Szerzői jogvédelem

Az itt megjelent írások a szerző (Catelyn), vagyis én saját írásai(m), ezért a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény alapján szerzői jogvédelem alá esnek. Megtiszteltek vele, ha kifejezitek véleményeteket (akár negatív akár pozitív), de egyúttal szeretném kérni, hogy ha megosztjátok műveimet, legyetek kedvesek feltűntetni engem, mint szerzőt. Köszönettel: Catelyn
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: idő. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: idő. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. május 7., csütörtök

(Fel)növő

 Catelyn:

(Fel)növő

Lassacskán felnövök. Nem vagyok már gyermek!
A vállaim lenyomják problémák és terhek...
Gyötörnek gondok, és kínoznak bánatok!
Fojtóan ölelnek csalóka látszatok...

Tanulom mit, miért, hogyan kell tenni!
Nem tudok dönteni: maradni? Menni?
Tudni a biztosat? A jövendőt várni?
Remélni, nem is fog annyira fájni?

Ha akarom, elhiszem: mindenem rendben!
A mindenség kavarog csendesen bennem...
Nem érti a test, miért kíván mást a lélek...
Örülnöm kellene, gondolom, hogy élek...

Tanulok! Tanulok! Mégsem tudok semmit!
Ha elalszom, megnyugszom, legalább egy cseppnyit,
De álmomból arra riadok: reszketek!
Rémít a gondolat: és ha már nem leszek?

Meg fogok tanulni, felnőtt módon lenni?
Ha megkérded mi bajom, azt felelem: semmi!
Vagyis, hát... Valami... Hogy mi az? Hát... Nem tudom...
Jól vagyok! Jól leszek... Talán... Majd... Suttogom...

Egész kicsi vagyok... Eltemet a félszem!
Nem tudom, hogy mi a baj, csak a létét érzem...
De a külvilág felé - nem tudhatják! - titkolom...
Hogy milyen okból teszem? Ezt mutatták? Nem tudom...

Bizonytalan vagyok. Nem vígasztal semmi!
Nem szeretek - kettesben -önmagammal lenni...
De nyugodt szívvel mondom -hidd csak el!- meg leszek!
Miközben e percben épp -magamban!- elveszek...

Tatabánya, 2026. Május 7.

Kép forrása: MI





2026. április 29., szerda

Negyven felett

 Catelyn:


Negyven felett

Azt mondták, hogy negyven felett kegyetlen az élet!
Úgy szeretném elhinni, hogy ki ezt mondta: téved!
De már érzem, negyven felett kezdődnek a bajok:
Itt már recseg, amott ropog, ez-az pedig sajog...

A memóriám -azt állítják- nem olyan, mint régen...
Nem a romantika miatt remeg meg a térdem...
Nem látok már annyira jól, se közel se távol...
Elaludnék -de jó lenne! - akármikor, bárhol...

Keserves az ébredés is... Kell még negyed óra!
Sok van még a nyugdíjamig... Ne beszéljünk róla!
Nem is tudom, érdemes-e nekem arra várni?
Mennyi minden fog odáig rettentően fájni?!

Negyven felett, borzasztó mód gyűlnek csak a gondok!
Ha javítok valamin, hát máson biztos rontok...
Habár lehet, a fájdalom azt jelzi, hogy élek,
De azért gáz, hogy mozogni -ez is fáj majd?! -félek...

Tatabánya, 2026. április 27.

Kép forrása: MI





2026. április 24., péntek

Neked

Ez a versem a Költészet napja alkalmából Szentendrén volt kihelyezve. Sajnos csak múlt idő, mert mi ma jutottunk el Szentendrére, és sok verset már kiszedtek a kirakatból. (bár bizonyító erejű fényképem van, hogy kint volt, mert valakik lőttek pár képet a kihelyezett versekről, és az enyém is közéjük keveredett :)

Szóval a vers:

Catelyn:

Neked


Kedves Ismeretlen! (Hiszen nem ismerlek téged!)
Az életedből csupán egy pillanatot kérek!
Nem örökbe azt sem, vissza fogom adni!
Lesz még bőven időd a dolgodra szaladni!


Mert azt én is tudom: rengeteg a dolgod!
A problémákat futva, úgy-ahogyan oldod…
Hogyha ötven lábad, és ezer kezed lenne,
Ennél ügyesebben talán úgy se menne!


Rohansz ide-oda, keresed a helyed,
Néha azt sem tudod, hol is áll a fejed…
Három helyen kéne, épp e percben lenned…
Annyi mindent kéne – kellett volna!- tenned…


A huszonnégy óra kevés már a napban,
Megfeszülsz mindentől, minden pillanatban…
Görcsben áll a gyomrod, kedved lenne sírni,
De erőt veszel mégis, neked ki kell bírni!


Hiszen, ha te nem… Akkor más sem fogja…
Benned minden remény – a szívedbe zokogja…
Mert szüksége van rád, és hogyha nem lennél…
A könnyeid lenyelve nézed, mit tehetnél…


Falakba ütközöl, és bevered a fejed…
Idegenek vitáznak – miért éppen veled?
Hiszen te csak jót akarsz! Az is igaz: másnak…
De magyarázni nincs időd, rohannod kell, várnak!


Amikor már besokallsz, elbújsz, kicsit sírni...
Vigasztalva magadat, fogod ezt is bírni…
Többet nem! – ígéred, de már te sem hiszed...
A világot -úgy érzed- a vállaidon viszed...


Pedig nem vagy robot, bár néha annak néznek…
Megbíznak és nyaggatnak, könyörögve kérnek…
A legjobban neked fáj, mikor nincs mit adni…
Vissza pedig nem fogsz – de nem is akarsz! – kapni…


Tisztellek téged, Ismeretlent, nagyon!
Most azt az egy percet -tessék!- visszaadom!
Legyen a tiéd ez a pillantásnyi élet!
Remélem, hogy találsz benne némi szépet!


Egy pillantásba sűrítem a nyarat és a telet,
A tavaszt, az őszt, a napsütést, a szelet,
A virágok illatát, egy puha, fehér felhőt,
Tenger víz hűvösét, és síeléshez lejtőt…


Adagolok hozzá emlékeket régről,
Ismerősök arcát, sok elhalványult képről,
Semmivé foszlott, tán sosem-volt álmokat,
Lelkedről csörögve lehulló láncokat…


Ez a perc a tiéd, tehetsz vele bármit!
Te vagy az, aki most – csak miattad! – számít!
Ez alatt -javaslom – derülj kicsit, nevess!
Fedezd fel magadban -ott van! –, amit szeress!


Elengedhetnélek. Tudom, sok a dolgod…
A huszonnégy órát, hogy többnek tűnjön: toldod…
Elcsalsz magadtól egy órát, néhány percet,
Magadra aggatva számtalan új terhet…


De nem mehet ez mindig! Néha meg kell állni!
Minden gondra nem fogsz megoldást találni!
Hiába gondolják, hogy a te léted mese,
Örökké nem fogsz élni – tudod? – te se…


Hogyha csalni akarsz, hát csalj egy percet: neked…
Adj esélyt másoknak, hogy törődjenek veled…
Mosolyogva ne hazudd azt, hogy minden rendben,
Amíg belül összetörsz a lélek-mélyi csendben…


Tudod, kedves Idegen, életed csak egy van…
Nem számít, ha szíved -most csak- más ügyéért dobban…
Az sem lesz majd érdekes, hogy tiltakozni féltél,
Ha nem vigyázol, úgy mész el, hogy még nem is éltél!


Tatabánya, 2026. február 27.

Kép forrása: MI