Azt hiszem...

 Catelyn: 

Azt hiszem...

Azt hiszem, néha kell egy pofon, hogy legyen miből talpra állni!

Motiváció, új élet célok, vágy valamit csak megpróbálni!

Szembesülni a nehézséggel, keserű mosollyal tovább lépni…

Azt hiszem, hogy -igazából- bánat nélkül nem lehet élni…

Azt hiszem, hogy néha kell, hogy az élet durván fejbe vágjon!

Kell a lecke, kell a bánat, kell, hogy néha minden fájjon,

Mert különben elfelejtjük, a jó nem terem meg magától,

És nem lehet örömet tépni utak mentén álló fákról…

Azt hiszem, hogy néha kell, hogy az élet nehéz legyen!

Nem lenne különben oka, hogy az ember bármit tegyen,

Hiszen de jó lenne csak úgy a létezés kedvéért lenni,

És ami rossz, ami nehéz, mindent könnyen elfeledni…

Azt hiszem, hogy néha-néha szükségünk van ölelésre…

Türelemre, szeretetre, gyengédségre – nem kevésre…

Kell, mert hogyha jön a pofon, nagyon nehéz talpra állni,

Sokszor kell a támogatás, bíztatás, hogy nem fog fájni!

Azt hiszem, hogy néha kell, hogy egyszerre legyen itt minden!

Néha el kell mélyülni a hitetlenből fakadt hitben…

Reménykedni kell, és hinni, hasznunkra fog minden válni!

Minden rosszban keresve lehet csak a jót megtalálni!

Tatabánya, 2025. január 29.

Kép forrása: MI

Szabadnak születtem

 Catelyn:

Szabadnak születtem

Szabadnak születtem, az én életem élem!

Szabad akaratomból az én hibáim vétem,

És magamat okolom, mert nem hibás más, senki!

Az én érdekemben is csak én tudok mit tenni!

Szabadnak születtem, gyönyörűen, vadon!

Szerelemből testet öltve egy régen volt-napon...

Egy rövidke gyönyörért de nagy ár egy élet!

Nem adott cserébe elegendő szépet...

Szabadnak születtem. Akartam-e élni?

Lenne lehetőség a "nincs"-be visszatérni?

De csak úgy mint hogyha sosem lettem volna,

Nem mint volt, csak -de kár- megfeledkeztek róla...

Szabadnak születtem. Szabad vagyok. Talán...

Hiába kopogok a sok "nem lehet" falán...

Tétován toporgok, át akarok menni!

Kiskapukat kutatok, megpróbálok tenni...

Szabadnak születtem, de a magam rabja vagyok!

Az általam felhúzott akadályok nagyok,

Lépni kell nagyokat, nekifutni, szállni...

Legyőzni önmagam, mindent megpróbálni!

Szabadnak születtem. Szabad leszek újra!

Nem tör le -felállok! - a világ minden búja!

Szabad leszek egyszer, mert az akarok lenni!

Az én célom, és ezért csak én tudok tenni!

Tatabánya, 2025. Január 27.

Kép forrása: MI

Memento mori!

 Catelyn:

Memento mori!

Memento mori! Mert eljön az a nap!

Amikor, aki voltál, mindent hátrahagy!

Elindulsz a hosszú útra, és nem tudsz már mit tenni!

Abból, amit megalkottál, nem marad meg semmi!

Memento mori! Ki tudja mikor, hogy?

A hátralevő időd -tudod - percről-percre fogy...

Ne számolgasd, nincs értelme, ameddig tart, tartson!

Ne akard megtudni korán, mi vár a másik parton!

Memento mori! Hiszen nincsen mitől félni!

Lehetőséget kaptál így vagy úgy, de élni!

Nagyon sok döntésedet meg fogod majd bánni!

Hiába minden, elkéstél, már nem tudsz mit csinálni!

Memento mori! Mindegy. Egyszer úgyis vége!

A gátlásaidat azért ne söpörd mégse félre!

Légy jó, önmagadért, hiszen másnak úgysem számít!

Mindegy hogy a Pokollal vagy a Mennyországgal ámít...

Memento mori! Meghalunk mind, ennek így kell lenni!

Elfogadom, és nem akarok ellene semmit tenni!

Legyen, ahogy lennie kell, de annyira mégsem várom...

Tart ameddig, de az élet-utat a magam kedvéért járom!

Tatabánya, 2025. Január 25.

Kép forrása: MI

Beköszönő

 Catelyn:

Beköszönő

Kicsi vagyok, nem igazán értem még a világot!

Nem volt időm megszagolni minden egyes virágot!

Kíváncsiságom nem enged minden percben félni,

Úgy indultam el az útra: lesz majd hova térni!

Üdvözöllek titeket most, ismeretlen nagyok!

Ne bántsatok, láthatjátok milyen apró vagyok!

Nem is olyan régen jöttem közétek világra!

Tanítsatok, ne legyen az életem: hiába!

Annyi minden van, amit majd szeretnék én tudni!

Forgolódni, kúszni-mászni, lépegetni, futni...

Mindet felfedezni, sok-sok csodát látni,

És majd valamikor jó emberré válni...

Tiszta lapként jöttem, nem tudok rám írni...

Most tanulok mosolyogni, nevetgélni, sírni...

Idegenektől függök, és ha majd nagy leszek,

Ahogy megmutatták mindent majd úgy teszek!

Legyetek jók hozzám, jó leszek majd én is!

Neveljetek szívvel, kis szigorral mégis...

