Légy!

Catelyn:

 Légy!

Légy kifogástalan, mert annak kell lenned!

Nem lehet rosszaság egy kevés se benned!

Légy szelíd, aranyos, minden percben légy jó!

Ostorként csattan a -hiába! - szép szó!

Mosolyogj, kuncogj, csak szolidan nevess!

Arra születtél, hogy mindenkit szeress!

Ha sírnod kell, bújj el! Hogy senki se lássa,

Ahogy a lelked a létezés bántja...

Légy kedves, békés és mindig légy nyugodt!

Ne fintorogj, úgy se, ha a jelened unod,

Vagy, ha sírás kerülget, ha a jövődet nézed...

Nem jó így, sehogy sem... Nem te vagy! Érzed?

Legyél az, akinek látni akarnak!

A hazugság leplei mindent takarnak!

Hazudd hát te is, hogy így a jó, igaz...

Nem számít, nem jöhet senkitől vigasz...

Hazudd, ha máshogy már nem tudod: hidd el!

Megfelelni akaró hitetlen hittel...

Nem igaz, ha nem látod! Nem akarod látni?

Te leszel mégis az, ki meg fogja majd bánni!

Légy jó, légy türelmes, szelíd, békés, csendes!

Felelj meg másoknak, legyél nagyon rendes!

Éld le az életet, ami nem a tied...

Sohasem akartál, ugye tényleg ilyet?

Légy jó! Légy kedves! Legyél mindig bátor!

Pajzsod légy, megóvva magad, legyél bárhol!

Ha pedig megkérdezik tőled, hogy igazán jó voltál?

Feleld bátran: az, mert tűrtél és nem szóltál!

Tatabánya, 2025. április 1.

Kép forrása: MI

Tatabánya, 2025. Április 1.

Tudom...

 Catelyn:

Tudom...

Tudom, hogy milyennek kellene lennem,

És mit várnak idegenek tőlem el…

Hogy mit próbálnak felfedezni bennem,

És azt is, hogy miért nem érdekel…

Tudom, hogy milyennek kellene lennem…

Mint akárki más, legyek pont olyan…

Nem számít, hogyha meghal a lelkem,

Idomuljak másokhoz: boldogan!

Tudom, hogy milyennek kellene lennem…

Olyannak, amilyen nem vagyok!

Valami hiányzik, elromlott bennem?

Egy fénysugár, ami sosem ragyog?

Tudom, hogy milyennek kellene lennem…

De mégsem lehetek pont olyan…

Mit kellene mégis, vajon azért tennem,

Hogy hagyjanak magamnak boldogan?

Boldog vagyok, vagy lehetnék boldog?

De az sem baj, hogyha könnyezek…

Nem olyan egyszerűek a dolgok,

De mások kedvéért más nem leszek!

Tudom, hogy milyennek kellene lennem…

De nem zavar, hogy pont olyan nem vagyok…

Magamnak kell végül önmagamra lelnem,

Habár vezérfény előttem nem ragyog…

Tudom, hogy milyennek kellene lennem.

De eldöntöttem, hogy más leszek!

És határozottan kell önmagamért tennem,

Mielőtt az egyformák között elveszek…

Tatabánya, 2024. május 1.

Kép forrása: MI

Dönteni kell?

 Catelyn:

Dönteni kell?

Jobb-bal, bal-jobb! Ismétlődő rigmus…

Jobb-bal, bal-jobb! Zakatoló ritmus…

Jobb-bal, bal jobb! El fogják-e hinni?

Jobb-bal, bal-jobb! Hol fogom sokra vinni?

Jobb-bal, bal-jobb! Már én magam sem hiszem…

Jobb-bal, bal-jobb! Megszakad a szívem!

Jobb-bal, bal-jobb! Mégis le kell írni…

Jobb-bal, bal-jobb! Mondd, szabad-e még sírni?

Jobb-bal, bal-jobb! Kitől kell most félni?

Jobb-bal, bal-jobb! Hagyjatok már élni!

Jobb-bal, bal-jobb! Bárcsak mindegy lenne!

Jobb bal, bal jobb! Van igazság benne?

Jobb-bal, bal-jobb! Hősök drága vére!

Jobb-bal, bal-jobb! Szabadságunk, végre!

Jobb-bal, bal-jobb! Nagy betűvel: Haza!

Jobb-bal, bal-jobb! Nem törünk meg! Soha!

Jobb-bal, bal-jobb! Árpád dicső népe!

Jobb-bal, bal-jobb! Hol lehet a béke?

Jobb-bal, bal-jobb! Véleményed lehet…

Jobb-bal, bal-jobb! Mered vállalni a neved?

