Szerzői jogvédelem

Az itt megjelent írások a szerző (Catelyn), vagyis én saját írásai(m), ezért a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény alapján szerzői jogvédelem alá esnek. Megtiszteltek vele, ha kifejezitek véleményeteket (akár negatív akár pozitív), de egyúttal szeretném kérni, hogy ha megosztjátok műveimet, legyetek kedvesek feltűntetni engem, mint szerzőt. Köszönettel: Catelyn
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Isten. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Isten. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. június 24., szerda

Hagyjuk...

 Catelyn:

 Hagyjuk...

Én szeretnélek hinni, ó, te elfogadó Isten!
Aki előtt különbség az emberek közt nincsen!
Aki maga nem ítél, hisz az ő munkája mégis…
Általa van fű, fa, ég, az emberek -lásd: én is…

De hogy higgyelek, igazán? Ha gyűlölködni engedsz?
Múlt árnyából kikukkantva kőtáblákat lengetsz,
Számon kérsz, és fenyegetsz – de ezt gondolod, tényleg?
Sok a félre magyarázás, elveszik a lényeg…

Én szeretnék úgy hinni benned, szívből, ahogy mások!
Nem reszketve – hiszen ismersz –: tilos úton járok?
Habár lehet járatlan, és szabad arra menni…
Csak rád fogják, hogy mikor, mit, és mért nem szabad tenni…

Én úgy akarlak hinni téged, jóságodban látva!
Nem búsulni minden nap, hogy jaj, de sok az árva…
Rengeteg a magányos, az üldözött, a gyenge…
Egyformán tekintesz fentről ránk, az emberekre?

Talán, hogyha szemed előtt mind egyformák lennénk,
Egymás felé csupa kedves, apró gesztust tennénk!
Hiszen tudnánk, te előtted mindegyikünk kedves,
És ha látod jóságunkat a szíved is repdes!

Nem is tudod, milyen nagyon vágylak téged hinni!
Szeretném a szavaidat tiszta vízként inni…
Mégis, olyan távoli vagy… És gyarló, mint az ember…
Isten, aki elénk állni – tanítani! – nem mer…

Hogyha vagy, ha létezel… Gyere, taníts, Mester!
Hiszen a te kezed által született az ember…
A szabad akaratot tőled – jó ötlet volt? – kaptuk…
Úgy hinnélek! Jóságodban! Szeretnélek! Hagyjuk…

Tatabánya, 2026. június 24.  

Kép forrása: MI



2025. szeptember 9., kedd

Elnyomva...

 Catelyn:


Elnyomva...

Úgy mondanék valamit, de inkább hallgatok...
Magamba fordulva üvöltve jajgatok,
Sikoltva szaggatom meggyötört lelkemet,
A kételyem aláránt, megfojt és eltemet!

Nem bírom tovább. Már nem akarom bírni...
Elbújok, jó mélyen, ne lássanak sírni...
Majd megrázom magam. Talpra tudok állni!
Úgyis ha tudom, hogy nagyon fog majd fájni...

Istenem, vedd észre, túl sok már a teher!
Életem, lelkem mind romjaiban hever!
Építem, újra fel- mondd, boldognak látszom?
Elnézően mosolyogsz: milyen jó, hogy játszom...

Hát tudod mit? Haragszom, de durvább is lehetnék!
Annyi minden van, amit a szemedre vethetnék!
De nem figyelsz... Rám soha! Tán átlátszó vagyok?
Vagy hozzám mérten a vágyaim túl nagyok?

Pedig nem kértem túl sokat. Szándékosan soha!
Te teremtettél! Te vagy mindennek az oka...
S ha hinnél bennem -oktalanul- mégis...
Vedd észre, Isten! Ember vagyok én is!

Esetlen, szánalmas, vétkező és gyarló!
Ott suhog felettem, minden nap a sarló...
És ne gondold, nem félek... Nincs is mitől félnem...
Csak adj egy kis időt, gondtalanul élnem...

Egy percet, egy órát, hogy tudjam, minden rendben...
Azután elalszom -ígérem- majd csendben...
És ha ott leszek -valahol-, ahol nincs, csak béke...
Nem fogok sírni, sajnálva, hogy vége...

Tatabánya, 2025. szeptember 9.