Olyan leszek amilyenné felnevelnek engem...

Nagyon fájna ha valaha csalódnának bennem!

Most még úgy gondolom: jó szeretnék lenni!

Csakhogy fogalmam sincs, mit és hogy kell tenni.

Tanítsatok engem csakis szépre, jóra...

Törődésre, kedvességre, simogató szóra!

Óbarok, 2025. Január 23.

Kép forrása: MI

Belefáradtam...

 Catelyn:

Belefáradtam...

 

Bele fáradtam már, hogy mindig megfeleljek...

Legyek éppen elég! Vagyok, aki vagyok!

Az sem foglalkoztat, hogy bárkit érdekeljek,

És hogy önmagamból vissza végül mennyit kapok...

 

Nem akarok többé megváltozni másnak!

Ha nem vagyok jó pont így, máshogy se legyek!

Nem érdekel, az sem, ha figyelnek, ha látnak,

És új pofonért helybe többet nem megyek!

 

Magamnak sem akarok megfelelni többet.

Megbékéltem, de ha kell – csak értem- változok!

Jó sok hibás döntés, hamvába holt ötlet,

Álom, amit ha kell önmagamból áldozok...

 

A fizikai lényem még zavarba jön néha,

Szégyenkezik, reszket, halványan pirul...

A kővé dermedt lélek, dacoskodón néma,

De megfáradtan végül békébe simul...

 

Összeolvad énné ez a furcsa páros,

Legyek elég éppen, hiszen nekem jó vagyok!

Persze lehet, hogy eme gondolatom káros,

Eldöntik majd ezt is a jövő- holnapok...

 

De szerintem akkor is jó leszek magamnak,

Megfelelnem többé már senkinek se kell!

Problémák és gondok akkor is akadnak,

Csak más véleménye -rólam- már nem érdekel!

 

Belefáradtam. Hogy mit gondol a másik.

Belefáradtam. Hogy mit kéne tegyek.

Belefáradtam. Talán ő csak játszik.

Épp ideje -érzem- , hogy önmagam legyek!

 

Óbarok, 2025. Január 16.

Kép forrása: MI

Ha menni kell...

 Catelyn:

Ha menni kell…

Ha menni kell, nem búcsúzom! Elindulok, csendben…

Higgyétek -hitetek szerint –, velem minden rendben!

Ami volt, van, vagy lesz, nem fog többé fájni!

Csillagok közt, fény sugáron, halkan fogok járni…

Ha elbúsultok, megijedtek, valamitől féltek…

A semmi csendben koppannak fel hallhatatlan léptek…

Elkísérlek, ameddig kell, egyedül nem lesztek…

És támogatlak – ha senki más nem – akármit is tesztek…

Ha menni kell… Tudjátok, hogy mit is mondtam volna…

Mintha búcsúm szelíd hangon, szívetekben szólna…

Vígasztalva – talán fáj még - ,de nem érdemes sírni…

Nélkülem is – jöjjön bármi – ki fogjátok bírni!

Nem szabad majd keseregni, a jövőtől félni!

Megdorgállak – a csenden túlról – mindig kell remélni!

Ha pedig öröm ér, tudjátok: nevetek!

Ott leszek – amikor kell – a semmiből, veletek…

Ha menni kell… Nem búcsúzom! Nem kellenek szavak…

Nem jelent vigaszt annak, aki hátra marad…

Ne keseregjen senki, mit mondott még volna…

Hallom én is, szavak nélkül, mintha szívből szólna…

Ha menni kell… Ha nem leszek több, mint egy foszló emlék…

A múlt homályból felbukkanó, néha-napi vendég…

Nyomotokban bukdácsoló, halványuló árnyék…

Nem búcsúzom, vegyétek úgy, mintha mindent látnék…

Bicske, 2024. december 30.

Kép forrása: MI

Fogadalmak

 Catelyn:

Fogadalmak

Úgy döntöttem, hogy jövőre, amit tudok, megteszek!

Ugyanilyen keseredett -ahogy voltam- nem leszek!

Megértem majd – bármi áron – ahogy van, a világot!

Életben tartok – talán – egy nyomorult virágot…

Elolvasok több száz könyvet, vagy legalább negyedét…

Megismerem egy-két mütyür lényegét, és szerepét…

Bólogatok, akkor is, ha tudom, minden tévedés,

És bájmosollyal örvendezek, de szuper a létezés!

Megtanulok táncolni is, mind a két bal lábammal!

Áttörtetni tömegeken -tüntetve -a vállammal!

Nem torpanok meg ha esik, mit nekem a zivatar!

És ha beszélnek is rólam -a hátam mögött – nem zavar!

Megígérem -elő fordul néha majd –, hogy hallgatok!

Kevesebbet okoskodok – sok van, amit nem tudok!

Megígérem – önmagamnak – ahogy tudok, jó leszek!

Felesleges terhet többet vállaimra nem teszek…

Más örömén irigykedni – nem szokásom- nem fogok,

Ahogy eddig tettem, velük örülök, hogy boldogok!

Megbecsülök minden fentről csepegtetett csöppnyi jót,

Ha unatkozom összedobok – kisujjból – egy űrhajót!

Önmagamért megtanulok majd valami fontosat,

Rendszerezni – de nehéz lesz – valahogy a dolgokat!

Megfogadom – de szeretném! – élvezem az életet,

És megtöltöm tartalommal a tova szálló éveket!

Tatabánya, 2024. december 29.

Kép forrása: Saját évbúcsúztató vers +MI generált kép