Jobb-bal, bal-jobb! Arc nélküli profilok…

Jobb-bal, bal-jobb! Gyűlölködő komiszok…

Jobb-bal, bal-jobb! Mélyen titkolt könnyek…

Jobb-bal, bal-jobb! Mikor lesz már könnyebb?

Jobb-bal, bal-jobb! Öntudatos nemzetünk!

Jobb-bal, bal-jobb! Már önmagunktól szenvedünk…

Jobb-bal, bal-jobb! Haragtól csikorog az agyar…

Jobb-bal, bal-jobb! Szégyen lett a magyar?

Jobb-bal, bal-jobb! Az én nemzetem büszke!

Jobb-bal, bal-jobb! A politika: tüske!

Jobb-bal, bal-jobb! De nagyon tud fájni!

Jobb-bal, bal-jobb! Mindig lesz mit bánni…

Jobb-bal, bal-jobb! Hová kell ma állni?

Jobb-bal, bal-jobb! Szebb jövőt kéne látni…

Jobb-bal, bal-jobb! Balsors, balszerencse…

Jobb-bal, bal-jobb! Rosszabb is lehetne?

Jobb-bal, bal-jobb! Együtt könnyebb lenne!

Jobb-bal, bal-jobb! Ha megpróbálnánk, menne!

Jobb-bal, bal-jobb! Az érem két oldala...

Jobb-bal, bal-jobb! Nem egyforma soha?

Jobb-bal, bal-jobb! Nekem mindegy, tényleg!

Jobb-bal, bal-jobb! A szeretet a lényeg…

Jobb-bal, bal-jobb! Az én magyarságom ennyi:

Jobb-bal, bal-jobb! Szeretnék, igaz ember lenni…

Óbarok, 2023. január 12. 

Az emberiség nem tanul...

 Catelyn:

Az emberiség nem tanul...

Az emberiség miért nem tanul vajon a hibákból?

Miért csinálunk újra poklot az egész világból?

Miért folyik nap mint nap az ártatlanok vére?

Ha van Isten, hogyan nézhet nyugodt szívvel félre?

Ha van Isten… de mi van akkor, hogyha még sincs Isten?

A vallás, a túlvilág, az igék… hamis minden…

Hiábavaló könyörgések, sok hiába-ima…

Keserves az önvád: talán bennünk van a hiba…

Menteni kell a menthetetlent, hiszen tévedhetetlen!

Okokat kell keresni a buta kis véletlenekben…

Hinni kell, mert ha nem megy, oda veszik minden…

A hittel együtt tűnnek el a remények, és Isten…

Mi lenne, ha az emberiség önmagában hinne?

Utópisztikus gondolatnak tűnik ez már szinte,

De ha a szeretet zászlaja alatt gyülekeznénk,

Egy élhetőbb világért sok mindent tehetnénk!

Hittel vagy hitetlenül, de tudnánk együtt élni!

Könnyebb lenne elérhetőbb helyről jót remélni…

A csodákat a távolból, nem esdekelve várni,

És az élet rögös útját kézen fogva járni…

De nem tanulunk, mindig újra rossz utakra lépünk…

Hibás döntéseink miatt önmagunktól félünk…

Fel sem tudjuk mérni még, hogy mi van, ha tévedünk?

Hosszú lesz a létezés, ha csak a pokolban élhetünk…

Ha a világot nem is tudjuk idillivé tenni,

Az embereknek kellene szelídebbnek lenni!

Önmagukban megtalálni először a békét,

És gyakorolni mint egy mantrát: minden élet érték!

De úgy tűnik, az emberiség nem tanul a hibákból…

Saját maga alkot poklot magának a világból…

Vörös habot vetve folyik az ártatlanok vére…

Istenem, ha létezel, mondd, hogyan nézhetsz félre?

Óbarok, 2022. december 29.

Boldogság?

Catelyn:

Boldogság?

Boldogok, akiknek mindennap jut enni!

Akiknek kenyér -hogyha száraz is – akad…

Szomorú, hogy ennyitől is boldognak kell lenni:

Hogy talán holnap is lesz betevő falat…

Lesz fűtött szoba, meleg víz és áram…

Lesz fekhely és hozzá egy puha takaró…

Saját kulcs a – most még – saját otthon-házban…

Nem baj, ha csak álom már a forró kakaó...

Luxus cikk sokaknak a gyümölcs és a zöldség…

Van, aki a tejtermékről álmodni sem mer…

Csak ne jöjjön most semmilyen váratlan költség!

Mindennapra jut így is kiadás ezer…

Hogy lehet félretenni, abból ami nincs?

Hiába a jelszó, hogy spórolni tudni kell!

Olyan tudás ez, ami ma óriási kincs!

De hogy miből, arra senki nem felel…

Nincs. Nem volt. Nem is lesz, mivelhogy…

Ezért vagy azért, így-úgy, de nem lehet!

