A nyest érkezése
Május 11. Péntek.
Megérkeztem.
Mindenre felkészülten és lelkesen, bár kissé későn, ahhoz,
hogy megtegyem a bemutatkozás előkészületeit. A környékbeli
nyest-társak kitörő ovációval fogadtak. Kellett már a
vérfrissítés, a többségük már lassan leszerel. Rendes
környéknek tűnik. A szolgálati helyemen nincs kutya, csak egy
inkább szélesebb, mint hosszabb macska. A kollégák szerint
zsákmányt legfeljebb fényképen láthatott, nem fog sok vizet
zavarni. Nekem megfelel.
Az éjszakát az
utca végén lakó Öregnél töltöttem. Egész jól
elbeszélgettünk. Megkért, hogy szaladjak át párszor a
mozgásérzékelő kamera előtt, had tőrje ki a frász az embereit.
Felajánlottam, hogy elrágok pár kábelt a családi autóban, azért
az ő fogaival már nem lehet egyszerű mutatvány, de határozottan
elutasította a jó szándékomat. A kocsihoz nem engedi, hogy bárki
más hozzá piszkáljon, rajta és a szerelőn kívül. Utóbbi egész
jól van idomítva, kellemes aromájú, zamatos anyagokat használ a
javításokhoz. Mondjuk ez a minimum, amennyit az embere költ a
javításokra…
Vidám hangulatú
este volt, végig mancs-nyomoltuk a kocsi tetejét, és a
motorháztetőt is, lecsúsztam párszor a szélvédőn. Tényleg jó
buli. Az antennát távolról csodálhattam, pedig nagyon szívesen
megismerkedtem volna azzal is közelebbről, de azért mindennek van
határa. Jól nevelt vagyok, tudom, mi az illem.
Május 12. Szombat.
Éjjel találtam egy
megfelelő rejtekhelyet. A szakirodalom szerint ennél jobbat nem is
találhattam volna.
Reggel ordibálásra
keltem. A közelben lakó emberek indultak volna dolguk után.
Válogatott cifraságokkal fejezték ki véleményüket a
tevékenységünkkel kapcsolatban.
Délelőtt a
hálókamrámat csinosítgattam, és embereim távollétében
bejártam az udvart. A macska az ablakból nézelődött.
Megpróbáltam vele felvenni a kapcsolatot, azért mégiscsak
családtag vagyok, vagy mi, de rám sem hederített. Bunkó!
Este birtokba vettem
a családi autót. Végre élőben próbálhattam ki azt, amit eddig
csak elméletben tudtam!
Tegnap az Öregnél más volt.
Szigorúan őrizte a kocsit. Most, hogy én is felelős
gépjármű-karbantartás-kényszerítő munkatárs lettem, megértem
az aggályait.
A bemutatkozást
azért finoman tettem. Mancsnyom-itt, csúszás ott, egy-kis
karcolás… Az antenna mellé egy diszkréten elhelyezett
csomagocska…
Május 13. Vasárnap.
Kíváncsian vártam,
hogy az emberem felébredjen. Az utcabeliek azt mondták, hogy ne
fűzzek nagy reményeket a mai naphoz, vasárnap akinek nem muszáj,
nem megy sehova, de az emberem elég aktívnak tűnik. Adtam neki egy
esélyt.
Meglepődött, de
viszonylag higgadtan kezelte a dolgot. Állt, és pislogott, mint hal
a szatyorban. Legalábbis tanultabb kollégám a szomszédból ezt a
hasonlatot használta rá. Kénytelen vagyok neki hinni, mert halat
még nem láttam pislogni szatyron kívül sem.
A házba
visszament az asszonyomért is. Akkor már ketten halaskodtak a kocsi
előtt, majd veszettül fényképezgetni kezdtek.
Ha nem látom
a saját szememmel, el sem hiszem!
Az Öreg szerint van valami
Facebook csoport, ahol az emberek boldogan osztják meg egymással a
hírt, miszerint megérkezett hozzájuk a nyest. Nem vagyok benne
biztos, hogy az emberem boldog volt, de hát ki tudja…
Május 14. Hétfő.
Éjjel finoman
megrágcsáltam egy kábelt. Csak hogy jelezzem, hogy szakképzett
vagyok, tudom mi a dolgom. Mit ne mondjak, pocsék íze volt.
Remélem, a mi szerelőnk is finomabbra cseréli a cserélnivalókat,
mert ez így nagyon nem lesz jó!
Szerintem valami
fontosat rághattam el, mert mielőtt elindult otthonról
szülőanyámat szidalmazva mosta az ablakról a gondosan elhelyezett
dekoratív nyomaimat. Nincs semmi szépérzéke!
Május 15. Kedd.
Valami furcsa piros
dologgal kente be az antennát. Rendes volt tőle. Komolyan mondom,
feldobta a fémes ízt! Vajon rá tudnám venni, hogy a kábeleket is
kenegesse be?
Május 16. Szerda.
