Catelyn:
Ha…
Ha nagy leszek,
űrhajós leszek, vagy dinoszaurusz idomár!
Vagy fekete holló,
és érces hangon károgom majd, hogy soha már!
Hableány leszek,
messzi-távol, egy csillagfényes tengeren!
Vagy valaki, aki
olyan bátor, hogy nem ismeri a szót: nem merem!
Egyszarvú leszek,
vagy Pegazus inkább, hiszen annak szárnya van!
Tündér, és ha
varázsolok, szebb lesz minden általam!
Álom manó, és
holdsugáron táncolok át az ablakon!
Harmatcsepp mely
gyöngyként hullik alá majd egy hajnalon…
Álom leszek,
szirmokat bontó édes-illatú napsugár!
Elrejtett kincs, amit
sehol, senki, soha nem talál!
Magas leszek –
lábujjhegyen szüretelek majd csillagot!
Láthatatlan, és
megijednek, ha felkiáltok, hogy itt vagyok!
Hercegnő leszek!
Pásztorlány inkább, és a jutalmamat is megkapom!
Juliska leszek, és
a boszorkány házát szinte egyedül felfalom!
Óriás leszek! Nem,
inkább törpe! A madarak dala is én leszek!
Bárhogyan is, de ha
nagy leszek, majd örülni fogok, hogy létezek!
Nagy vagyok már –
hova tüntetek vadregényes, szép vágyaim?
Elérhetőbbé
szelídültek a „nagy vagyok már” álmaim…
Ábrándjaim
jelen-ideje, a hogyha majd öreg leszek…
Mit, mikor, miért,
és hogyan – jó előre tervezek…
Persze, azt, hogy
minden úgy lesz pontosan, már nem hiszem,
De nem félek az
elmúlástól, és a kor miatt sem hisztizem…
Ha esek-kelek majd,
és amit még tudok, abban is már tévedek…
Ha nehéz lesz is
majd öregnek lenni, csak szeretnék örülni, hogy létezek!
Szár (buszon),
2024. 06. 28.
