Furcsa-fohász
Adj türelmet, Istenem, legalábbis önmagamhoz!
Adj időt, hogy fel tudjak nőni minden feladathoz!
Adj kitartást, hogy ne temessen magába a harag,
És adj erőt, hogy ne áradjanak belőlem méreg-szavak!
Adj nyugalmat, hogy képes legyek magam is másnak adni!
Emberséget, hogy képes legyek embernek maradni!
Ha túlcsordul a fájdalom, fakassz belőlem könnyet,
És cseppents mellé hamis vigaszt, hogy kicsit talán könnyebb...
Nem kérek többé Istenem, hiába való álmot!
Látod, kissé tántorogva, de a valóság talaján állok!
Nem mondom, azért jól esne egy kicsivel több remény...
Tiszta hit, hogy igazságos a létezés -bár kemény...
Túl sok lenne Istenem, tényleg, amit most kérek?
Beszélgessünk, meséld el nekem, igazán mennyit érek?
Én is te vagyok, vagy legalábbis szinte tükör-másod,
Nem fércmunka, nem selejtes, és eldobott alkotásod!
Hallgass meg kérlek, Istenem, rövid lesz, az amit mondok!
Folytogatnak az aggodalmak, a bánatok és a gondok!
Eleven-élő testemben, csak vergődik a lélek!
Mentesíts a terhek alól kicsit, ameddig élek!
Másnak sem könnyebb, tudom, de értem kell szót emelnem!
Szeretném látni a te szemeddel azt, akit látsz bennem!
Azt aki erős, aki képes bármilyen terhet bírni!
Azt akinek vígasztalás csak néha-néha sírni...
Látod, most sem sírok, csak elfáradtam az életben...
Pedig keresek vigasztalást, Benned, a Sorsban, a Végzetben...
Szeretném őszintén elhinni, hogy nem értelmetlen az élet,
De félek a csalódástól... Félek, Istenem, félek!
Szárliget, 2023. December 7.
