Catelyn:
Mű-alkotások
Művi intelligencia
szerkeszti a képet,
Hogy idegenek
posztoljanak nem létező szépet..
Kritikátlanul
osztják a tarka-barka semmit…
Valós alkotás
„tetszik”-et sosem kapna ennyit!
A számítógép
süt, főz, köt, varr, horgol hogyha kéred!
Sárkány-zöldre
festi „harcban kibuggyanó” véred.
Verseket ír,
színdarabot, filmet rendez néha…
Olyan komolyan
kezelik, nem lehet már tréfa!
Tökéletes minden
pixel, egyszerű a képlet!
Csak mondd meg,
mégis mit szeretnél, rajzol róla képet!
Megírja, hogy mit
mondanál hogyha lennének szavaid,
És megalkot a
sosem-voltból egy népszerű valakit!
Nem hiányzik belőle
semmi… Csak az ember!
Ki a tökéletes
után posztolni már nem mer…
Hiszen alkotásában
megbújhat néhány hiba itt-ott…
Takargatja – ne is
lássák! - mint valami titkot…
Pedig, hogyha képes
lenne az alkotás beszélni!
Lenne miről –
hogy született? - a világnak mesélni!
A munka, a
gyakorlás, a sok-sok újra-hiba!
A kezdettől az
eredményig az utazás nem sima!
Rengeteg a csalódás
és a kín-keserves könny…
A feladom, a nem fog
menni, az elhallgatom-csönd…
Hogyha művei közt
nem lel az alkotójuk kincset,
A pusztulásba vetné
olykor alkotását – mindet!
Mégis… Újra
megpróbálja… Az alkotás-vágy hajtja!
Habár alkotónak
magát talán nem is tartja…
Hiszen ő csak
próbálkozik, ezer éve kezdő!
Nem hajtja a tatár
és nem sürgeti az edző…
Mégis, bent a lelke
mélyén megrejtőzik minden!
A tárgy, az eszme,
a festék-illat; az is, ami nincsen…
Születése óta ott
rejlik benne a szép,
És nem törölheti
semmibe sem ő sem bármi gép…
Bicske, 2024.
április 15.
A képek valódi mű-alkotások,
MI által generálva.
