Újévi köszöntő

 Catelyn:

Újévi köszöntő

Jelenleg még talpon állok,

Vezérel a szeretet:

Még mielőtt bepiálok,

Legyen áldott kezetek!

Szemetek meg legyen nyitva:

Mindig szépet lássatok,

A boldog élet legfőbb titka:

Nyitott szívvel járjatok!

Ne gondoljatok a rosszra,

Az óév majd elviszi.

Az új meg a jókat hozza,

Szerencsés, ki elhiszi!

Ne fájjon majd nektek semmi,

Nevessetek nagyokat!

Legyen erő mindig tenni,

Élvezni a napokat!

Kívánok még egészséget,

Nagy halom pénzt, szerencsét!

Ifjonc hévet, reménységet,

Meleg otthont, kemencét!

Lovat, hintát, hintalovat,

Aranygyapjas barikát,

Kitartásból nagyon sokat,

Fából készült karikát!

Cukit, csokit, édességet,

Meg még sok-sok egyebet!

Szelíd létet, békességet!

Minden jóból eleget!

Szóval most még józan fejjel:

Legyen jobb az évetek!

Kívánok e csöppnyi verssel:

Jövőre jobb életet!

Tatabánya, 2025. december 31.

A videó fapados, a zenét pedig a  Suno szolgáltatja hozzá. (valamiért csinált mulatós verziókat is, de nem jött be, főleg mivel nem is kértem tőle ilyesmit). 

Jövőre...

 Catelyn:

Jövőre…

Jövőre az ünnepek elől világgá megyek majd, azt hiszem!

Legalább majd nem zavar senkit, ha magamba fordulva hisztizem…

Mézeskalács, fahéj és fenyő, narancshéj illata fojtogat…

Sulykolják, hogy örülni kell most, másfélét érezni nem szabad!

Mindenfelé -szeretni kell most! - csinosan dekorált idézet…

Üzenet, mihez száncsengő trilla és szarvasbőgés a kíséret…

Tömeg, akkora, hogy merre járok, fordulni, lépni már nem lehet…

Reklám – vegyél! Szükséged van erre! - nyomás, ami már eltemet…

Szeress! Szeress! Mindenkit! Most kell! Utálni ott van a többi nap…

Szeresd azt is, akit amúgy nem, mert ha a Jézuska rajta kap!

Pedig aztán ő az, ki érti, és tudja kiről mit gondolok…

Mosolyogni – csak mivel illik – ha őszintén nem megy, hát nem fogok!

Fényes most minden, más is kell lássa, ünnepel -van is mit- most a nép…

Hiszen ünnep van, ilyenkor minden -ami máskor fáj – szinte: szép…

Pedig az élet nem csak egy pár nap, nem csak ekkor kell szeretni!

Mindennap van valami jóság, egy csipetnyi öröm, ok nevetni…

Minden felé, gyertya, lámpa, mécses, csillag és fényfüzér…

Üvölti némán az éjszakába: kinek az ünnepe mennyit ér!

Nem is lenne ünnep, ha mások nem látnák, amit most posztolunk…

Ünnepelni, az ünnep kedvéért -miért is? - régóta nem tudunk…

Szóval jövőre egy csöppnyi szigeten, a hangulatom meg én leszek!

És minden percet szelíd derűvel -ünnepi mélával – élvezek!

Nem mintha zavarna, hogy ünnepel más – úgy, ahogyan én már nem tudok…

Borzaszt ez az álszent valóság, jobban teszem, ha elfutok…

Jövőre a napfényes parton, az ünnepélyes csend meg én…

Hallgatjuk, ahogy dalol a hullám, és vidáman szikrázik rajt a fény…

Este pedig reszketve kelnek táncra a Hold és a csillagok…

Béke lesz majd a világon, bennem, és mindenhol, ahol én vagyok…

Ünnepelek majd valahol, messze… A magam módján, csak csendesen…

Talán nem úgy, ahogy most illik... elő van írva... kell... rendesen…

De ünnep lesz majd, igazi ünnep! Amihez nem is kell fényfűzér…

Jövendő békém, szelíd reményem – nem cseréllek el semmiért!

Mány, 2025. december 22.

Kép forrása: MI