.
Éjjel találtam egy megfelelő rejtekhelyet. A szakirodalom szerint ennél jobbat nem is találhattam volna.
Reggel ordibálásra keltem. A közelben lakó emberek indultak volna dolguk után. Válogatott cifraságokkal fejezték ki véleményüket a tevékenységünkkel kapcsolatban.
Délelőtt a hálókamrámat csinosítgattam, és embereim távollétében bejártam az udvart. A macska az ablakból nézelődött. Megpróbáltam vele felvenni a kapcsolatot, azért mégiscsak családtag vagyok, vagy mi, de rám sem hederített. Bunkó!
A bemutatkozást azért finoman tettem. Mancsnyom-itt, csúszás ott, egy-kis karcolás… Az antenna mellé egy diszkréten elhelyezett csomagocska…
Május 13. Vasárnap.
Kíváncsian vártam, hogy az emberem felébredjen. Az utcabeliek azt mondták, hogy ne fűzzek nagy reményeket a mai naphoz, vasárnap akinek nem muszáj, nem megy sehova, de az emberem elég aktívnak tűnik. Adtam neki egy esélyt.
Május 14. Hétfő.
Éjjel finoman megrágcsáltam egy kábelt. Csak hogy jelezzem, hogy szakképzett vagyok, tudom mi a dolgom. Mit ne mondjak, pocsék íze volt. Remélem, a mi szerelőnk is finomabbra cseréli a cserélnivalókat, mert ez így nagyon nem lesz jó!
Szerintem valami fontosat rághattam el, mert mielőtt elindult otthonról szülőanyámat szidalmazva mosta az ablakról a gondosan elhelyezett dekoratív nyomaimat. Nincs semmi szépérzéke!
Május 15. Kedd.
Valami furcsa piros dologgal kente be az antennát. Rendes volt tőle. Komolyan mondom, feldobta a fémes ízt! Vajon rá tudnám venni, hogy a kábeleket is kenegesse be?
Május 16. Szerda.
Ijesztőnek szánt kacajjal dolgozott az udvaron késő délután. Valamit ráhúzott az antennára, hogy ne tudjam megvakargatni a kényesebbik felemet (pedig ha tudná, hogy milyen jó érzés!), és még piros izé sem volt… Véleményemet egy méretesre sikeredett csomag elhelyezésével fejtettem ki, majd alaposan megvizsgáltam a motor teret.
Hihetetlenül el van hanyagolva! Mérgemben elrágtam három vezetéket.
Május 17. Szerda.
A kocsit délelőtt elvontatták. Asszonyom busszal ment dolgozni, emberem pedig a szerelőt várta helyette. Rendesnek tűnik a pasas. Bár az emberem amikor meghallotta, hogy mennyibe fog kerülni neki a szerviz menten a szívéhez kapott. Azt hittem, megüti a guta vagy valami más.
Este az Öreg megdorgált. Egyszerre nem szabad az embereket ekkora költségbe verni. Csak finoman, apránként.
Május 19. Péntek.
A visszaszerzett kocsit körbebarikádozta mindenféle fura cuccal. Egy pillanatra meglepődtem, de aztán úgy voltam vele, hogy van akkora elkötelezettségem, hogy nem fognak ilyen vacakok visszatartani a küldetésem teljesítésétől!
Május 21. Vasárnap.
Megint hal lett. Nem hitt a szemének, hogy éjjel nem csináltam semmit. Szerintem nem csak én voltam ezzel így. A szomszédok egymást kérdezgetik, hogy náluk volt-e valami?
Komoly összeesküvés elméletek mennek.
Az egyik szerint a környékbeli populációt elvitték az idegenek.
A másik szerint valakinek annyira elszállt az agya, hogy éjjel tömeges mészárlást csinált köztünk.
Azért vannak köztük rendesek is, az egyik szinte komolyan fájlalta a nyestmentességet, és aggódott a kollégáért.
Remélem, egyszer mi is eljutunk erre a szintre az embereimmel!
Május 22. Hétfő.
Megnyugodva a pozitív változásban, tegnap nem tett óvintézkedéseket.
Mára már megbánta.
Az antennát tövig rágtam neki, illetve egy igencsak megharcolt vezetéket megcsócsáltam. Hogy ne haragudjon annyira, vittem neki ajándékot is, de nem hatotta meg.
Szegény anyám, ha tudná, hogy beszélnek róla!
Május 23. Kedd.
A kocsi megint szervizben. Igazam volt, jó arc a szerelő. A motortérben hagyott némi ropogtatni valót. Kicserélt még pár dolgot. Előre láthatóan pár hétig erre nem lesz gondom. Azért, hogy tudja, hogy itt vagyok, és figyelek, gondosan dekorálom az autóját.
Május 24. Szerda.
Hihetetlen, hogy mennyire hálátlan! Már nem csak az anyámról, hanem rólam is nagyon csúnya dolgokat mond, és fenyeget, többek között fel- és lemenőim hetedíziglen való utólagos és megelőző kiherélését is kilátásba helyezte.
A nyest kiteszi a szívét és lelkét, és semmi köszönet…
Legszívesebben kérelmezném az áthelyezésemet, de tudom, hogy ez nem megy olyan könnyen, és amúgy sem vagyok az a feladós típus.
Csak ne lennének az emberek olyan hálátlanok!
Múlt héten fent jártam Pesten az ünnepi Könyvhéten. Iszonyat tömeg volt (ami azért jól esett látványban, mert egy helyen ennyi könyv kedvelőt ritkán látni, viszont az, hogy lépni is alig lehetett, már kevésbé volt élvezetes.
Viszont azóta nyüstölöm a ChatGpt-t, hogy nekem kellenek mágneses könyvjelzők. (majdnem egy ezres volt darabja!). Már egész jól megértjük egymást a mesterséges intelligenciával, és vettem mágnes lapot is. Szóval innentől kezdve a határ a csillagos ég!
Ha pedig szeretnétek nyestes könyvjelzőt (Igen, tudom, hogy az egyik fele hosszabb, mint a másik, de könnyebb szétnyitni, mert a mágnes lap, hiába van benne duplán, nem túl vastag), töltsétek le bátran:
(Személy szerint a levendulás a kedvencem :)
