Catelyn:
Voltamnak
Kedves, rendes kisleány! – Aki voltam régen…
Elszaladt az idő a fejed felett szépen!
Nem is vagy már kicsike, rendes is csak néha…
Nem kacagtat könnyekig, semmiféle tréfa…
Nem csodálsz rég bogarat, nem számolgatsz szirmot…
Nem suttogsz a Hold fülébe, éjjelente titkot…
Nem csapkodsz a szárnyaddal, rég nem akarsz szállni...
Az vagy, akivé igazán nem akartál válni…
Nem viselsz már koronát, nem jön hintó érted…
Nem olyan az életed, mint ahogy azt kérted…
Nem kergetsz már álmokat, a megszokottat járod…
És a tarka életet csak szürke fényben látod…
Mégis, kedves kisleány – aki voltam régen…
Örökké nem játszhatsz kint, a napsütötte réten…
Fel fogsz nőni -úgy bizony! – , már tudom, ez a sorsod…
Legyen időd játszani majd – ahogy volt régen!
Örülj a napsugárnak, esőnek és hónak!
Csodáld, hogy a tó vizén csendben ring egy csónak…
Számolj este csillagot, súgj titkot a Holdnak…
Álmodj reményt – hinned kell – hogy szebb lesz majd a
holnap!
Tatabánya, 2025. június 2.
Kép forrása: MI
