Catelyn:
Holnap?
Érdeklődés hiányában a holnap elmarad!
Bárcsak tudtam volna róla már hamarabb!
Reggel – azt hiszem-, hogy fel sem keltem volna!
Vagy a hangszóróból most heavy metal szólna!
Ha tudom, akkor talán ma dolgozni sem megyek!
Kit érdekelnek azok a dokumentum hegyek?
Tudom, hogy a munka nem végzi el önmagát,
De szórakoztam volna egy utolsót legalább!
Hogyha most mindenki a telefonon lógna,
Az utolsó beszélgetés vajon miről szólna?
S ki a közelben él, annak jut még egy ölelés?
A sok „nem érek ráért” szerintem túl kevés…
Életemben eddig sok mindentől féltem…
Most kell rádöbbennem, hogy még nem is éltem?
Annyi minden van, amit szeretnék még látni,
De nem lesz többé időm a világot bejárni!
Sírtam eddig eleget és nagyokat nevettem!
Azt hiszem, örülök, hogy volt, akit szerettem…
Mégis, éppen miattuk fog a holnap fájni…
Milyen érzés lehet sosem volttá válni?
Ide-oda csapong szeleburdi eszem!
A telefonra téved tétován a szemem…
Magamban számolom némán a perceket:
Mennyi van még hátra addig, míg nem leszek?
Most érzem igazán, mennyit ér egy óra!
Néhány pillanat pár kedveskedő szóra…
S most, amikor tudom: a holnap már nem jön el:
Felsikolt a lelkem: a holnapnak lenni kell!
Meg fogok becsülni minden egyes napot!
Bölcsen kihasználok minden pillanatot!
És ha a holnap egyszer igazán nem jön el,
Megbánás nélkül, nyugodtan megyek el…
Óbarok, 2021. november 19.
