Catelyn
Tovább!
Miért nem lehet emelt fővel tovább lépni a tegnapon?
Javítani -nem örökre szól tán - mindig lesz újabb alkalom!
Tovább lendülni azon, amin sokak szerint most nem lehet,
Mielőtt a megkeseredés bárkit megfojt és eltemet...
Ma másképpen szép a reggel, máshogy finom a reggeli?
A szomszéd, mivel nem értett egyet, nem is annyira emberi?
Nem az történt, nem így kéne, meglátjátok, "mi megmondtuk"!
"Ne sírjatok két hét múlva, bánkódva, hogy: mi nem tudtuk..."
Pedig elmúlt már a tegnap. Sorban állnak a holnapok...
Éles késként szállnak a légben a fájdalmat okozó mondatok...
Sebek szakadnak, a lelkek mélyén keserű könny és vér fakad...
Szinpadias sóhaj, panasz: "Változtatni... Csak... Hát nem azabad!"
Nincsenek már okok és érvek, az észrevétel is elfogyott...
Van, aki a jelen időbe átlépni eddig még nem tudott...
"Legyen, ami volt, megszoktuk szépen, átkozott, ami változik!"
Bűnös mind, aki a múlt árnyából jövendő szépet álmodik!
Nem ma, és nem két hét múlva... Csodák régóta nincsenek...
Megóvni a megóvandót - ki mondja meg mit? - intenek...
Másként látja? Mást gondol tán? Másmilyenek az elvei?
"Bolond, aki más ostobáknak álomképeit kergeti!"
Pedig talán nem lesz majd rossz... Kell néha egy kis változás!
Habár nálunk - magyar honban - derűt látni már nem szokás...
Nem lenne baj... Nem is lehet állandóan csak nevetni!
De azért mégis... Egy csöppet csupán... Illene egymást szeretni...
Tatabánya, 2026. április 15.