Ijesztőnek szánt
kacajjal dolgozott az udvaron késő délután. Valamit ráhúzott az
antennára, hogy ne tudjam megvakargatni a kényesebbik felemet
(pedig ha tudná, hogy milyen jó érzés!), és még piros izé sem
volt… Véleményemet egy méretesre sikeredett csomag
elhelyezésével fejtettem ki, majd alaposan megvizsgáltam a motor
teret.
Hihetetlenül el van
hanyagolva! Mérgemben elrágtam három vezetéket.
Május 17. Szerda.
A kocsit délelőtt
elvontatták. Asszonyom busszal ment dolgozni, emberem pedig a
szerelőt várta helyette. Rendesnek tűnik a pasas. Bár az emberem
amikor meghallotta, hogy mennyibe fog kerülni neki a szerviz menten
a szívéhez kapott. Azt hittem, megüti a guta vagy valami más.
Este az Öreg
megdorgált. Egyszerre nem szabad az embereket ekkora költségbe
verni. Csak finoman, apránként.
Május 19. Péntek.
A visszaszerzett
kocsit körbebarikádozta mindenféle fura cuccal. Egy pillanatra
meglepődtem, de aztán úgy voltam vele, hogy van akkora
elkötelezettségem, hogy nem fognak ilyen vacakok visszatartani a
küldetésem teljesítésétől!
Már egy hete vagyok
itt, eddig tartott, hogy ő is felszereljen egy kamerát. Igyekszem a
legjobb formámat mutatni, állítólag abba a csoportba videók is
kerülnek fel, mégsem hozhatok szégyent a családra!
Május
20. Szombat.
Engedélyeztem magamnak egy kis kimenőt. Csapatos
bevetés volt a szomszéd utcában, meghívtak minden érdeklődőt.
Durva volt a buli, olyan macskajajom van, hogy már írni sincs erőm…
Május 21. Vasárnap.
Megint hal lett. Nem
hitt a szemének, hogy éjjel nem csináltam semmit. Szerintem nem
csak én voltam ezzel így. A szomszédok egymást kérdezgetik, hogy
náluk volt-e valami?
Komoly összeesküvés
elméletek mennek.
Az egyik szerint a
környékbeli populációt elvitték az idegenek.
A másik szerint
valakinek annyira elszállt az agya, hogy éjjel tömeges mészárlást
csinált köztünk.
Azért vannak köztük
rendesek is, az egyik szinte komolyan fájlalta a nyestmentességet,
és aggódott a kollégáért.
Remélem, egyszer mi
is eljutunk erre a szintre az embereimmel!
Május 22. Hétfő.
Megnyugodva a
pozitív változásban, tegnap nem tett óvintézkedéseket.
Mára már megbánta.
Az antennát tövig
rágtam neki, illetve egy igencsak megharcolt vezetéket
megcsócsáltam. Hogy ne haragudjon annyira, vittem neki ajándékot
is, de nem hatotta meg.
Szegény anyám, ha
tudná, hogy beszélnek róla!
Május 23. Kedd.
A kocsi megint
szervizben. Igazam volt, jó arc a szerelő. A motortérben hagyott
némi ropogtatni valót. Kicserélt még pár dolgot. Előre
láthatóan pár hétig erre nem lesz gondom. Azért, hogy tudja,
hogy itt vagyok, és figyelek, gondosan dekorálom az autóját.
Május 24. Szerda.
Hihetetlen, hogy
mennyire hálátlan! Már nem csak az anyámról, hanem rólam is
nagyon csúnya dolgokat mond, és fenyeget, többek között fel- és
lemenőim hetedíziglen való utólagos és megelőző kiherélését
is kilátásba helyezte.
Komolyan mondom, nem
értem, mi baja?
Teszem a dolgom, rendszeresen ellenőrzöm a
kocsi állapotát, figyelek rá, hogy rendesen karban legyen tartva,
cseréljék az alkatrészeket, még mielőtt történik vele valami
tragédia… Még az antennát is megrágcsálom, hogy ne terelje el
a figyelmét a vezetésről…
A nyest kiteszi a
szívét és lelkét, és semmi köszönet…
Legszívesebben
kérelmezném az áthelyezésemet, de tudom, hogy ez nem megy olyan
könnyen, és amúgy sem vagyok az a feladós típus.
Csak ne lennének az
emberek olyan hálátlanok!
..............................
Múlt héten fent jártam Pesten az ünnepi Könyvhéten. Iszonyat tömeg volt (ami azért jól esett látványban, mert egy helyen ennyi könyv kedvelőt ritkán látni, viszont az, hogy lépni is alig lehetett, már kevésbé volt élvezetes.
Viszont azóta nyüstölöm a ChatGpt-t, hogy nekem kellenek mágneses könyvjelzők. (majdnem egy ezres volt darabja!). Már egész jól megértjük egymást a mesterséges intelligenciával, és vettem mágnes lapot is. Szóval innentől kezdve a határ a csillagos ég!
Ha pedig szeretnétek nyestes könyvjelzőt (Igen, tudom, hogy az egyik fele hosszabb, mint a másik, de könnyebb szétnyitni, mert a mágnes lap, hiába van benne duplán, nem túl vastag), töltsétek le bátran:
(Személy szerint a levendulás a kedvencem :)
Kép forrása: MI
