Szerzői jogvédelem

Az itt megjelent írások a szerző (Catelyn), vagyis én saját írásai(m), ezért a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény alapján szerzői jogvédelem alá esnek. Megtiszteltek vele, ha kifejezitek véleményeteket (akár negatív akár pozitív), de egyúttal szeretném kérni, hogy ha megosztjátok műveimet, legyetek kedvesek feltűntetni engem, mint szerzőt. Köszönettel: Catelyn

2025. augusztus 30., szombat

Évszak váltás

 Catelyn:


Évszak váltás

 

Az ősz belépett az ajtón csendben.

A nyár akkor még csak búcsúzott.

Megkérdezte tőle, hogy: -Minden rendben?

Majd pakolni kezdte, hogy mit hozott…

 

Nagy volt a kosara, elfért ott minden!

Kinek ezt, kinek azt – gazdagon…

Válogatott belőle derűsen, frissen,

És szétterítette az asztalon…

 

Iskolakezdést, és illatos könyvet!

A járdákon koppanó gesztenyét!

Madárdal fosztotta hajnali csöndet…

Gurultak a kincsei szerteszét…

 

Lehulló levelet, levelek táncát…

A virágok tövébe szirmokat… 

Korai hold-keltét, csillagfény-lámpát,

Elmúlást takaró titkokat…

 

Harmatos pókhálót, ködöt a rétre.

Ottmaradt gyümölcsöt ágakon…

Esőfelhőt festett szürkén az égre,

És aratta a semmit is szárazon…

 

A fejét csóválta, a nyár alig termett…

A végén csak riadtan kapkodott…

Az elmúló időben dorgálást sejtett,

De javítani végül már nem tudott…

 

Mosolygott az ősz, hiszen erre is gondolt.

A kezei nem voltak üresek:

A kosarából szelíden nyárutót bontott,

És eltolta kicsit a szüretet…

                                                                                            

A nyár hálás mosollyal lépett a múltba,

Megtette, azt, amit tehetett…

Az ősz beletúrt a nagy kosárba újra,

És mindent elnézve nevetett…

 

Tatabánya, 2025. augusztus 31.


Kép forrása: MI




2025. augusztus 21., csütörtök

A sárkány szerelme

 Catelyn:


A sárkány szerelme

 

A világ végén, nagyon messze, valamikor réges-rég,

Tűzokádó, szörnyű sárkány magányosan éldegélt!

A barlangja hatalmas volt, de a szíve picike…

Szeretni fog – döntötte el -, asszonyt neki, ízibe!

 

Nem volt rest, és szárnyra kapott, bejárta a világot,

Összeszedett útja közben fűt, fát, bokrot, virágot…

Tiszta selymet, drágakövet, ékes-fényes koronát,

Arany orsót, gyémánt tűt, és – ki tudja mért – boronát…

 

Bútort vett az Ikeában, lámpát meg az Obiban…

Körülnézett -jól jöhet még az infó – egy oviban…

Bio-piacokon vett már zöldséget és gyümölcsöt,

Természetes módon kezelt tyúkszemet és szemölcsöt…

 

Tudta mit, mennyiért vegyen, mi gyanúsan akciós…

Mi a jó ár kilójáért, úgyis hogyha fél kilós…

Tejet, tojást, húsféléket nem vadászott azóta,

Hogy útközben betévedt az ebédért egy kis boltba…

 

Ha húsz dekát kért, annyit kapott! Szalonna vagy szalámi…

Pedig nem volt könnyű a kért súlyt épp jól eltalálni!

Mert a  hentes reszketett, a foga pedig vacogott,

Főleg, ha a sárkány-kénynek megfelelni nem tudott!

 

Habár szegény sárkánynak már csak a szája járhatott,

Ha gondja volt – aki látta – furcsa dolgot láthatott…

Tűzokádó szörnyű sárkány főnököket hívogat,

Miközben -mert megteheti – panaszkönyvbe írogat…

 

Nem rabolt már szűzleányt sem, fent lógott a Tinderen,

-„Van ott minden – mondták neki – mi a földön megterem!”

-„Plázacica, divatmajom, nem csak olyan akárki,

És ha mázlid van fogsz ott még rendes lányt is találni”

 

Lőtt egy menő profilképet, írt egy csábos szöveget…

„Megemelem minden leány előtt ezt a süveget!

Barlangomban van sok jóság, mindenféle drága kincs,

De a sárkány szerencsétlen, ha szingli, mert párja nincs…”

 

Írtak neki rengetegen: -„Szép vagy, szemnek kellemes!

És a szöveged alapján jól látni, hogy szellemes!

Anyagilag független, és hozzád tudunk költözni,

Biztos mindig lesz mit enni, és ruha is öltözni!”

 

Nem mondhatták róla, hogy csak fanyalog, és válogat,

Egymás után vitte randevúra mind a lányokat!

Persze nem volt olcsó hobbi, oda sok szép drága kincs,

De megéri, hisz bús a sárkány, addig, amíg párja nincs!

