Álmodozó

 Catelyn:

Álmodozó

Attól tartok álmodom, de felébredni félek!

Túlcsordul az izgalom, és megreszket a lélek!

Borzongat az érzés, lehet hogy változom?

Miért? Miért ne? Talán... De nem tudom...

Mindig úgy éreztem, hogy lent, a földön állok!

Most ezüst-fényes szárnyakon felhők között szállok!

Magasba emelnek, az égig a vágyaim?

A remény a jövőből kuncogva rám kacsint...

Utánam nyúl hirtelen több millió kétség!

Megijeszt, a magasból leszakít a mélység!

Semmivé foszlanak a hold-sugár szárnyaim...

Nem elég erősek -félek- a vágyaim...

Két lábbal újra a valóságon állok...

Mindent a régi, megkopott fényben látok...

Miért? Miért ne? Talán... Már nem tudom...

Ne ébressz fel kérlek, ha látod, hogy álmodom!

Tatabánya, 2025. március 14.

Kép forrása: MI

Nosztalgia

 Catelyn:

Nosztalgia

Mennyivel könnyebb volt gyereknek lenni!

Gyermeki bánatot könnyen feledni,

Oltalmazó árnyak közt kézen fogva járni,

Két lábbal csillagfényen, egyenesen állni...

Széllel szaladni, eltáncolni virágot

Átszínezni semmivé a végtelen világot!

Látni azt amit a felnőttek már soha,

Tanulni, hogy mindennek van valódi oka...

Hinni a csodákban, a meséket remélni

Az elérhetetlent is könnyedén elérni!

Érezni az álmot, simogatni száz illatot,

Becézve lehívni az égről egy csillagot...

Jó lenne kicsit újra gyerek-testben élni...

Puha, otthon-fészekbe -mint régen- hazatérni...

Mesét követelni, azt az egyet, minden este!

Amíg álmok közé hullik gyermek-énünk teste…

Jó lenne újra kicsit gyermekként játszani,

Rövid időre, de tényleg boldognak látszani,

Nem összeroppanni a felnőtt súlyok alatt,

Nem figyelve reszketve száz tornyosuló falat...

Jó volna... Akkor még nem voltak határok!

Voltak -valóban- őszinte barátok...

Biztonságos volt és egyszerűbb az élet...

Bár visszakaphatnék minden elpocsékolt évet!

Tatabánya, 2024. május 22.

Kép forrása: MI