Catelyn:
Virág-nyelv
Mit mondanának a virágok, ha tudnának beszélni?
„Szívtelenség egy vallomásért bennünket letépni?”
Nézz a hervadó virágra, hogy hullik száraz szirma…
Mintha fájdalmában tiszta szirom-könnyet sírna…
Mit mondanának a virágok, ha megértenénk őket?
Örülnének, hogy megörvendeztetnek minket, nőket?
Tudják vajon a virágok, hogy van saját nyelvük?
A szín-szám-fajta miértjébe a titkainkat rejtjük…
Ha én virág lennék, tudom, hogy szeretnék élni!
Nem érteném, miért kellett a halálba tépni?
Állott vízben haldokolva hullna szirom-könnyem,
Magammal vinném titkomat az illat-fosztott csöndben…
Ajándékba virágot nem adok és nem kérek!
Minden virágszálban szép a benne rejlő élet!
Megcsodálom az üde és harmatos szirmokat,
Kiolvasva a bennük rejlő, meseszép titkokat...
Hiszen én is szeretem a virágot a réten!
Szeretem a jégvirágot -de kizárólag télen!
És tudom, hogy a virágok mind jelentéssel bírnak,
Csak jobban örülök, ha nekem képeslapot írnak…
De a legjobb az élő szóval fülbe súgott titok!
A bennem mélyen rejlő kamasz pironkodva vihog…
Hajolj közel hozzám, halkan megsúgom válaszom:
Szívem minden szeretetét neked örömmel átadom!
Óbarok, 2023. január 19.