 

Megtett mindent, amit a kitűzött célért tehetett,

Bókolt, ajándékot hozott, rossz vicceken nevetett…

Egy-egy jól sikerült estén kitt hazavitt részegen,

Biztonságban hagyta otthon, eljött csendben, félszegen…

 

Már mikor feladta volna, akkor  történt a csoda…

Pedig akkor tényleg hitte, nem lesz asszonya soha!

Most meg elment barlangjába egy lány – nem is akárki!

Csodaszép, és rendes nagyon, párját nem is találni!

 

Beköltözött, rendezkedett, pakolt, porolt, felmosott…

Utasította a sárkányt – tegye, mit ő nem tudott…

Mivel a lány picike volt, a barlang meg óriás,

Szinte csak a sárkány húzta már az igát, senki más…

 

Próbált a sarkára állni, dúlt-fúlt, hozzá morgott,

Okádta a tüzet és a szeme vérben forgott!

Csapott ide, csapott oda, hullott minden cseppkő…

Megijedt: „Ha így megy tovább, elvisz majd a mentő!”

 

Udvarolt a szép leánynak: „Édes, drága szentem!

Ha ez köztünk így megy tovább a guta megüt menten!”

Nem szólt semmit a leány, de nagyon és úgy (!) nézett,

Értette a sárkány a szót, minden munkát végzett…

 

Nem panaszkodott már többet, sőt inkább hallgatott,

Mikor munkájával végzett egy sarokba ballagott…

Volt ideje töprengeni: „A szerelem ármány!

Gondolta a fene, hogy az asszony is egy sárkány!”

 

Tatabánya, 2025. augusztus 21.


Kép forrása: MI





2025. augusztus 18., hétfő

Őszi

 Catelyn:


Őszi

 

Ideér az ősz, lassan, csendben…

Később kezdődnek a reggelek…

Lágy szellő susogja: minden rendben,

És egy kardigánt – jól esik – felveszek…

 

Ruhát váltanak a fák és a bokrok,

A levelek zizzenve hullanak…

Mindenhol őszi dekorba botlok,

Elmúlást kever a forgatag…

 

Reményt vesztenek álmok és vágyak,

Mindent a keserű köd ölel…

Az idő búcsút int némán a nyárnak…

Nem állít, nem kérdez, nem felel…

 

Hamarabb hull le a tájra az este,

Korábban kelnek a csillagok…

Valahol – ki tudja, mennyire messze,

Megfanyarodnak az illatok…

 

Ősz sétál -egyedül – senki sem várja,

Félszegen tipor az avaron…

Karjait ölelni tétován tárja,

És dért szitál szerte a talajon…

 

Ideért az ősz. Megpihen. Fáradt.

Erőt gyűjt. Dolga van, rengeteg…

Festeni kezdi a bokrokat, fákat,

Szédítve széppel a lelkeket…

 

Tatabánya, 2025. augusztus 18.


Kép forrása: MI





2025. augusztus 17., vasárnap

Férjhez megyek

 Catelyn:


Férjhez megyek

Férjhez megyek, úgy döntöttem! Mert amúgy is, miért ne?
Sokan mondják, ezért-azért, így vagy úgy, de megérte!
Habár azt is sok állítja, hogyha újra kezdhetné,
Csak ő tudja, mi az oka, de biztos, hogy nem tenné!

Persze nem úgy akárkihez, legyen rendes, egyedi!
Olyan aki nem szíd, nem bánt, a hibám is szereti!
Legyen gazdag, egészséges, jó kedélyű, humoros...
Az sem baj, ha egész ritkán, egy kicsikét gunyoros...

Legyen bátor, győzzön sárkányt, vagy csak főzzön valamit!
Az sem hátrány, hogyha néha önszántából takarít!
Jól áll kezében a seprű, lapát és a felmosó!
Nem borzad a szivacs láttán: férfi kézbe nem való!

Nevezzen el csillagokat, építsen egy palotát!
Vagy csak fesse szépen csendben újra át a kis szobát!
Töröljön port, mosson csillárt, pucoljon meg ablakot!
Romantikus szándékkal meg vásárolni andalog...

Elviseli -muszáj neki - minden egyes szeszélyem...
Velem marad -úgyis ha a miértjét már nem értem...
Mert cserébe ennyi mindent én magam sem adhatok...
Tök nyugodtan állíthatom: tökéletes nem vagyok!

Na jó, ő se legyen tökély- talán nem is lehetne...
Ez a pár-választás dolog úgy tűnik, csak szerencse...
Férjhez megyek, előbb-utóbb, vagy talán nem, ki tudja?
Szerencsétlen szegény pára, ki személyem ki fogja!

Úgy döntöttem, férjhez megyek! Vagy talán nem, nem tudom...
Azt hiszem, hogy megérteni ezt a dolgot nem fogom...
Néha olyan jó is lenne, valakit csak szeretni...
De nem tudnék közös múltat mosolyogva temetni...

