Szerzői jogvédelem

Az itt megjelent írások a szerző (Catelyn), vagyis én saját írásai(m), ezért a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény alapján szerzői jogvédelem alá esnek. Megtiszteltek vele, ha kifejezitek véleményeteket (akár negatív akár pozitív), de egyúttal szeretném kérni, hogy ha megosztjátok műveimet, legyetek kedvesek feltűntetni engem, mint szerzőt. Köszönettel: Catelyn
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: hold. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: hold. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. május 4., hétfő

A hold látogatása

 Catelyn:

A hold látogatása

Ablakomon a telihold tegnap este belesett.
Azt sem tudom, hogy engem, vagy más valakit keresett?
Nem értettem, odafentről, mi lehet oly érdekes,
Hogy épp az én ablakomba kukucskálni érdemes?

Néztük egymást, én meg a Hold, keresztül az ablakon.
Nem hinném, hogy ez lett volna a legelső alkalom…
Ismerte a kis szobácska, minden egyes szegletét,
Láttam, ahogy szórta magát, az üvegen át szerte szét…

Éjfél körül járhatott már, vagy tán kicsit korábban?
Feküdtem az ágy ölén, a szűkre szabott szobában…
A takaróm ölelt csendben, ringatott a fáradtság,
Semmivé vált percek alatt az idő és a távolság…

Nem is vettem észre, mikor álom szállt a szememre!
Csalogatott, a magasba, fel, magához, nevetve!
Álomport szórt pilláimra, suttogott halk éneket:
Aludj szépen, békességben, álmodj közben szépeket!”

Nem volt holdfény, nem volt üveg, nem volt többé kis szoba.
Eljutottam oda, hova ébren nem jutnék soha!
Nagy vidáman kiáltottam – tudják meg hát! – itt vagyok!
És rám kacagtak csengő hangú csillámporos csillagok…

Ablakomon tegnap este a telihold belesett…
Nem sokáig nézelődött, úgy hiszem, hogy sietett!
Fent az égen járta útját, jól tudta, hogy mit csinál!
Vajon benéz újra hozzám, este, hogyha erre jár?

Tatabánya, 2026. május 4.

A kép forrása: MI




2023. április 20., csütörtök

Holdfény

 Catelyn:


Holdfény


Szelíden csábít a telihold fénye,

A lelkem kitárja a szárnyait!

Önmagam rejtett, misztikus lénye,

A világba sikoltja vágyait!


Ott él bennem, elrejtve, némán,

Suttogva szórja az átkokat!

Bilincsbe verve, megkötve, bénán...

Melyikünk vajon az áldozat?


Én alkottam, vagy belőle lettem?

Magam elől rejtem el magamat?

Én vagyok a test, ő pedig a lelkem,

És én emeltem köré a falakat?


A világot tőle, vagy őt a világtól?

Kit védek kitől, kit bujtatok?

Támadok, vagy támadnak ezer irányból?

A saját kezeim által fulladok…


Mea culpa, igen nagy vétkem…

Kinek a bűne, hogy létezek?

Hibás döntések, reszkető szégyen,

Örülnöm kéne, hogy élhetek?


Örülnöm kellene! Örülök. Néha...

De többnyire inkább csak úgy teszek…

A bennem élő sötét-én néma,

Ha felszínre tör, félek elveszek!


Érzem, tudom, hogy ő is a részem!

Valahol magamban ő: én vagyok!

Fényes telihold, a csillagos égen-

Hajolj le hozzám, nézd, itt vagyok!


Hajolj le hozzám, emelj fel engem!

A lelkem kitárja a szárnyait!

Van valami sötét -érzem – itt, bennem:

Ami a fülembe suttogja vágyait…


Vágyom már én is, és parancs az óhaj,

De rettegve sikoltom: Nem lehet!

Ajkamon libben át a belőle-sóhaj,

Én vagyok az, aki eltemet…


Rossz és jó vagyok, a vég és a kezdet,

Egyszerre semmi és végtelen…

A lelkem mélyében sötét vágy reszket,

És derűsen kacag, ha vétkezem…


Óbarok, 2023. 04. 05.


2023. január 9., hétfő

A holdbéli ember

 Catelyn:

A holdbéli ember Fent a Holdon öregember él magában, egyedül... Hogyha éppen kedve szottyan altató dalt hegedül... Csillag-lányok táncra kelnek zenéjére hirtelen, A Hold halvány fény-udvara mesebeli bálterem... Miért él ott magányosan? Azt a mese nem írta, De szemeit -sajnálatból- kislány-énem kisírta... Rossz lehet fent a magasban, magányosan, egyedül... Milyen szomorú dal lehet, mit magának hegedül! Hogyan ment fel? Talán vitték könnyű léptű angyalok? Csalogatták tündér fénnyel hívogató csillagok? Nagyon hosszú létrája volt, az égig felért egészen? De hogy mégis miért ment fel, a mai napig nem értem... Vajon visszajönne közénk újra, hogyha lehetne? Vagy inkább magányosan ott maradni szeretne? Vajon ott van még a Holdon, vagy azóta elrepült? És amikor költözködött, útközben is hegedült? Mesét mondtak, hogy a Holdon öregember éldegél... Teliholdkor hallgatózom, hátha hallom, mit mesél... Előfordul az is, hogy csak altatódalt hegedül... Ugyanolyan szomorúan, önmagának, egyedül... Néha azért integetek: nézz csak le rám, itt vagyok! Ha nem is olyan közel hozzád, mint a fényes csillagok... Én vagyok az egyetlen ki hallotta még a mesét, Hogy a Holdon régóta egy öregember éldegél?

Óbarok, 2023. január 7. Óbarok, 2023. Január 7