Catelyn:
Kék-vers
Előfordul néha, hogy kékeket
álmodom...
Kék rétek égszínkék birkáit
számolom...
Királykék még a kora esti ég
is...
Nyugodt hely, valamitől félek
kicsit mégis...
Kis, kék madár megpihen,
táncolva egy ágon.
Követném keresztül bokrokon és
árkon!
Vezet valahova, a kék fák közé
szállva,
Csicseregve közben:
szerencsétlen! Gyáva!
Érzem, sejtem, tudom a
lelkemben: álmodom!
Hogy miért lett minden kék, azt
viszont nem tudom...
De ha nem ébredek fel... Ameddig
tart az álom...
Végig a végtelen kékességet
látom...
Kék a tisztás, ahova a kis kék
madár vezet.
Kék virágok szirma felett kék
lepkeszárny rezeg.
Kék az ég, a fű, a fény, és
kék még a szél is...
Kék vagyok úgy érzem, furcsa
módon én is...
Alakot vált a madár közben
szépen, csendben...
Kék lelkem hű mása, aki itt él
bennem...
Rá sem kellett néznem, tudom,
hogy én vagyok,
És kéklőn helyeselnek a csupa
kék csillagok...
Kék madár, kék leány, lelkem
pöttöm része!
Átölel, bíztatón: mikor
veszed észre?
A boldogség kékje ez, jól
elrejtve benned!
Jogod van... Képes leszel...
Kell boldognak lenned!
Valahogy máshogy kék azóta az
álom...
A kicsiny kék madarat
szívdobogva várom,
Hogy suttogja szelíden, nincs
itt mitől félni!
Képes vagyok bátrabban és
szabadabban élni!
Eddig is én voltam magamnak a
határ...
Aki mindenfelé csak magas falat
talál...
De a lelkemben kinőttek közben
a szárnyaim,
Csak hinnem kell és felemelnek
az égig a vágyaim!
Kék égen, kék felhők között,
kék szárnyakon szállok!
A kék világból azóta sokkal
többet látok!
Nem hittem, hogy ennyi boldogság
van bennem!
Pedig valamikor én is boldognak
születtem!
Megkeseredett minden, az évek
során mégis...
Keserű-kék lettem -most már
tudom -én is...
De megváltozott bennem a lelkem
kéklő része!
Békességet áraszt, bár más
nem vette még észre...
Előfordul néha, hogy kékeket
álmodom...
Kék rétek égszínkék birkáit
számolom...
Ébren nem láttam még soha
ennyi kéket!
Most már látom én is a benne
rejlő szépet!
Óbarok, 2023. 10. 13.
