Catelyn:
Sok a jóból
Elegem van már a télből, bármily szépen hull a hó!
Hallgatnám a hullámokat, hűs kókusztejet innék…
Magammal csak teafiltert, meg sok könyvet vinnék!
Heverésznék naphosszat egy függőágyban ringva…
Lengedeznék ellazulva, ringatna a hinta…
A kajával bajban lennék – nem gyilkolok halat…
Gyümölcs lenne számomra a megfelelő falat…
Szóval jó egy távoli gyümölcs-sziget lenne,
Lehet persze zöldség föld is -megmunkálva! – benne!
Szállíthatnak házhoz is, nem kell oda tulaj…
Elhozza a rendelésem bárhonnan egy tutaj!
Nem lenne se hó, se jég, és nem lenne hideg!
Hangulatom sem lenne fagyos, vagy csak rideg…
Élvezném az életet, a békét és a nyugit…
Nem kívánnék tömeget, hangos, zajos bulit!
Jó is lenne – sok embernek volna hozzá kedve…
Megvárom, hogy mit jósol, majd nemsoká’ a medve!
Ha tavasz jön, nem megyek, dolgoznom is muszáj…
Ha tél marad, nem bánom, érkezhet az uszály!
Csomagolok, pakolok, útitervet szövök,
És nem mondom el senkinek, hogy végül hova szökök!
Írok, hogyha ott leszek, képeslapot küldök…
Fényképet, hogy a tengerben jókedvűen fürdök…
Nyáron majd megérkezem, kipihenve, frissen!
Jókedvemet szerteszét dalolászva hintem…
Tart, amíg tart – szerintem max. vagy másfél napot,
De az is lehet, hogy hamarabb lesz, hogy hülyét kapok…
Szóval tél van. Nekem meg már túl sok is a jóból…
Besokalltam jégből, ködből, friss hótakaróból...
De hamarost leteszem a rosszkedv minden terhét:
Ha telet jósol másodikán, megverem a medvét!
Tatabánya, 2026. január 28.
Kép forrása: MI
