Szerzői jogvédelem

Az itt megjelent írások a szerző (Catelyn), vagyis én saját írásai(m), ezért a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény alapján szerzői jogvédelem alá esnek. Megtiszteltek vele, ha kifejezitek véleményeteket (akár negatív akár pozitív), de egyúttal szeretném kérni, hogy ha megosztjátok műveimet, legyetek kedvesek feltűntetni engem, mint szerzőt. Köszönettel: Catelyn
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: önkritika. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: önkritika. Összes bejegyzés megjelenítése

2025. augusztus 17., vasárnap

Férjhez megyek

 Catelyn:


Férjhez megyek

Férjhez megyek, úgy döntöttem! Mert amúgy is, miért ne?
Sokan mondják, ezért-azért, így vagy úgy, de megérte!
Habár azt is sok állítja, hogyha újra kezdhetné,
Csak ő tudja, mi az oka, de biztos, hogy nem tenné!

Persze nem úgy akárkihez, legyen rendes, egyedi!
Olyan aki nem szíd, nem bánt, a hibám is szereti!
Legyen gazdag, egészséges, jó kedélyű, humoros...
Az sem baj, ha egész ritkán, egy kicsikét gunyoros...

Legyen bátor, győzzön sárkányt, vagy csak főzzön valamit!
Az sem hátrány, hogyha néha önszántából takarít!
Jól áll kezében a seprű, lapát és a felmosó!
Nem borzad a szivacs láttán: férfi kézbe nem való!

Nevezzen el csillagokat, építsen egy palotát!
Vagy csak fesse szépen csendben újra át a kis szobát!
Töröljön port, mosson csillárt, pucoljon meg ablakot!
Romantikus szándékkal meg vásárolni andalog...

Elviseli -muszáj neki - minden egyes szeszélyem...
Velem marad -úgyis ha a miértjét már nem értem...
Mert cserébe ennyi mindent én magam sem adhatok...
Tök nyugodtan állíthatom: tökéletes nem vagyok!

Na jó, ő se legyen tökély- talán nem is lehetne...
Ez a pár-választás dolog úgy tűnik, csak szerencse...
Férjhez megyek, előbb-utóbb, vagy talán nem, ki tudja?
Szerencsétlen szegény pára, ki személyem ki fogja!

Úgy döntöttem, férjhez megyek! Vagy talán nem, nem tudom...
Azt hiszem, hogy megérteni ezt a dolgot nem fogom...
Néha olyan jó is lenne, valakit csak szeretni...
De nem tudnék közös múltat mosolyogva temetni...

Talán így jó, és ha egyszer -tényleg! - újra kezdhetném,
Remélem, nem gondolnám úgy, hogy így inkább nem tenném...
Lehet észbe kapnék -jókor!- hogy az élet változik?
Egyet tudok tönkre tenni, nem lesz később második!

Persze, ez az én életem, mea culpa, én vétkem...
Hogy is tudnék jól dönteni, az egészet nem értem!
Nem baj, majd csak lesz valahogy... Vagy így vagy úgy, nem bánom...
Csak azért egy kicsit bosszant, hogy a jövőt nem látom...

Soltszentimre, 2025. augusztus 12.

Kép forrása: MI