Az a kis maradék észrevétlen elfogy…

Nyomorba zuhannak némán az emberek…

Egy-egy tétova jaj -visszhangot sem vernek…

Ha földre rogynak, mások már észre sem veszik…

Sokan vannak akik már régóta szenvednek…

És mennyi lesz még, aki ezután elesik…

Hány embernek kell még itt a földre hullni?

Hány ember megy el úgy, hogy semmit nem teszünk?

Meddig tudunk minden fölött csendben szemet hunyni?

Addig, amíg végül már mi is ott leszünk?

Amíg mindennap jut enni, boldogok vagyunk?

Hiszen ha száraz is a kenyér, azért még akad…

A semmiből is annyit talán még félrerakunk,

Hogy holnapra is jut még egy utolsó falat…

Aztán ha jön a nincs, és nem segít már senki,

Néma-büszkeségben, magunkba fordulunk…

Nyomorult egy világ, itt nem érdemes lenni…

És a saját keserű könnyeinkbe fulladunk…

Bicske, 2022. december 28.

Bezzeg...

Catelyn:

 Bezzeg…

Bezzeg az én időmben! - így kezdődött minden! Bezzeg… ennél rosszabb kezdet talán nincsen… Bezzeg… az utcákon még mamutok jártak! Bezzeg… az őseim puszta kezükkel vadásztak! Bezzeg… mi még a csatornákat az öntözéshez ástuk! Bezzeg… a csatateret lovagolva jártuk! Bezzeg… az iskolába mi még gyalog mentünk! Bezzeg… idény munkán ősszel termést szedtünk! Bezzeg… csodálatos gyereket neveltünk! Bezzeg… soha semmi nem szeghette kedvünk! Bezzeg… velünk minden téren jól elbánt az élet! Bezzeg… soha sem adott semmilyen szépet! Bezzeg… ezek ellenére emberek maradtunk! Miattunk vagyunk ott, ahol ma mind tartunk! Bezzeg… a fiatalok ma már olyan lusták! Bezzeg… a napjaikat mindig átalusszák! Bezzeg… el vannak mind nagyon kényeztetve! Bezzeg, mi… ezeknek sosincs munkakedve! Bezzeg mi még – de ők már katonák se voltak! Velünk ellentétben talán sosem gyalogoltak! Bezzeg... mi akkor még a jövőt építettük! Bezzeg… hogy az utódoknak, el is felejtettük! Bezzegelve állandóan nem is vicces élni! Nem lehet a múlt időbe ezzel visszatérni! A bezzeg óta mifelénk már jelen idők járnak! Ha nincs meleg a tanteremben, a diákjaink fáznak! Annyi minden hiányzik még nincs szivacs, se kréta… Besüvít egy résen a szél, és be is ázik néha! Persze csakis akkor, amikor épp esik… Az omladozó vakolatot de sok helyen lesik! Kopottak a padok és recsegnek a székek… A szépen festett bútorok bezzeg-kori emlékek… Az épület kopott, a tanárok elnyűttek… Meggyötört, megfáradt, megkínzott felnőttek… A bezzegbeli tanárok mások voltak régen! És jól nevelt diákokat kaptak szinte készen! Nem kellett nevelniük csak tanítani őket! Visszasírják ők is a régi szép időket… Szóval elég volt már, sőt sok is lett a bezzeg! Mindenhol a bezzeg így-úgy őrjítően hemzseg! Tessék megmutatni most, mi szívesen cserélünk! Hogyha kell, viccesen bezzegelve is beszélünk! Szombati iskola? Ugyan már az smafu! Hordjanak fát gáz kazánba! - abból nem lesz hamu! Osztályonként papír, hogy fénymásolni tudjunk! Ez a tankönyv nem jó? Más kell? Nosza rajta, fussunk! Hét-nyolc óra, szakkör, szorgalmi és lecke… Persze, hogy a diákoknak alig marad kedve… Tanuljon, hogy ne kelljen a feleléstől félni! És nem marad idejük sem egyszerűen élni… Bezzeg vagy nem bezzeg, szívás ez a helyzet. Szív felnőtt, fiatal, a tanár és a gyermek… Lehet a bezzeg persze akármilyen pontos… Jelenleg a jelen az, ami igazán fontos! A jelenből is persze lesz majd egyszer bezzeg… Nehéz időkről szóló emlékeink is lesznek… És megkapjuk mi is ha a múltunkról beszélünk: Biztosan nehéz volt, de szívesen cserélünk! Szóval a bezzeg nem alkalmas kezdetnek! Mondjuk álljt minden megvadult bezzegnek! Jelenleg ugyanis a jelen idők járnak… Amik persze egyszer bezzegekké válnak…

Óbarok, 2022. 09. 29.