Szilánkok

 Catelyn:

Szilánkok
 
Üvegszilánkkal dekorált járdák
Homályba fakuló mámorok…
Hátrahagyott társak, rég felnőtt árvák…
Felejtésre szánt falvak, városok…
 
Rengeteg „régen, de jó volt” emlék!
Felbukkanó, illékony árnyalak…
Ki tudja, hogyan volt – kótyagos esték…
Borgőzös üdvözlés: Vártalak!
 
Egy korty, meg még egy, aztán a semmi…
Majd lesz valahogy… Kell legyen!
Fel kell majd ébredni, tovább kell menni!
A holnap már alakul egy jobb helyen…
 
Képlékeny jövőben rejlik a remény…
Kell valami, amit még hinni tud!
Lehet az élete durva, és kemény,
És önmaga, ki elől esdve fut…
 
A kezében üveg… Akár le is tehetné,
De kezeit hajtja az indulat!
Odavágja -durvábban, mint azt szeretné,
És nem inti józanság: nem szabad!
 
Üres kezekkel áll. Az alkotást nézi… Szikrázó szilánkok szerteszét… A kép boldogtalan, ő is az- érzi... Megbánta -jobban, mint sejtenék...
 
Elmúlt egy új nap, nem változott semmi.
Hazaindul. Talán még van hova…
Terve van. Rengeteg. Csak erő nincs tenni…
És elhiszi hogy nem is lesz soha…
 
Mégis… Talán, eltöpreng néha:
Tarthatna végül is szünetet!
De a kétségbeesése kínzóan néma,
És a kezébe csempész egy üveget…
 
Tatabánya, 2025. december 2.