Szerzői jogvédelem

Az itt megjelent írások a szerző (Catelyn), vagyis én saját írásai(m), ezért a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény alapján szerzői jogvédelem alá esnek. Megtiszteltek vele, ha kifejezitek véleményeteket (akár negatív akár pozitív), de egyúttal szeretném kérni, hogy ha megosztjátok műveimet, legyetek kedvesek feltűntetni engem, mint szerzőt. Köszönettel: Catelyn

2026. március 25., szerda

Hanyatló szellem

 Catelyn:

Hanyatló szellem

Tér és idő összefolyik, megkopnak az emlékek…
Múlt öléről felderengő régi, kedves vendégek…
Nem számít, hogy tegnap volt, vagy harminc évvel ezelőtt,
Egykor ismert árny-alakok töltik meg a levegőt…

Lépteket hall: Mintha jönne! -Régen vágyott pillanat!
Mesélni kell, annyi mindent élt át, aki itt maradt!
Mesél, mesél, bár meséje érthetetlen suttogás…
Mégis mondja, hiszen érzi, nem érti így senki más!

Hiszen néha ő sem érti… Elmondhatná valaki!
Olyan, kinek érthetőek – neki is! – a szavai…
Mert bár hallja, amit neki mások -így – úgy – mondanak…
Nem gyermek, és miért mondják neki azt, hogy „nem szabad?”

Emlékszik még… Bár nem tudja, mi volt ma a reggeli…
Dolga van, és minden napra akadnának tervei…
Hiszen tudja! Tudta régen! Tudná! Bárcsak! Nem lehet…
A múló idő gúzsba köti lassacskán a szellemet...

Nem olyan, mint mikor ifjan, erejében virágzott!
Mosolyogva elnézték, ha néha -kicsit – hibázott!
Ma már nagyobbak a vétkek, bár nem akar ártani!
Gyermek – duzzog, hogyha vele nem ülnek le játszani!

Felnőtt közben, keresi a szívéből nőtt gyermeket,
Aki -szintén – nem érti a kialakult helyzetet!
Hiszen ő az! Itt a teste! A lelke, ami messze jár…
Visszautat a tudathoz – aki ő volt! – nem talál…

Nem alszik, vagy nem épp akkor, amikor azt kellene!
Önmagából olykor-olykor kifordul a jelleme…
Nem érdekli mit mondanak, jobban tudja, amit kell!
És ha kérdik, miért? Miről? Nem számít, hogy mit felel…

Pedig, hogyha tudná… Hogyha volnának még szavai!
Hogyha amit érez, mélyen, megérthetné valaki!
Elmondaná… Azt mondaná… Mindjárt! Hiszen tudja mit!
Érthetetlen mondatokba csomagolja titkait…

Pedig tegnap! Tegnapelőtt? Három napja? Két hete?
Mikor fordult ilyen nagyot tengelyén az élete?
Pedig – hiszi – minden rendben! Vagy majd jobb lesz! Reméli…
A világot eközben meg – ahogy most van – nem érti…

Napról-napra, percről-percre, vagy így-vagy úgy, változik…
Néha ébren – nyitott szemmel – rég elmúltról álmodik…
Lépteket hall, lelke mélyén csordogál halk suttogás…
Eljött hozzá, aki érti őt -ahogy már senki más…

Tatabánya, 2026. március 24.

Kép forrása: MI




2026. március 23., hétfő

Tavaszi nagytakarítás

 Catelyn:


Tavaszi nagytakarítás

Kitört a tavasz – végleges, végre!
A világ porol és sepreget!
A fáradtságot most eltéve félre,
Takarítsuk ki a lelkeket!

Seperjük össze a sértettséget,
Rázzuk ki jól most a duzzogást!
Tegyünk a polcokra érettséget,
Közéjük csempészve jó szokást!

Hajítsuk ki a sok félre értést…
A rosszindulat ma messze száll!
Szanáljuk gyorsan az összes sértést,
Azt is, mind, ami még válaszra vár!

Rosszindulat, pletyka, és harag!
Elhamarkodottság: el vele!
Polcok ürülnek, tisztulnak falak:
Nem ágál senki sem ellene!

Ami már elmúlt, mehet a lomra!
Átválogatjuk az emléket!
Nincs szükség itt a bánatra, gondra!
Ki dobjuk a sok “nem szépet”!

Porolunk, súrolunk, rend lesz a fejben!
Szösszenve szálnak a porcicák!
Békül a lélek, és nyugszik a szellem,
Elpakolva – elvben – a holmiját…

Helyére kerül minden a csendben…
Az agy ma dolgozott emberül…
Az elme nyugtázza helyét a rendben,
És a lélek álomba szenderül…

Álmodik minden, valami szépet…
Ugyanaz minden, de érdekes:
Reménytelibb, tisztább az élet…
Tavasz van! Végre már: végleges!

Mány, 2026. március 23.

Kép forrása: MI






2026. március 14., szombat

Nélküled

 Catelyn:


Nélküled


Összedőlt a világ. A romok felett állok.
Szívemben érzem, a "nem lehet"-re várok...
De nem tudok elmenni. Lehetetlen lépni...
Nem tudom, hogy lehet hiányoddal élni?


Összedőlt a világ. Kóválygok a csendben.
Hazudnék -hinnéd-e? - velem minden rendben!
Mosolyogva hintenék homlokodra csókot...
Kívánva, legyél majd helyettem is boldog!


Elhinnéd? Nem hiszem. Nyitott könyv a lelkem...
Rommá lett zúzva most minden álmom, tervem...
Semmivé foszlott veled sok reményem,
Lelkedért kapkodom, bízva, még elérem!


De hiába nyújtózom, markolom a semmit...
A szívem még nem fájt az életemben ennyit,
Perelek az élettel, sikoltva, kiáltva!
Adjon vissza téged! -esdem, de hiába...

A tegnapot akarom! A múltat, mikor voltál!
Öleltél, becéztél, bármi bántott: szóltál!
Kívántál, álmodtál, esetleg tévedtél...
Mindenestül vágylak, úgy, ahogy léteztél!

Nem vagy itt... Nem leszel... Nem vigasztal semmi...
A hitem nem békít meg, nem motivál lenni...
De élnem kell, tudom... Van még kiért élnem...
Élünk... Nélküled... Nem értve, te mért nem?

Összedőlt a világ. Az én világom. Minden!
Vigaszom jelenleg -honnan lenne?- nincsen...
Szeretném, ha úgy lenne, ahogy eddig... Régen...
Haladnánk az életben, együtt, kéz a kézben...


Összedőlt a világ. Folytogat a gyászom...
Tudod, amíg élek az érkezésed várom...
Nem akarom hinni, azt amit nem lehet,
Félek, a fájdalom engem is eltemet...

Buszon, 2026. március 10.





p forrása: MI