Talán így jó, és ha egyszer -tényleg! - újra kezdhetném,
Remélem, nem gondolnám úgy, hogy így inkább nem tenném...
Lehet észbe kapnék -jókor!- hogy az élet változik?
Egyet tudok tönkre tenni, nem lesz később második!

Persze, ez az én életem, mea culpa, én vétkem...
Hogy is tudnék jól dönteni, az egészet nem értem!
Nem baj, majd csak lesz valahogy... Vagy így vagy úgy, nem bánom...
Csak azért egy kicsit bosszant, hogy a jövőt nem látom...

Soltszentimre, 2025. augusztus 12.

Kép forrása: MI



Utazó

 Catelyn:


Utazó

A motor zúg, a kerék forog!
Elindultam, úton vagyok!
Hopp, megállunk, piros lámpa!
Csöppnyi utas megcsodálja!
Budapesten sok a dugó,
Hirtelen fék... Sofőr, hahó!
Üléstámlán fejem koppan,
Figyelhetne kicsit jobban!
Ablak mellett suhan a táj,
Elsiet, mint kinek muszáj!
Pedig tudom, hogy én megyek!
Búcsút intek völgyek, hegyek...
Isten veled erdő, mező!
Szórványosan hulló eső!
Tarka virág, kint a réten!
Bárányfelhő fent az égen!
Elhagylak most folyó, patak!
Őzgidácska, megláttalak!
Átsuhanunk rajtad város!
Kis falucska, utcád sáros!
Napraforgó, kukorica!
Kerítésen cirmos cica!
Poros úton kopott batár!
Széles-színes látóhatár!
Körülnézek, merre járok?
Annyi minden szépet látok!
Persze ezt is-azt is hallok,
Hosszú az út, amin tartok...
Más utasok: kicsik-nagyok...
Mindenféle gondolatok...
Gyermek-csevej (kissé csacska):
Érdekes a kutya, macska...
Pletyka erről, pletyka arról...
Szomszéd kérdez tőlem, balról...
Kíváncsi, hogy hová megyek?
Nem érdekli, mit felelek...
Nézelődök, szépen csendben,
Kavarog a minden bennem...

Soltszentimre, 2025. augusztus 11.

Kép forrása: MI



2025. augusztus 7., csütörtök

Törpe-tánc

 Catelyn:


Törpe-tánc

 

Tipeg-topog körbe-körbe,

Táncot jár ma ötven törpe…

Tücsök cirip, virág harang,

Csillag-csengő: giling-galang!

 

Tipeg-topog, egyre körbe…

Elfáradt már néhány törpe…

Nekik most is egy a szava:

Pihenni kell, menjünk haza!

 

Tipeg-topog, körbe-körbe…

Táncot jár még negyven törpe…

Ugrándoznak, énekelnek,

Dobbantgatnak, lépegetnek…

 

Táncuk járják, újra, körbe…

Pihenni tér néhány törpe…

Álom-port hint nyári este,

Száll a törpe-lélek, messze…

 

Tipeg-topog, körbe- körbe…

Táncikál még harminc törpe…

Néha sajog, fáj a lábuk,

Intenek még: ne sajnáljuk!

 

Táncolnak még, mindig körbe…

Habár útjuk most már görbe…

Ágyba készül néhány csendben,

Némán int mind: minden rendben!

 

Tipeg-topog, körbe-körbe…

Nincs már talpon csak húsz törpe…

Világos az égnek alja,

De őket ez nem zavarja…

 

Ahogy illik, járnak körbe…

Megfáradtan, meggyötörve…

Csak még kicsit! Szólj még zene!

Kalimpál a törpék keze…

 

Tipeg-topog, körbe-körbe…

Nem táncol már csak tíz törpe…

Csetlik-botlik, mindjárt reggel!

Kibírják egy évben egyszer!

 

Botladoznak, körbe-körbe…

Kimerült az összes törpe…

Ágyban lelte mind a reggel…

Végeztek az ünnepekkel…

 

Tatabánya, 2025. augusztus 7.


Kép forrása: MI




2025. augusztus 1., péntek

Nyári

Catelyn:

Nyári

 

Kukorica, napraforgó, repce.

Cserebogár, szitakötő, lepke.

Ciripelő szöcske had a réten.

Ismerős mind, épp olyan, mint régen!

 

Érlelő nyár, szelíd, esti zápor.

Méz-illatú, gyümölcs-termő mámor.

Tarka virág bólogat a réten.

Éppen olyan, mint ahogy volt régen!

 

Fehér felhők szállnak fent az égen.

Gomolyognak, egymás után szépen.

Hold-sugaras, csillagfényes égbolt.

Pattogó tűz. Olyan mind, mint rég volt!

 

A mindenségből alá hulló dallam.

Lágy gitárszó, valahonnan, halkan.

Az este selymén szerte foszló ének.

Emlékek, mik vissza-visszatérnek.

 

Csobban a csend, szétfolyik a semmi.

Egészen más – mint ahogy volt – lenni.

Múlt idéző, sok megkopott frázis…

Nemsokára „volt” lesz ez a nyár is…

 

Tatabánya, 2025. augusztus 1.


Kép forrása: MI