Catelyn:
Világnézet
Ezernyi
érzés, a lelkem mélyén kavarog…
Bocsáss
meg Világ, sajnálom, hogy zavarok!
Probléma
vagyok, gondok hosszú sora…
De
nem hátrálok meg az ürességbe soha!
Oldj
meg Világ, hogyha nagynak tűnök!
Ha
sok a nehézség, és
halmozódnak
bűnök…
Ha
a helyem benned, Világ, én sehol nem lelem!
Probléma-halmaz
létem – fájdalmas gyötrelem!
De
tudod, Világ -mondtam már - én nem fogok letörni!
Nem
lesz könnyű dolgod,
ha fölöttem akarsz győzni!
Minden
csapás után – tudod, hogy talpra állok!
És
a legsötétebb rosszban - azért
is jóra várok!
Nevetsz,
Világ? Nem zavar... Nem bánthatsz meg engem!
Ezernyi
kétség -mélyen
- ott
leledzik bennem…
Néha
– hidd el, Világ – még magamban sem hiszek…
A
kételkedés kígyója a vállam fölött sziszeg...
De
ide nekem, Világ, az oroszlánt, a medvét!
Könyörgöm,
adj nekem jó sok nehéz leckét!
Ezek
nélkül az életem de unalmas is
lenne!
Hisz
nem volna
semmi kellemetlen benne…
Terhelj,
gyötörj, kínozz – hiszen azt sem bánom!
Tudtad
Világ, hogy amúgy a rémálom is álom?
Szóval
így vagy úgy, de álom az életem…
Majd
lesz valahogy – széttárom két kezem…
Nézz rám, Világ, látod milyen könnyen vonom vállam?
Mennyi
mindent elsütöttél furamód már nálam!
Sebaj,
Világ, ne add fel, bár nem könnyű meglepni…
Hogy
tudnál Világ, mondd csak,
nélkülem meglenni?
Unatkoznál,
ugye? Vagy mást gyötörnél inkább?
Az
én fura-fajom, tudod, egyre ritkább!
Megrázzuk
magunkat, és továbbmegyünk egyre,
Csak
megbicsaklik néha a
fajtám
élet-kedve…
De
tudod, Világ, azért
mi
még mind
szeretünk élni!
Mi
nem féltünk eddig sem tévutakra lépni!
Előfordul
persze az is, hogy elesünk,
De
figyelj, Világ: a könnyek mögött is nevetünk!
Figyelj,
tudom, neked sem könnyű ez az élet!
Nem
mindegy, hogy történetek hogyan érnek véget!
De
tudod, Világ, az életelvem: nem szabad feladni!
Ha
sodródva az árral, de tovább kell haladni!
Szóval
kedves Világ, barátkozzunk össze!
Vagy
viseljük el egymást – nem is vágyok többre!
Azért
néha-néha, juttass egy kis szépet!
Tőlem nem lesz több panasz, hogy borzalmas az élet!
Óbarok, 2022. 10. 27.
