Nőnapi

 Catelyn:

Nőnapi

 

Nőnek lenni: felelősség! Nőnek lenni hatalom!

Nőnek lenni… Nem kérdezte tőlem senki: akarom?

Nőnek lenni: megfelelni, olyan sok az elvárás!

Nőnek lenni… Gondoskodás, lemondás és megbánás…

 

Nőnek lenni: csupa virág, nem számít, hogy szereted?

Meglátod, hogy irigyelnek, ha a netre kiteszed…

Nőnek lenni: éjjel-nappal, mindennapos ügyelet…

Olyasmi, amiben nem tarthatsz sohasem szünetet…

 

Nőnek lenni: számon kérés… Miért és még miért nem?

Miért kérnek számon minket idegenek, nem értem…

Nőnek lenni: csupa kérdés, ha én vagyok az áldozat,

Miért szórnak -hibáztatva – mégis felém átkokat?

 

Nőnek lenni: törékenység, legyél illatos virág…

Nőnek lenni: gyenge voltál, elhagytak, a te hibád!

Nőnek lenni: könnyű neked, nő-létedért szeretnek…

Nőnek lenni: tökéletes, mások nem is lehetnek…

 

Mégis… Nőként, ha ember vagy, és mint olyan vétkezel…

Akkor veszik sokan észre, először, hogy létezel…

Mintha láthatatlan volnál, gondoskodó árny-alak…

Kinek csupán a törődés-nyomatai látszanak…

 

Nőnek lenni – akármilyen korú légy is a hajadon,

Annyi mindent felfedezel idővel majd magadon…

Sok mindent fog tanítani az életed, keményen,

De megtanulod előbb-utóbb: nőnek lenni nem szégyen!

 

Nőnek lenni… Vágy -nem tárgya! – szelíd szavú szerelem…

Nőnek lenni… Erő… Újra kezdés… Sokszor nehezen…

Nőnek lenni… Bárhogy hívjuk – legyen csupán nőnemű…

Nőnek lenni… Áldás volna? Talán, de nem egyszerű…

 

Tatabánya, 2025. március 8.

Kép forrása: MI

Virág-nyelv

 Catelyn:

Virág-nyelv

Mit mondanának a virágok, ha tudnának beszélni?

„Szívtelenség egy vallomásért bennünket letépni?”

Nézz a hervadó virágra, hogy hullik száraz szirma…

Mintha fájdalmában tiszta szirom-könnyet sírna…

Mit mondanának a virágok, ha megértenénk őket?

Örülnének, hogy megörvendeztetnek minket, nőket?

Tudják vajon a virágok, hogy van saját nyelvük?

A szín-szám-fajta miértjébe a titkainkat rejtjük…

Ha én virág lennék, tudom, hogy szeretnék élni!

Nem érteném, miért kellett a halálba tépni?

Állott vízben haldokolva hullna szirom-könnyem,

Magammal vinném titkomat az illat-fosztott csöndben…

Ajándékba virágot nem adok és nem kérek!

Minden virágszálban szép a benne rejlő élet!

Megcsodálom az üde és harmatos szirmokat,

Kiolvasva a bennük rejlő, meseszép titkokat...

Hiszen én is szeretem a virágot a réten!

Szeretem a jégvirágot -de kizárólag télen!

És tudom, hogy a virágok mind jelentéssel bírnak,

Csak jobban örülök, ha nekem képeslapot írnak…

De a legjobb az élő szóval fülbe súgott titok!

A bennem mélyen rejlő kamasz pironkodva vihog…

Hajolj közel hozzám, halkan megsúgom válaszom:

Szívem minden szeretetét neked örömmel átadom!

Óbarok, 2023. január 19. 

Játszási

 Catelyn:

Játszási

Vajon ki ne szeretne játszani?

Boldognak kell hozzá csak látszani!

Hogyha azok vagyunk, aminek látszunk,

Egye fene, gyere velem, és játsszunk!

Játsszuk el, hogy derűs az élet,

Mutassunk, rajta, nevetős képet!

Hogy irigykedjenek, most nem szabad sírni!

Csak néhány perc, annyit ki fogunk bírni!

Mutasd, mid van, én megmondom, ki vagy!

A hiányos tudástól az agy néha kihagy...

Ne gondolkozz, csendben tedd csak a dolgod!

Súgjanak össze, hogy: nézd milyen boldog!

Mit érzel, mondd, ha a lelkedbe nézel?

Neked is fáj, hogyha száz sebből vérzel?

Mégis kiraksz egy új, mosolygós képet,

A kirakatbabáknak nehéz az élet...

Fáj, kínoz, nehéz, de ki fogod bírni!

Úgy érzed, hogy talán nem szabad sírni?

Boldognak kell -mások kedvéért- látszani...

Nincs semmi baj, ki ne szeretne játszani?

Óbarok, 2023. január 19.