Catelyn:
Változó
Fejet
hajtok előtted, ó, Sors!
Te kétarcú, kegyetlen istenség!
Néha
kínzóan lassú vagy túl gyors,
Múlt,
jelen, jövő és mindenség!
Fejet
hajtok előtted, kegyelmed kérem!
Túl sok volt eddig a fájdalom!
Miért
én? Miért így? Tényleg nem értem!
Miért nincs irántam szánalom?
Miért
nincs máshogy? Jobb is lehetne!
Ki, miért várja, hogy így legyen?
Szegődj
most mellém, kétes Szerencse!
Vigasztalj,
ne legyél szívtelen!
Légy
jó hozzám, Boldogság, kérlek!
Nem
kívánnék tőled sem túl sokat!
Bizonytalan
minden amit most érzek,
És
tétován támadok csúcsokat…
Ölelj
át Vigasz, támogass Remény!
Kiutat
sehonnan nem lelek!
Az
életem néha annyira kemény!
Változtatnék rajta, de nem merek!
Szükségem
van rád, gondtalan Élet!
Biztos Jövő, mondd, merre jársz?
Teremts
a lelkembe Szeretet szépet!
Vágyat
a vágyra bár nem találsz…
Hitetlen
Hitem, a lelkembe less be!
Bizalmat magamban nem lelek…
A
kezdet már távol, a vége még messze…
Csak
az biztos, hogy egyszer elmegyek…
De
addig, ki tudja… Én szeretném tudni!
Sors, nekem még miket tartogatsz?
Honnan,
hogyan, hova kell jutni,
És
segítséget, mondd, miért nem adsz?
Fejet
hajtok előtted, szelíden, csendben…
Mutass
utat, így száll feléd imám!
Ezernyi
kétség kavarog bennem,
Egyre
csak harsogva: az én hibám!
Az
én hibám minden, az enyém a vád is,
Önmagam
– magamért – vádolom!
De
haragszom Sorsom – miért ne? – rád is…
Miközben
– mire jó? – változom…
Keményen
gyúrtál, formáltál engem…
Általad
lettem, aki most vagyok!
Léten
túli Erő! Mit láthatsz bennem?
A
tenyeredben megbújva olvadok…
Tiéd
vagyok, a testem és lelkem…
Formálj
bármivé: én az leszek!
Időtlen,
testetlen, formátlan szellem,
És
ha kell, a kedvedért elveszek…
Tatabánya, 2025. február 14.
Kép forrása: MI
