Catelyn:
Fecskék
Eresz alatt régi fészek, nem új csak a fészek alj...
Fészek alján csendes csivit, madártrillás halk zsivaj...
Fecske szülők jönnek-mennek, dolgoznak az ösztönök...
Fiókáktól fogadalom: "Őszre én is megnövök!"
A fészekből néha egy-egy cseppnyi csőr kikandikál...
Kíváncsian: a sok minden hogy néz ki, és mit csinál?
Pedig ki még alig látnak, úgy kapják a legyeket,
És az apró fióka még nem is kíván egyebet...
Mire kinövi a fészket, megnőnek a vágyai...
Felemelik -fel az égig!- tollas testét szárnyai...
Átöleli pár csapással mindennap a világot...
Megcsodál majd -nem látta még! -fűt, fát, bokrot, virágot...
S ha az idő őszre fordul, szól a törvény: indulás!
A vándormadarakon kívül nem hallja meg senki más...
Csivitelve szárnyra kap, és megindul a kis sereg...
Sajnálkozva integetnek utánuk az emberek...
A fecskék népe nem kesereg, zsivajuk nem panaszdal...
Szelíd búcsú, szép ígéret: "Visszajövünk tavasszal!
Elmegyünk, mert így kell tennünk, nem találhat itt a hó!"
Távolodó csicsergésük tájra hulló altató...
Tatabánya, 2025. 07. 11.
Kép forrása: MI
